2017.09.20. szerda
névnap: Friderika
Ceglédi Zoltán blogja

Ne! Kósa Lajost ne!

2017. szeptember 08. 05:10

Frakcióvezető úr, nem hagyhat itt minket!

Rég hallottam ilyen szomorú hírt: távozik a Fidesz-frakció éléről Kósa Lajos. Nem értem Orbán Viktort, most először nem értem, nem szokott ő ilyen rossz döntéseket hozni. Nem értem.

Kósa Lajos tökéletes frakcióvezető volt. Először is: mindig naprakész volt a jogalkotási menetrendből, pontosan, részletekbe menően tudta, hogy milyen törvényről szavaz aznap az általa vezetett frakció, milyen érvek alapján, milyen célból. A legkisebb kupak sem kerülte el a figyelmét.

Tudtuk, hogy az ő sasszeme a legbozontosabb salátatörvény legkisebb levele alatt lapuló, parányi kis módosítást is kiszúrja. Tudta, hogy mi van. És nem csak tudta, el is mondta. Generációk fogják Kósa Lajos sajtótájékoztatóinak felvételeivel magyarázni, miként tud szabatosan, közérthetően, ugyanakkor komolyan és tisztelettel információkat átadni, kérdésekre válaszolni egy politikus. Etalon!

És erre volt rengeteg alkalom. Az újságírók között konszenzus volt abban, hogy ha valamit meg akarsz tudni, kérdezd Kósát, hiszen ő mindig, minden témában, minden körülmények között rendelkezésre állt. Előzékeny és mindig kész nyilatkozó volt. Imádta a sajtó - még úgy is, hogy nem kötött stílusbeli kompromisszumot, egy-egy rossz vicc kedvéért nem vitte félre a mondandóját. Kósa volt az ideális nyilatkozó.

De mindennek befelé is megvolt a hatása. A Fidesz úgy mérte tetteit a nagytekintélyű frakcióvezető szavaihoz, mint részeg kőműves a falat a függőónhoz. Amit Kósa egyszer nyilvánosan kimondott, az pont úgy volt. Olyan szilárd volt az álláspontja, hogy arra kabátot lehet akasztani. Elő nem fordulhatott, hogy mond valamit, majd párttársa, a kormány tagjai más döntést hoznak. Tudtuk: ha fix, végleges döntés érdekel, kérdezd Kósát!

Pótlása nehéz, szinten lehetetlen. Gulyás Gergely egészen biztosan képtelen felnőni a feladathoz. Még abban bízhatunk, hogy az értelmségi tagozat, azaz Németh Szilárd és Budai Gyula még többet szerepel. Finom körülírásaik, bőséges irodalmi hivatkozásaik talán enyhítik azt a hiányt, amit Kósa kiesése jelent, hisz vele a latin idézetek pörgetése, a szépirodalom és a tudomány szakadatlan citálása is elmúlik. Talán így. Talán még Kövér László puha, simogató, emberi szavai, és Wittner Mária elképesztő szakpolitikai tudásbázisa segíthet enyhíteni a veszteséget.

De akkor is, Kósa úr: már most hiányzik. A hutik nem hiányolják így a tuszukat a vasárnapi ebédről. Csak az vígasztal, hogy nem veszítjük el teljesen: ezt az intellektus, ez a páratlan politikai tehetség és felelősség a hírek szerint egy tárca nélküli minisztérium élén hasznosul a jövőben. Ennél már csak egy jobb megoldás lehetne: ha nem tárca nélküli miniszterrel, hanem miniszter nélküli tárcával lepnének meg minket. Mindegy.

Pityergek még egy sort, és csak az szárítja fel könnyeimet, hogy látom: a teljes utánpótlás, a Fidelitas minden, oroszlánkörmét próbálgató titánja mind-mind kiköpött Kósa Lajos.

Csudálatos dolog itt élni.
Szerző: Ceglédi Zoltán

További Ceglédi Zoltán blogja hírek