2018.01.18. csütörtök
névnap: Piroska
Ceglédi Zoltán blogja

Az emberek szeretik a petárdát, tehát...

2018. január 05. 04:45

Beszéljünk egy kicsit a politika valódi feladatáról.

Szilveszter előtt és után általában intenzív nyilvános diskurzus folyik arról, hogy pontosan milyen égő, durranó, szikrázó cuccokkal tegyék látványosabbá az év utolsó napját, hol van az a határ (van-e), ami meghúzható, hogy ilyen szuperdinamit még robbanhat, de olyan sárkányatombomba már nem. Aztán lekerül a téma a napirendről, egészen a következő december végéig.

Két dolog gyorsan ide, tisztázólag. Egy: igen, van kutyám, aki nagyon fél ettől az égzengéstől. Kettő: ez a cikk nem arról fog szólni, hogy be kell-e tiltani a petárdát, tűzijátékot, egyéb robbanó izéket. Van róla véleményem, igény szerint meg is beszélhetjük, illetve vannak azok a csökik, akik dacára ennek a kommentekben mégis erről fognak hőbörögni. Nekik vagyok a leghálásabb, mert úgy pörgetik az oldal látogatottságát, hogy közben nem kell törődnöm a véleményükkel. De ma nem erről lesz szó.

Amiről beszélni akarok, az a pártpolitika feladata és jelenléte. Azt kérem, mindenféle guglizás nélkül gondolja végig a kedves olvasó, mi a pártok álláspontja a szilveszteri petárdázásról (igen, a köznyelv hívja így, tudom, hogy pont a "petárda" nem is legális). Tehát? A Fidesz szerint nyilván az jó, ami most van, hiszen ők alkották a hatályos szabályzást. És az ellenzék?

Ott inkább csak tippelni tudnék, hogy a zöld- és állatbarátok nyilván szigorítanának, ahol meg több a masírozós puskapista, ott durrogtatnának, de... de friss élményünk nincs erről. Nem ez van a kirakatban.

Szezonálisan is jól belőhető pedig, hogy mikor mi áll a polgárok szemmagasságában. Ilyenkor ez - és szeretnénk tudni, hogy a jogállam meg demokrácia szép, de elvont ígéreteivel kampányoló pártok egy sima kedden vagy egy szilveszteri délutánon pontosan milyen országot teremtenének. Ez egyfelől morális és tartalmi kötelességük lenne. Megmerítkezni végre a hétköznapjainkban, és az ott felmerülő kérdésekre választ adni. Nyissa ki az ablakát a durrogtatásra! Jöjjön le az aluljáróba, vegye észre a kamu Tarlós-kaput, tapasztalja meg, milyen a füstölő metróban utazni. Próbáljon meg szabályosan és élve átkelni a Boráros egyik sarkából az átellenes másikba! Nézze meg, mennyiért és milyen kiflit kapok a péknél... és még sorolhatnám.

A kormány politikája közvetlen módon jelenik meg a hétköznapokban, hiszen ők döntenek. Sokszor igencsak rosszul, vagy rosszindulatúan. Az ellenzék viszont nem érheti be azzal, hogy elmeséli Kálmán Olgának, Rónai Egonnak vagy Bolgár Györgynek, hogy hát szerinte épp milyen a politika - hiszen ezt meg tudom tenni én is, ehhez nem kell pártelnöknek vagy országgyűlési képviselőnek lenni, nem erre jár a négy év kiemelt fizetés és státusz.

Tessék megérkezni végre közénk, petárdát, BKK-bérletet, okmányirodát, háziorvosi rendelőt, kazáncserét, mindent sorra venni, ami az átlagos polgárok életében fontos, és elmondani, tőle és általa hogyan lesz jobb.

És főleg: felejtsük már el végre azt a dumát, hogy "az emberek szeretik a petárdát, az emberek nem szeretik a migránsokat, az emberek nem szeretik a melegházasságot, TEHÁT mi is sunnyogjunk"! Hahó, "az emberek" a Fideszre szavaznak! Ti épp változtatni szeretnétek rajtuk!

De ugyanez lenne egyébként az ellenzéki pártok saját, személyes érdeke is. A politikusokkal az összefogósdiról meg demokráciaféltésről folytatott beszélgetéseket ma már csak az nézi vagy hallgatja, akinek van preferenciája. Ő már megvan. Vagy itt, vagy ott. De nektek, drága ellenzéki politikusok, azokra a plusz szavazókra lenne szükségetek, akik a kutyás csoportokban kommentelnek, akik az osztálykirándulás részleteit egyeztetik körlevélben, akik civil ügyeik mentén járnak össze. Ha kicsit is értetek a politikai kampányok, a közösségépítés ügyéhez, akkor magatok miatt, önzésből is erre tértek át. Úgyhogy vegyetek elő egy naptárt, és nézzétek meg, hogy április 8-ig mit tudtok beírni minden egyes napra - mert nem, nem a március 15-re időzített, valószínűleg kínos pánikban lezajló "választási nagygyűlés" húzhat ki titeket a pácból, hanem az összes többi nap munkája.

Ez lenne a dolgotok és az egyetlen esélyetek is.
Szerző: Ceglédi Zoltán

További Ceglédi Zoltán blogja hírek