2017.09.22. péntek
névnap: Móric
Ceglédi Zoltán blogja

Srácok

2017. június 30. 06:00

A boldogságról váltsunk pár szót.

Belvárosi edzőterem, hétköznap, koradélután, moderált félház maximum. Az egyik csigás gépnél fiatal pár, legfeljebb húsz körül lehetnek. Copfba fogott hajú lány feszes rövidnadrágban, inas-magas fiú trikóban.

Teljesen világos, hogy nem csak edzőpartnerek. Amikor a fiú beül a géphez, a lány nevetve fenéken legyinti, helycsere után a fiú csókol bele a lány nyakába. Van még pár ölelkezés, szájrapuszi, de még mielőtt valaki egy pornófilmet vizionálna, tegyük hozzá, hogy kábé másfél óra leltárját rakom épp ide, semmi nyíltszíni aktus vagy törvénytelenség. Fiatalok szeretik egymást, teljesen rendben lévő módon.

A terem másik végében, a fal mellett matracok. Két srác fekszik a polifoamokon, az előbbieknél paraszthajszálnyival fiatalabbak, ránézésre talán még pont az érettségi vizsga innenső oldalán. Az egyik egy szögletes állú, kócos fiú, a másik sűrű, barna haja hátrafésülve, ő egy finomabb, kreol srác.

Párpercenként találnak valamit, mondanak valamit egymásnak, amin nevetni lehet. Az edzés nem nagyon halad, épp valami mókás hasizomgyakorlatot próbálgatnak, előbb ki-ki külön, háton fekve, majd az egyik feláll, a másik fekve marad, megfogja az álló bokáját és magasba lendíti a lábait, az álló pedig vissza-visszalökdösi azokat a földre.

Nyilván látták a youtubeon, hogy, nem is tudom, valami kemény MMA-s harcos vagy menő fitnesz-vlogger így edzett. De ami fontosabb: "legitim" fizikai kontaktus lehet köztük, hiszen ez az edzéshez, a gyakorlat végrehajtásához szükséges érintés, teljesen szilárd az alibi.

Halványan pirul a fekvő is, a lábat lökdöső is. Jó egy-másfél óra alatt egyszer sem távolodnak el egymástól egy-két méternél távolabbra, kivéve mégis egy alkalmat: a kócos a bejáratnál lévő pulthoz megy, és az ott lévő tálból egy cukorkát hoz a másiknak. Egy ellágyuló barna szempár, bekapja a cukrot, majd egy tétova csiklandozás, összenevetés.

Nem akarom tukmálni, oktrojálni, hogy mit látok itt. Lehetnek ők "csak" nagyon jó barátok. A fontos az, hogy az első párhoz képest ez egyértelműen nem is fog kiderülni. Itt és most ugyanis ez nem rakható a kirakatba, pult alatt kell tartani.

És ez a különbség, ez a fontos, ez a baj. Az a szerelem ugyanis, az az együtt megélt boldogság és vágy a másik iránt, ami különböző nemű emberek között zsizseg, az mifelénk ma ünneplendő, büszkeségre okot adó, a legmagasabb helyeken (az Orbán-kormánytól az épületekre fellógatott, futballpályányi molinókra rakott fehérnemű-reklámokig) kívánatosnak minősített érzés. Oké is ez így. Ha viszont két, szerelmes embernek ugyanolyan nemi szervei vannak, onnantól pfuj, bűn, titkold, "viselkedj".

Magyarország minden egyes napja egyben A Heteroszexuális Büszkeség Napja. Az utcán kézen fogva sétáló párok, a búcsúcsókok, a tusfürdőreklámok, a kötelező olvasmányok, a politikusi nyilatkozatok és parlamenti döntések, a templomi prédikációk, az iskolai ünnepségek és a kórházi hétköznapok, mind-mind a kötelező és kizárólagos heteroszexualitás üzenetét viszik.

Heterók vesznek fel személyi hitelt a bank reklámjában, heterók utaznak nyaralni a színes újsághirdetésben, heterók örülnek a szerelemüknek vagy búsonganak a szakításon a bulvárlapokban.

Ma este lesz a Budapest Pride megnyitó ünnepsége. Én ott leszek. Nagyon sok dolgunk van még.
Szerző: Ceglédi Zoltán

További Ceglédi Zoltán blogja hírek