"A zene a legcsodálatosabb dolog a világon"

2018. February. 19. 08:14

Ha valakire igaz a mondás, hogy még az ereiben is zene csörgedezik, akkor az Martonosi György. 2006-ban Arany Dobverő Díjat kapott, de ami talán ennél is fontosabb, hogy számtalan koncert és fesztivál szervezőjeként, zenészként, dobtanárként, tankönyvíróként és zenei szakíróként elnyerte a teljes hazai zenészvilág elismerését. Egy igazi élő legenda. Olyan szaktekintély, aki mindemellett ember tudott maradni. Első találkozásunk alkalmával órákat beszélgettünk, amiből most egy kis részletet szeretnék megmutatni.

A technika fejlődésével könnyebb a mostani generációnak? Miért van szükség egyáltalán tanárokra, hiszen manapság már ott van a videómegosztókon minden, ráadásul közvetlenül a világsztároktól leshetjük el a különböző figurákat?

Azoknál a gyerekeknél, akik most kezdenek el a hangszerrel foglalkozni és felügyelet nélkül esnek neki ezeknek a videóknak, sok kárt okozhatnak. A fiatalok nézik a youtube-ot, összekapcsolják magukat egy képzeletbeli midikábellel az adott sztárral és máris úgy érzik, hogy úgy dobolnak, mint a példaképük.

Beleteszik a személyiségüket abba a tudásszintbe, aminek még a közelében sincsenek. Tehát a „rabszolgamunkát” nem végzik el. Egyből sikert akarnak. Sem az alapokat, sem a középszintet nem nézik, csak a sztárokat.

Ráadásul aránytalanul nagy egoval rendelkeznek, viszont nagyon szétszórtak. A mai világ túlhajtja a gyerekeket. Minden nap edzés, különóra. A kereskedelmi tévéken futószalagon gyártják a sztárokat, nemcsak a zenében, a sportban is. Sokaknak már csak az első hely jó, a második helyet kudarcként élik meg.

Persze, a szülőknek is nagy a felelősségük. Nemrég becsengetett hozzám egy szépen megtermett apuka, kezében egy duplázó, a nyakában hat kiló aranylánc. Közölte, hogy hétvégén náluk buli lesz, a gyerek Deep Purple-t fog dobolni. A tokiói koncertből egy nótát. Mikor megkérdeztem, hogy a srác hol tanult, közölte, hogy eddig még sehol, de addig még van három nap.

Ebből is látszik, hogy a világ nagyon felpörgött. Nem csak abban az értelemben, hogy mindenki türelmetlen és azonnal sikert akar, hanem technikailag is egyre gyorsabbak az emberek. Nem csak a sportban fordulnak elő emberfeletti teljesítmények, de a zenében is időnként úgy érzi az ember, hogy tovább már nem lehet fokozni.

Mondok erre egy példát: Jojo Mayer. Többször itt aludt nálunk. Második alkalommal, kiöntötte a lelkét, hogy ő ezt nem fogja sokáig bírni. Olyan kényszerpályára helyezték őt a rajongói, aminek következtében kénytelen nagyon gyorsan játszani. Amennyiben nem dobol elég nagy sebességgel, rögtön megjelennek a gúnyos megjegyzések. Ráadásul ott ülnek a trónkövetelők, akik alig várják, hogy letolják a színpadról, így sokszor előfordul, hogy egy kurzus előtt, lelkileg szorong és nem tud aludni. Tudja, hogy másnap elvárják tőle, hogy egy kézzel gyorsabb legyen, mint más kettővel.

Ha jól tudom rólad Gyuri bácsi, Te is kerültél már ilyen helyzetbe.

A Dobosok Farsangján van egy verseny, amelyben azt lehet összemérni, ki, milyen sebességgel tud váltott kézzel játszani. Az egyik tanítványom gyorsabb volt nálam. Amikor az eredményt meglátta a kijelzőn, felugrott a székről és elkezdett rohangálni, mindeközben azt kiabálta: lealáztam a Gyuri bácsit!

Ha már a Dobosok Farsangját említetted: az elmúlt években az ilyen típusú hősködés mennyire volt jellemző a színpadi fellépőkre?

Tudatosan figyelek arra, hogy mindig meglegyen a zene és a dobok közötti arány. A zenén belül legyen a dobszóló, ami illik az adott környezetbe. Továbbá, hogy a nagy nevek mellett, helyet kapjanak a fiatal tehetségek is, akik talán innen indulnak el. Erre nagyon vigyázok.

Azonban ez a rendezvény nemcsak erről szól. Hangszerkiállítást és kurzusokat is szervezünk, amelyek nélkül nem lenne teljes ez a délután. Sőt, a kurzusok között arról is beszélgetünk, hogyan kell hangosítani a dobokat.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, hogy miért érdemes február 24-én eljönniük a Dobosok Farsangjára azoknak, akik még nem ismerik ezt a rendezvényt, mit mondanál?

Mert a zene a legcsodálatosabb dolog a világon…

Szerző: Wirth