2017.11.24. péntek
névnap: Emma
Ceglédi Zoltán blogja

Fél deci gondunk

2017. november 10. 07:29

Van, aminek egyetlen funkciója, hogy rosszabb legyen tőle az élet. Ha jobb, akkor is. Máris elmagyarázom.

Először csak azt szoktam érezni, hogy valami zavaró, kényelmetlen. Reggel van, körúti kisbolt, a pénztár előtti sorban állok. És valami nem oké. Az a hatodik érzék kapcsol be, ami jelzi, hogy valaki túl közel áll hozzám. Rögtön utána jön a szag.

A túl közel álló embernek általában a szájszaga is túl közel van. És nagyon is van szájszaga. Áporodott, ócska piában ázott belső szervek sóhaja. A legrosszabb jellemű alkohol behatása a szervezetre.

Visszapillantok, és persze, hogy vörössel pókhálózott orr, cuppogó száj, üresben is nyeldeklő giga, és izzadt toporgás. Egyik lábáról a másikra. Ha tehetné, maga előtt tolná a sort.

Azért mászik a nyakamba, hogy legyen már közelebb, hogy annál hamarabb fizethessen, perdüljön ki a fotocellás ajtón, majd hátát a körúti homlokzatnak vetve, oda se nézve csavarja le a féldekás kupakját, és zúdítsa le a torkán, a már bemelegített gégén az ócska lét.

Mert naná, az van a kosarában. Piaimitátum. Akár több is, elférnek majd a koszoskás orkándzseki zsebében.

Maroknyi is alig egy ezres. Nem rum, nem pálinka, mert nem hívhatják úgy azt a csinálmányt, aminek a képlete alig különbözik a műtrágyától meg a nejlonharisánytól. Tengerészital, kalózok kedvence, tüzes matróz... körülírva, mint a nem-tej "reggeli ital", meg a növényi zsírból készült "ömlesztett pizzafeltét".

Analóg sajt, ahogy Artúr gazdája mondaná. És picike üvegben, ami boldogabb országokban csak a szállodai minibár, vagy a szuvenírbolt tartozéka, nálunk meg napi gondoldó-adag. Arra a pillanatra szól, amíg lehúzza, belül kicsit megrángatja, behozza arra a szintre, ami egyébként simán meglenne, ha nem lenne depressziós, befordult alkoholista.

A kisüveges műpiának kizárólag ez a funkciója. Az alkoholizmus gyors és relatíve olcsó kiszolgálása. Ki merem jelenteni, hogy soha, senki semmi más okból nem vett még ilyet, csak önnön alkoholizmusa átmeneti kiszolgálására és súlyosbítására. Ezt a pici álitalt egyszerűen nem szokták, nem is lehet jóra használni.

Míg egy késsel lehet kenyeret is vágni, meg gyilkolni is, a kisbusz lehet mentőautó és őrült gázoló fegyvere is, a só kis mennyiségben létfontosságú, a túl sok viszont megbetegít, és még ezer példám lenne - de a féldekás soha nem jó. Nincs olyan felhasználási módja és gyakorlata, mint amikor az ember a minőségi bort, megfelelő hőmérsékleten, olyan társaságban, moderált mennyiségben elfogyasztva, vagy egy pohár viszkit a brit gentleman egy egész este lötyögtetve-nyalogatva nem bepiál, hanem él, jól van, jót tesz magával.

Ezek a csavaros kiflik a tünetei annak, ha egy társadalom beteg, rosszul van. Minél több boltban tűnnek fel, minél több gyűlik fel ezekből a kukákban, minél változatosabb nevű és megjelenésű mérgek készülnek, annál biztosabb, hogy egy közösség egyre nagyobb része akar elmenekülni a hétköznapokból, és van ugyanakkor olyan helyzetben, hogy ezt nem egy olasz körutazás, nem egy új hobbi, hanem csak a már reggel beindított alkoholizmus segítségével teheti meg.

Gyakran keressük azokat a mutatószámokat, indikátorokat, amelyek alapján egy politikai erő sikerét vagy kudarcát hirdethetnénk. Régóta szeretnénk minél több egyértelmű fogódzót találni ahhoz, hogy az ország irányítására jelentkező formációk ígéretei kézzelfoghatóvá váljanak, megértsük, és számon is tudjuk kérni azokat. Nos, én például arra a pártra szavaznék, amelyik célul tűzi ki, hogy nem a tiltás, hanem a kereslet csökkenése, de kiviszi a méregtüskéket a boltokból. Ez lehetne cél.

A hétköznapokkal foglalkozó politika, ami tudja, hogy nem egy felplankolt állami ünnepség, nem egy vizes vébé vagy az összefogós politikai parádézás a téren mutatja meg, hogyan állunk, hanem sokkal inkább az, hogy mi van pénteken reggel fél hétkor a Kossuth utcán.
Szerző: Ceglédi Zoltán

További Ceglédi Zoltán blogja hírek