2017.12.18. hétfő
névnap: Auguszta
Barb

Ha majd eljő az advent

2017. november 19. 18:19

Szürke hajnalban mormogtam magamban a szavakat: hit, remény, öröm, szeretet. Valami sajátos mantrázás volt ez, talán annak a tudata, hogy hamarosan itt a karácsony, és legalább gondolatban hangolódni kellene egy csöppet. Úgy tenni mintha...

Színlelni lelkes várakozást, cukormázzal leönteni az erkölcsi fertőt, a közönyt, a politika hazugságait, az agyakat mosó propagandát, a bugyikban turkászó bulvárt, az uram-bátyám világot, a tehetetlenséget, a cuki báránymaszkos ordas nácikat, szóval a hétköznapok valóságát.

Nyilvánvalóan mindez lehetetlen. A héten megjött az éves gázszámla is. Csettintettem rá, mint anyám a nyugdíjkamura. Persze ezek holmi földi dolgok. Semmi közük a hithez. A tojás nem lesz olcsóbb a mi magyar hitünktől, mint ahogy a hangerőtől sem lesz igaz, ami hazug. Viszont a remény, az jó játékszer így a szeretet ünnepe előtt is. Ha soros ellenségeinket legyőzzük, várhat ránk a kánaan. Kedves háromkirályok, ezért ide ne siessetek. Félő, homo brüsszelicusnak de minimum terrorista migránsoknak néznének titeket. Jászol nuku a menekülteknek. A mi Megváltónk még messze, de tokás Zatyaúristenünk az van, és annyi kiskirályunk, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük.

Hát örülünk is, mert ők úgy szeretik egymást, hogy stabilan állnak a két lábukon - a mi bőrünkre -, és övék a föld, az ország, a hatalom. Hülyének néznek naponta, de ez nálunk már megszokott. Meg sem lepődünk. A meztelen király is törődik velünk. Lelkeket abúzálva konzultál. Hülyének lenni sem kínos, hisz lassan állampolgári kötelesség.

Például temetőben migráncsnak nézni ismeretlen gyászolót, amolyan hazaffyas cselekedet. Népünk otthon és a neten morogva túlél. Szevasz Szabadság! A boltok kirakatai hivalkodóan világítanak a sötétségben, az élelmiszer-árak drámaian nőnek, a kampánykaritatívok szolidáris köntösbe bújnak, és a gyűlölet, mint valami élősködő, úgy falja a lelkeket. Az ünnepi várakozás sokat hangoztatott szavai előre elkoptak.
S ha majd eljő az advent kimondjuk azokat újra. Boldog-boldogtalan összeborul. Gyertyák táncolnak a homályban. Vagyunk.

Azt hiszem, sokáig várunk még a Messiásra.
Szerző: Barb

További Barb hírek