2017.09.21. csütörtök
névnap: Máté
Ceglédi Zoltán blogja

Fontos ez?

2017. március 10. 06:35

Még mindig nem arról beszélnek, amiről kéne. Elég az alibizésből!

Az elmúlt pár évet a kormánypárt a szokásos korrupciós és demokráciarontó körökön túl néhány olyan politikai gigaprojektnek szentelte, melyek végül kivétel nélkül mentek a levesbe. Volt itt egy húszmilliárdos, egész éven áthúzódó népszavazás a menekültkvótáról, igazi arcpálma, hiszen Magyarországon lényegében nincsenek menekültek, Európában nincsen kvóta, a népszavazás érvénytelen, az erre hivatkozva megpróbált alkotmánymódosítás pedig sikertelen lett.

Volt aztán egy, a társadalom többsége által elutált vasárnapi boltbezárás, amit egy év elteltével, egy népszavazási fenyegetés árnyékában inkább visszavontak. Ugyanez történt az olimpiai rémálommal is, amire szintén sikerült tízmilliárdos nagyságrendű közpénzt elszórni, Budapestet teleplakátolni, a sajtót telehazudozni, tök fölöslegesen. Eközben az ellenzék folytatta a 2012 ősze óta folytatott matyizást, miszerint ki, kivel, hogyan fogna össze, miközben persze ezer okból utálja - hogy mostanra világos legyen, valószínűleg nem lesz közös lista.

Nos. Bő egy év van még a választásokig, és nem úgy tűnik, hogy bármelyik oldalon is szakítani akarnának az alibizéssel. A Fidesz most épp egy évekkel ezelőtti, megkérdőjelezhető módszertannal készült vizsgálatból próbál országos, sőt, nemzetközi skandallumot fújni, hogy ugye, a gonosz BRÜSSZELI (ez is milyen hülyeség, annyi gonosztevőt hazudik bele a Fidesz ebbe a Szegednél alig nagyobb népességű belga városba, hogy lapjával alig férnének el ott) multik nem a legfinomabb termékeket hozzák az igaz magyaroknak. Nekünk miért nem jut ugyanannyi glutamát a zacskóslevesbe? Hogy merik a mi kólánkat kevésbé cukrosra csinálni? Az első száz legsúlyosabb belföldi probléma között nem szerepel ez a téma.

De az ellenzék sem akar rátérni a fontos ügyekre. Kínkeservesen megszülettek a deklarációk, hogy oké, akkor nem lesz közös lista, megyünk külön - de csak nem akarnak belekezdeni, hogy ezeknek a külön pártoknak mi lenne a terve, dolga, milyen Magyarországot akarnak. A legrégebbi (MSZP) és a legfrissebb (Momentum) ellenzéki párt politikusai egyaránt arról nyilatkozgatnak továbbra is, hogy a másik ellenzéki párttal, illetve annak politikusaival mi a bajuk. Oké, vettük, nem akartok közösködni, jól döntöttetek - de ne azzal parádézzon már mindenki, hogy ki utálja Gyurcsányt, és kit utálnak a gyurcsányisták, és hogy milyen időtávban, milyen bűnöket kinek nem bocsátunk meg, és hogy akkor ki-kitől határolódott el.

A DK előszeretettel cseszteti Botkát azzal, hogy vele nem akar sem az Együtt, sem a PM, sem az LMP összefogni, miközben, vegyük észre, Gyurcsánnyal sem akar ám senki összeállni. Ami, ismét mondom, nem baj, végre lehetne értelme annak, hogy különböző emberek különböző nevű pártokat vezetnek. Ha ezeket az embereket egy pártban lehetne egyesíteni, akkor 2011-ben, még jóval Bajnai, az Együtt, a PM, a Momentum és a többi új induló előtt nem vált volna ki Gyurcsány az MSZP-ből - hiszen ott már eleve egy pártban voltak, ennél szorosabb összefogósdi nem is lehetne. De Gyurcsány akkor, és azóta is rengetegszer elmondta már, hogy miért nem lehetnek egyben. Helyes felismerés, fogadjuk el végre.

Van még egy év. Ez az idő még talán elég lehet arra, hogy a pártoktól távolságot tartókat, a Párhuzamos Magyarország tagjait az immár karakteres politikára képes, külön ellenzéki pártok megszólítsák, táborukba hívják. De csak úgy, ha mostantól nem egymásról beszélnek. Arra ott vagyunk mi, elemzők.

A pártok közösségépítésre, politikai képviseletre, politikai ajánlattételre jöttek létre, ez lenne most a dolog. Ha a másik ellenzéki pártot herótozom, attól egy új szavazó nem jelenik meg az ellenzéki oldalon, ellenben elmegy mondjuk kettő. Egy tőlem, egy tőle. Arról kellene beszélni, hogy 2018-tól mit tennének azért, hogy a magyar munkavállalók ne külföldön keressék a boldogulást, hogy mit lehet a közmunkaprogram helyett tenni, hogy az összeszerelő-országból hogyan lehet egy innovatív szolgáltatásokkal, valódi termeléssel jelentkező, sikeres gazdaság.

Miként lesz több pénz az egészségügyben, és azt hogyan lehet jobban felhasználni; mitől csökken a borzalmas, világrekord rákos megbetegedések száma, hogyan lesznek egészségesebbek és mitől élnek tovább majd a magyarok. Arról kell beszélni, hogy mi lesz a gyerekemmel az iskolában, hogyan tudok gyorsabban és kényelmesebben eljutni majd a város vagy az ország egyik végéből a másikba, különböző közlekedési eszközökkel. Az elméletileg zöld pártok beszéljenek végre a környezetvédelemről, és tegyenek is érte, a baloldaliak a szolidaritásról a szegénységről, a liberálisok meg... először is vállalják végre, hogy azok, majd pedig álljanak bele keményen minden olyan ügybe, ami által ez egy szabadabb, boldogabb ország lehet.

Közbevetőleges megjegyzés: kérem, csak az kommentelje be, hogy "hát hiszen ott van az én csodálatos demokrata pártom programjában mindez", aki nem szokta azt is ugyanilyen lelkesen bizonygatni, hogy "hát hiszen az emberek nem olvasgatnak pártprogramokat". Kell a program, ez a bázis, és az erre, ismétlem, erre, nem pedig a másik gyalázására és hisztis sértődésre épülő napi politika ismerteti meg azt az emberekkel, és teszi őket adott párt szavazójává.

Úgyhogy nem érdekel, hogy kit utálsz, és nem érdekel a nyavalygásod amiatt, hogy szerinted téged ki utál.

Politikus vagy. Tedd a dolgod!
Szerző: Ceglédi Zoltán

További Ceglédi Zoltán blogja hírek