2017.11.22. szerda
névnap: Cecília
Ceglédi Zoltán blogja

Combi Hanna és a bonyolult pártviszonyok

2017. június 23. 05:03

Legyünk egészen biztosak abban, hogy akit ma, mástól és ezáltal elérhető előnyök reményében gyalázunk, arra nem lesz holnap sem szükségünk.

- Hallod, gyerek, hallod, adjad át gyorsan a helyet az idős hölgynek! - a villamos legutolsó ülésén ülök, háttal a kocsi nagyjának, mikor valaki elkezdi csapkodni a vállam, a fenti mondat kíséretében. Mögülem érkezett, nem láttam. Megfordulok. Ó, hiszen őt ismerem! Terebélyes, fiatal nőszemély, csiricsáré ruhában, paradicsomszőke hajjal, igen, hát visszatért a Combino Honthy Hannája! Jó ideje követem szerepről-szerepre, az egyik legmeggyőzőbb erejű drámai színésznő, aki valaha feltűnt Budapest tömegközlekedési vonalain. És ismét alakít!

Felejthetetlen volt például A sánta bagoly című egyfelvonásosban, amikor jobb vállára billentett fejjel, egyúttal bal lábát húzva ment végig a villamoson, a jelzett ízületi bántalmakra hivatkozva pénzt kérve. Ez a kór kizárólag tömegközlekedési eszközökön jelentkezett nála, ugyanis egyszer láttam, amint csoszogás után leszállva, az Oktogonnál a megállóban már fitten, egyik kezével zsebből szotyolázott, a másikkal pedig szimultán, hatalmas pofonokat osztott ki élettársa sérelmére, erős felindulásból, szóváltásba keveredve.

Egyébként szimmetrikus, érzékkel balanszírozott a mozgásművészete, ugyanis a Moszkva felé tartó villamoson balra billentett és jobbra csoszogott, míg visszafelé pózt is váltott, másik váll, másik láb. Biztos úgy sütött be a nap. Hasonló közönségsikere volt a Hirtelen gyermekben is, ez a mű a sci-fi-opera műfaját vezette be a pesti kultúrviszonyokba: mikor reggel, munkába menet kért pénzt "Petikének, a kisfiának", akkor még a hivatkozott gyermek elmondása szerint 18 hónapos volt, mikor viszont hazafelé tartottam, már 12 hónaposra benjaminbuttonosodott a kisded. Kis zavart hozott az erőbe, mikor az egyik utas visszakérdezett, hogy "12 hónapos? Tehát egy éves?", és Combi Hanna is őszintén meglepődött, valószínűleg ekkor számolta ki először, hogy ja, tényleg.

És volt még ezer arca, de most térjünk vissza a friss élményhez: Hanna a vállamat csapkodja, és mögötte tényleg van egy nyugdíjas néni. Meg három üres hely, de mindegy. Felállok, a néni szabódik, de Combi Hanna még ráerősít:

- De, tessék csak leülni, nehogy már a lópofájú bunkó fiatalok üljenek már!

Néni leül, én meg akkor már maradok, van ugyanis egy tippem a csattanóra. Hanna fel is pörgeti a talajgyakorlatot:

- Ugye, hogy milyenek pofátlanok és szemtelenek ezek? Hogy nevelte ezeket az anyjuk?! Ugye, hogy nem így volt ez régen? (ránézésre Hanna egy jó tízessel lehet fiatalabb nálam) Jól tetszik ülni? Esetleg... esetleg tudna adni egy kis pénzt? Tudja, az a helyzet, hogy...

- Ó, aranyos, nincs nekem pénzem, kisnyugdíjas vagyok - így a néni.

Hanna egy pillanatra lefagy, majd látom az arcán, ahogy betölt az új program. Felém fordul, nyílik a szája, de mielőtt megszólalna, feltett kézzel elkezdek röhögni, és kilépek az ajtón. Hát ne már, Hanna. Ezek után, pont most ne. Ennyire nem rossz a memóriám.

És mivel itt általában politikáról szoktunk beszélgetni, fordítsuk is le mindezt aktuális ügyeinkre. Lehet az, hogy valamely pártok, azok politikusai és/vagy propagandistái úgy döntenek, hogy az egyik csoportban elérhető szavazók megszólítása érdekében elkezdenek csapkodni és gyalázni más szereplőket.

Tiszta matek, illetve némely esetben jó adag gátlástalanság, silányság és tehetségtelenség. Van ilyen. Viszont: ha a mai mocskolódás után holnap már arra hivatkoznál, hogy a szent cél, meg hogy hát ugyanazt akarjuk, meg ha jó ember (demokrata, mittomén) vagy, akkor most segítesz nekem, meg ne kővel, hanem kenyérrel dobjál vissza, nos, az csak akkor megy, ha a másik végtelenül balek, vagy pont ugyanolyan rongy, mint te magad.
Szerző: Ceglédi Zoltán

További Ceglédi Zoltán blogja hírek