2017.10.22. vasárnap
névnap: Előd
Ceglédi Zoltán blogja

Odaát már Szálasi Ferencig ér a sor

2017. október 13. 06:44

Még nem büszkén ünnepelve, de már oda-odabiccentve.

Hétköznap délelőtt van, egy budapesti fürdő a helyszín. Javarészt nyugdíjas férfiak vannak jelen, illetve a hozzám hasonló, rugalmas munkaidővel rendelkező szemfényvesztők. Szauna, hideg, meleg, gőz, lazulás.

Jobbról érkezik egy páros. Elől egy apámmal kábé egyidős, idősebb férfi. Nagydarab, hordóhasú ember, nagyon rövid hajjal, rengeteg, egybefolyó tetoválással. Mögötte egy fiatalember, még kevesebb (nulla) haj, kisebb pocak, kevesebb tetkó.

Valószínűleg ezért is veszek észre egyet ezek közül: valahol a hátán egy nyilaskereszt villan elő. Még épp csak meglepődnék, amikor a medence szélén beforduló, idősebb fickó hatalmas hasa immár szemből látszik, és rajta színes, szélesvásznú tetkón maga Szálasi Ferenc karlendít, nyilaskeresztes zászló előterében, "voltunk, vagyunk, leszünk" -szlogennel.

Sok dolog jut eszembe. Hogy ez talán kicsit direktebb önkényuralmi referencia, mint a Heineken vörös csillaga (ami ugye nem is úgy vörös, és korábban is keletkezett, mint a komcsiké). Hogy ma úgy élünk, hogy ebben az illetőben sem akkor, amikor ezeket magára varratta, sem most, amikor nyilvános helyen feltárta, fel sem merült, hogy ez esetleg nem oké. Hogy eközben egy német politikus, Marcel Zech nemrég nyolc hónap börtönt kapott, amikor egy strandon hasonló tetoválást tett közszemlére.

Itt más a helyzet. A nyilasjedi és padavánja balra el, én meg pont végeztem már, úgyhogy jobbra, tusolni. A zuhanyzónál pár idősebb férfi ül, félkörben. Középen egy bajszos megfejtő, csuklóján piros-fehér-zöld szilikonkarkötő, nem egyetlenként a társaságban. Fura ez, hogy sokan közülünk valamiért nem mernek minden jeltől, megkülönböztető jelvénytől ideiglenesen sem megválni, még ott sem, ahol egy ágyékkötő a szokásos viselet.

Még itt is üzenni akarja, hogy hova tartozik, kivel, és kivel szemben működik; nincs olyan pillanat, amikor "nem írok semmit magamra". A hallgatóságnak kifejtett gondolatmenete épp ott tart, hogy "és azért kell a Viktorra szavazni, mert ő látja csak jól! A svédeknél is, nézzétek meg, beengedték őket, és meg se kell tanulniuk svédül, mert mindenki tud angolul! Pont az fogy, amiből kevés van! Ez a terv! De nálunk a Viktor ezt nem fogja hagyni!" - és ekkor elvonul előttük a nyilas páros.

Kikerülhetetlen, eltéveszthetetlen, letagadhatatlan pillanat. A pocakra feszített Szálasi az ülő fideszes-bajszos hangadónak pont szemmagasságban halad el, közel, jól láthatóan. Ott van. A fideszes-bajszos elhallgat, csend lesz egy pillanatra, majd magyarázatul, útmutatásul, de sokkal kevésbé harsányabban, maga elé, a félkörbe odaejti a szavakat:

- Hát... akkor is, ezerszer inkább ezt.

Szóval, kedves barátaim, ma két világos tábor van. A törésvonal egyik oldalán Orbán Viktortól Szálasi Ferencig húzódik azok sora, akik az emberi minőséget bőrszín, vallás, származás, nemi preferencia alapján "adják meg" vagy vitatják el. Egy csapat, egyre inkább egyféle, formába öntött, erre szelektált szereplőkkel.

A másik oldalon vagyunk mi. Azok, akik a sokszínűséget értéknek tartják, akik nem kényszerítenek téged egyetlen, menetelő sorba, akik szerint nem csak egyféleképpen lehetsz szép, hasznos, értékes.
Olyan viszont nincsen, hogy egyszerre mindkét csapathoz tartozol. Már nincs.
Szerző: Ceglédi Zoltán

További Ceglédi Zoltán blogja hírek