2017.09.20. szerda
névnap: Friderika
Ceglédi Zoltán blogja

Nyugdíjasok ideje?

2017. szeptember 01. 05:01

Az időseknek sem frankó ám ez a hamis szeretet-cunami.

Pár köztudomású, de rögzítendő tény az elejére: egyrészt a politikai részvétel, a szavazási hajlandóság jellemzően az életkorral növekszik. Nagy általánosságban úgy áll a helyzet, hogy a fiatalok maradnak leginkább távol a politikától, és a nyugdíjasok a legaktívabb szavazók. Másrészt ugyanez az idősebb korosztály a leginkább tipizálható bizonyos élethelyzetek mentén: havi forrásaik esetében kisebbek a különbségek, mint a bérek, fizetések, illetve az aktív munkavállalók egyéb rendszeres bevételei között - és különösebb rizikó sem kapcsolódik előbbiekhez, egyszerűbben szólva nem az a kérdés (még), hogy lesz-e jövőre nyugdíj, hanem az, hogy eleget emelnek-e rajta.

Végül pedig a "nyugdíjas", mint kifejezés gyakran egy pejoratív, de minimum kicsinyítő, degradáló érzettel párosul; másképp szólva önálló definíció lesz, mintha a nyugdíjba vonulás megszüntetné az illető addig birtokolt tudását, jellemzőit, konkrét munkaügyi státuszától független önmeghatározását.

A politika szereti használni és kihasználni az ilyen, "egy tagban" megfogható csoportokat. A célzott ígéretek, az infantilizáló schmuckandoroskodás, továbbá a Kádár-korszakból örökölt "bezzeg a mi időnkben" és "ne vágj pofákat, édes fiam" meg "nyegle nyikhaj"-gombok nyomogatása is ezt szolgáló eszköz - ahogy a különböző generációk egymás ellen fordítása, és a prognosztizálható vesztes ignorálása, vagy akár büntetése is.

Ami jelen esetben a fiatalabb generációkat jelenti. Ők kevésbé szavaznak, ellenben a világ dolgaiban, a nemzetközi példákat illetően sokkal tájékozottabbak (már csak azért is, mert a szégyenteljesen alacsony külföldi nyelvtudás maradéka is jellemzően náluk sűrűsödik), továbbá jóval hajlamosabbak és képesebbek is külföldre költözni. Van tehát egy passzív, de kritikus rétegünk, aki, ha kellőképp noszogatunk, akkor olyan helyzetbe hozza magát, hogy csak roppant nehezen, külképviseleten tudna szavazni, jó eséllyel a mai kurzus ellen.

Elég egyértelmű a matek: a Fidesz ekkor a nyugdíjasokat választja. Erzsébet-utalványt osztogatunk karácsonyra, "fiatal-utalványt" nem. De történelmi okok, hagyomány, nosztalgia, valamint ötlettelenség és némi gyávaság okán az MSZP is ebbe az irányba lép a 13. havi nyugdíj ígéretével. Gyurcsány Ferenc pedig minap posztolta a DK új kampányvideóját, ahol konkrétan az égből hull a pénz a nyugdíjasok borítékjába - mármint az ő programjuk megvalósulása esetén. A Jobbik épp dilemmázik, hogy a Vonát nyuggerezéssel vádoló fideszes kampányra mit válaszoljanak, a többiek meg... volt néhány, minimum ügyetlen momentumos nyilatkozat nyugdíjas-ügyben a "ledolgozott hatvan évről" meg szemetet szedő, illetve gyerekeket írni-olvasni tanító (!) "aktív nyugdíjasokról", de ugye, nem ez az egyetlen satírozandó fehér folt arrafelé.

Két teendője lenne az ellenzéknek ebben a kérdésben. Egyfelől a homogén lenkenénizés helyett valami értelmesebb, 2017-ben sem kínos program- és üzenetcsomaggal állni a nyugdíjasok elé. Másfelől pedig, a fene egye meg, beleállni végre abba is, hogy jó napot kívánok, én ebben és ebben a kérdésben a fiatalok érdekét tartom fontosabbnak. Nem az, hogy a nagyinterjúk végén odaszúrja a fésült szövegben az egyik bekezdés végére utólag a pártelnök, hogy "és természetesen várjuk sorainkba a fiatalokat is". Hanem végre bátorság azt mondani, hogy itt és most az én favoritom egy másik korosztály. Én nekik akarok kedvezni, én be- és vissza akarom hozni őket a politikába, az én politikám azokra épül, akikre egyébként a GDP meg a jövő. Nem azért, mert "utálom" a nyugdíjasokat, hanem mert máshogy gondolkodok a politikáról, mint a többiek, az időseket célzó pártok.

Pláne, hogy így ne segítsenek ők se a nyugdíjasoknak. Alkalmi adományok, állami-kormánypárti kegytől függő kiegészítések és emelések, mindehhez pedig egyfajta második gyerekkor oktrojálása, hogy aki nyugdíjas, az szükségszerűen legyen totyogó-motyogó nénike meg bácsika. Pont fordítva kéne haladni. Az aktív rétegek erősítése biztosítja a mindenkori nyugdíjkifizetéseket. Az állami dominancia csökkentése (helló, manyup!) teszi stabillá és tervezhetővé a jövő nyugdíjait.

Az egészségügy fejlesztése (ami nem évi két plusz vérnyomásmérést jelent a háziorvoshoz bekopogtatóknál, hanem szűrést, megelőzést, és biztosítási reformot), valamint az oktatás, szakképzés és felnőttoktatás európai szintre zárkóztatása teremti meg az aktív időskor fizikai és financiális alapját. A Bözsi nénire karikírozott idősek, sőt, "szépkorúak" (bahh!) helyett olyan polgárokat, akik sem hecckampányok eszközei, sem politikai blöffök alanyai nem lehetnek már.

És kérem, végre, tényleg, álljon már ki egy párt azzal, hogy amennyiben a Fidesz, az MSZP és a DK is elsősorban a nyugdíjasok meggyőzésében és képviseletében utazik, akkor ők már nem tolakodnak fel erre a pályára, hanem a fiatalabb korosztályok felé fordulnak. Ha ez konfliktusokkal jár, ha ez egyesek szemében hübrisz, ha hajnali egykor dühödt szépkorúak kommentelik szét a falukat, akkor is.
Szerző: Ceglédi Zoltán

További Ceglédi Zoltán blogja hírek