2017.12.16. szombat
névnap: Etelka
Ceglédi Zoltán blogja

Ócska, mert állami

2016. december 16. 07:57

A csúcson ötmilliós fizetés, a túlhajtott dolgozóknál kegyelemkenyér, az ügyfeleknél tragikusan elégtelen szolgáltatás.

December negyedikén rendeltem egy új notebookot az egyik nagy elektronikai áruháztól. Azt kértem, hogy a tőlem két percre lévő postára szállítsák, ahol majd át tudom venni. Az áruház értesítése szerint a küldemény december ötödikén került a Magyar Postához. Ma december tizenhatodikát írunk, én meg ezt a cikket továbbra is a régi notebookomon.

"A küldemény feldolgozás alatt", mondja az internetes csomagkövetés. Az elmúlt napok híradásai alapján messze nem vagyok egyedül ezzel a problémával - bár a posta tagadja, de láthatóan összeomlott a szolgáltatás.

Aminek egyetlen oka van: az, hogy bármilyen rosszul is vezetik ezt a szerencsétlen kócerájt, az én adófizetői forintjaimból akkor is megkapja a vezető az ötmilliós bérét, akkor sem történik felelősségre vonás, számonkérés. Illetve ami a legfontosabb lenne, az is elmarad: az ügyfelek, egyszersmind adófizetők kiszolgálásához szükséges fejlesztések elindítása, új működési metódus bevezetése.

Két gyors megjegyzést hadd szúrjak közbe a bőszült hozzászólók kedvéért (bár a korai kommentömlésben szenvedők idáig már nem szoktak eljutni, hamarabb elsülnek):

1. Igen, tudom, hogy több helyen van már alternatívája a postai csomagszállításnak, de a jelenlegi lakhelyemtől aránytalanul messzebb van minden más átvevőhely, illetve nem tudom itthon várni a kézbesítőt.

2. Igen, tudom, hogy nem a kézbesítő meg az ablak mögött ülő beosztott hibája, szerintem a rossz munkaszervezés, az inkompetens vezetők és az emberhiány miatt képtelen a posta ellátni a feladatát.

Tehát. Van itt egy állami mamut, indokolatlanul túlfizetett, ámde semmilyen felelősséget nem vállaló, és jelenleg épp hazudozó vízfejjel (igen, kérem, önök szemérmetlenül hazudnak bele a képünkbe, a Magyar Posta jelenleg nem működik), egy ócska, elaggott rozsdatemető, aminek az összes gondja egyetlen forrásból ered: állami.

Nincs egyetlen olyan piaci szereplő, nincs olyan vállalkozás, amelyik a túl sok munkát, a túl sok megbízást problémaként fogná fel. Sőt, örül a bevételeknek, és kapacitást bővít, több embert alkalmaz, fejleszt, ha ilyen helyzetbe kerül. Egy vállalkozást azért indítunk és működtetünk, mert sok-sok ügyfelet szeretnénk. A posta nem. Számukra láthatóan az ideális helyzet az, ha nincs dolguk, és az okoz problémát a szervezetnek, ha nő az ügyfeleik száma.

Olyan piaci szereplő sincs aztán, amelyik ne lenne tisztában a szezonalitás fogalmával. Bagaméri nyáron tolja ki a fagyiskocsit a ligetbe ("vigyázz, dől a fa!"), mert tudja, hogy 30 fokban tömeges igény lesz a puncsra meg a pisztáciára. Januárban meg otthon nézi a tévét. A sportboltban télen rakják a kirakatba a füles sapkát meg síléceket, nyáron a békatalpat. Márton-napra libával készül az étterem, karácsonyra szaloncukorral a közért. A posta, ez a harminc másodperces memóriájú aranyhal meg rácsodálkozik, hogy "jé, karácsony környékén több a csomag".

A magyar állam képtelen a nagy rendszerek működtetésére. Kórházi vécén halnak meg az emberek, fekália-tengerben úszik az iskolai mosdó, a közelmúlt pedagógus-lázadásának ikonikus követelése pedig az volt, még mindig nem hiszem el, hogy legyen kréta az osztályteremben. 2016-ban a magyar állam nem az iskolai tabletet, a digitális tananyagot, az intézmények közti nemzetközi átjárhatóságot, de a krétát sem tudja biztosítani az oktatásban. Ócska lesz minden, ami állami. És ne hazudják, hogy ne lenne pénz, erő, ember, mód a megoldásra. Épp most dobtunk ki egy évet és húszmilliárd forintot egy érvénytelen népszavazásra és egy sikertelen alkotmánymódosítási kísérletre! Minden sarkon stadion nő, és olimpiát akarunk rendezni, emberek, abban az országban, ahol egy nyomorult laptopot nem tud az állam 11 nap alatt elmozgatni kábé 4 kilométernyi távolságra!

Ha a Magyar Posta egy szimpla futárszolgálat lenne, már rég tönkrement volna. Ha a magyar egészségügy egy magánklinika lenne, már rég steril védőruhás mentőcsapatok ürítenék ki az épületeket, és milliárdos perek indulnának a szolgáltató ellen. Ha bármelyik nagy állami rendszer mondjuk étteremlánc lenne, mozihálózat lenne, sarki nyomtatványbolt lenne, még rég csődeljárás folyna ellenük. Mi meg mit csinálunk? Közpénzből fenntartunk elképesztően pazarló és rosszul működő struktúrákat, és ahelyett, hogy kikövetelnénk az ezért járó szolgáltatást, inkább elfogadjuk a tényt, sőt, egymást hülyézzük, hogy miért nem fizetett egy magánszolgáltatónak inkább, amikor szállíttatni, gyógyulni vagy nyelvet tanulni akart.

Hát mert ezért én már egyszer (illetve sokszor) fizettem a magyar államnak. Mindenesetre, ha valaha lesz kormányváltás ebben az országban, akkor őszintén szembe kell nézni azzal, hogy ezeket az állami rendszereket a jelek szerint nem tudjuk jól működtetni. A lehető legminimálisabbra kell őket visszavágni, tevékenységeiket számon kérhető, nem politikusok és káderek által vezetett cégekre bízni, és az emlékét is elfelejteni annak, hogy valaha is léteztek.
Szerző: Ceglédi Zoltán

További Ceglédi Zoltán blogja hírek