2017.11.17. péntek
névnap: Hortenzia, Gergő
Ceglédi Zoltán blogja

Az a nyomorult átlag

2017. augusztus 25. 06:01

Rövidesen kezdődik az iskola. Kedves szülők, lenne egy kérésem!

Kevés olyan ember van, akit ismeretlenül is rühellek. Olyanokra gondolok, mint aki először kitalálta, hogy karácsonyra hozzunk ki egy "világslágerek pánsípon" CD-t, az első baristát, aki úgy tette le a vendég elé a kávét, hogy "előbb próbáld ki cukor nélkül", de főleg és elsősorban azt a bűnözőt, aki beletette a bizonyítványokba a "tanulmányi átlag" nevű rubrikát.

Kedves ismeretlen, te egy gyerekellenes, otromba szemétláda vagy. Felőled nézve Hoffmann Rózsa már-már Vekerdy. Na jó, nem.

Az átlag. Az a nyomorult tanulmányi átlag. A minden tantárgyat egyetlen csalamádéba aprító, borzalmas hazugság. Az átlag maga a melegen gondolt, hidegen aszpikolt lacibácsi, a szétvegetázott tömegétkeztetés. Egy hamis sorrend alapja, egy kényszerzubbony, egy észak-koreai egyenfrizura.

Miért gondolom ezt? Leginkább azért, mert te, a diák, egyetlen dolog biztosan nem vagy: az átlagod. Mert te csodálatos fogalmazásokat írsz, amire a bizonyítványban ráteszi saroglyányi valagát a tornaórán elrontott tigrisugrás. Mert te vagy a számkirály, pengeagyú matekos, de rossz a helyesírásod, és az letöri a csúcsot.

Mert már 16 évesen precízen békát boncolsz, de az a rohadt rubrika a jövő nagy sebészprofesszora helyett azt mutatja, hogy Kármán József a Fanni hagyományaival nem tudott megérinteni.

Igen, fontos tudni, hogy mi nem megy, és pláne azt, hogy miben vagy jó. De az átlag mindezt elhazudja.

Fojtogató melaszként bugyog végig rajtad, az egyéniségeden, a színeiden, formáidon. És a semmiért, drága szülők! Ha sikeres felnőtté váló gyereket szeretnétek, legyen az majd ács-állványozó vagy atomfizikus, jó, ha tudjátok: őt a továbbtanulás, majd a munka, az élet során egyetlen dologról senki nem fogja kérdezni, egy dolgot sehol senki nem fog beszámítani, semmilyen döntést nem fog ez alapján hozni. Igen, az átlag.

Amikor feldúltan hazajössz a szülői értekezletről, amikor jelenetet rendezel a bizonyítvány fölött, az átlag, a Szent Átlag okán, akkor egy olyan adat miatt arénázol, amit csak és kizárólag miattad, neked vezettek be. Soha, sehol nem lesz ennek a csinált számnak jelentősége.

Kedves szülők, mindezek alapján hadd legyen egy kérésem, javaslatom. Amikor a most kezdődő tanév közepén, illetve annak végén a gyereketek átadja a bizonyítványt, akkor ezt a számot, ezt az ostoba hazugságot ne is nézzétek meg. Félévente egyszer szánjátok rá az időt, hogy a valósághoz közelebbi számokkal foglalkoztok. Hogy leültök a gyerekkel, és egyenként, mondom EGYENKÉNT megnézitek a tantárgyakat, hogy miből mi és hogyan sikerült. Lehessen örülni a jeleseknek, lám, ezt ügyesen csináltad, büszke vagyok, lehessen megoldást keresni a rosszabb jegyekre, mit tegyünk, hogy itt jobb eredményt érj el. Mert a gyerek nem az átlaga. Az átlag nem a személyisége, nem az általa végzett munka (külön cikket érdemelne, hogy a közoktatásban, főleg annak első felében miért evidens egyáltalán, hogy a gyerek "dolgozik", gyakran többet, mint egy felnőtt).

Aztán idővel, talán egyszer lesz majd olyan oktatáspolitikus, aki kezében egy ollóval örökre kinyesi a bizonyítványokból ezt a rubrikát.
Szerző: Ceglédi Zoltán

További Ceglédi Zoltán blogja hírek