2017.06.26. hétfő
névnap: János
Ceglédi Zoltán blogja

Taknyos kölykökről

2017. június 02. 05:50

Orbán Viktornál nincs nagyobb ellensége a tudásnak - beleértve saját magunk megismerését is.

Az a tény, hogy Orbán Viktor a valamiért köznevelésinek nevezett törvény módosításával gyerekek tízezreinek az életét teszi tönkre, csak azokat lepheti meg, akik az elmúlt éveket egy szatyorban töltötték és/vagy azzal nyugtatták magukat, hogy tudniillik van azért a Fidesznek egy "kedvesebb, okosabb arca" meg hogy "végeredményben jót akarnak". A túrót.

Nyílegyenes a vonal onnantól, hogy bő évtizede, a 2006-os kampányban az akkor miniszterelnök-helyettesnek szánt Mikola István odaköpte az asztalra, hogy "ha csúnyán írtam annak idején az iskolában, kaptam egy körmöst, aztán egy óra múlva szépen írtam.

Most a gyereket elviszik pszichiáterhez", a gyerekgyűlölő Hoffmann Rózsa kinevezésén át egészen a mai döntésig.

Orbán egy közepesen demens munkásőrözvegy világát akarja felszorozni tízmillióra (és azért nem tudja százmilliókra, mert Európa nemzetei nálunk okosabbnak bizonyultak, és Ausztria, Hollandia és Franciaország nem vette nyakába a helyi orbánokat, Németországban pedig ilyen jelöltnek esélye sincs jelenleg). Olyan világot építene, pontosabban oda pusztítana le minket, ahol minden dolgok megfejtése összefoglalható egy Bayer-üvöltésben.

Kis kitérőt téve: van egy olyan ostoba habitus a közbeszédben, amikor a csipszreklám nagypapájához hasonlóan bepózol az aktor, miszerint "kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi". Ami egy baromság.

Igen, a civilizáció rengeteg vargabetűvel terhelt, az emberiség történelme során több alkalommal is lebontotta már, szó szerint a földig lerombolva a kiemelkedő tudásbázisokat, az inkáktól az ókori görög-római tudomány és művészet is ment a levesbe, ha a másik oldalon fegyveres bunkók sorakoztak fel. De ettől még igaz, hogy ma sokkal többet tudunk magunkról és a világról, mint száz vagy ezer vagy tízezer éve.

Külön kedvencem a témában az a Fidesznél és a globkritantikap habókosoknál egyaránt megtalálható tufa megfejtő, aki folyamatosan azon vekeng, hogy milyen szörnyű ez a modern világ - de teszi mindezt okostelefonon, Facebookot használva, online foglalt repjeggyel a világ másik részére repülve. Ahelyett, hogy eltakarodna kapálni, ahogy apáink apáinak az apái tették, vagy mi. Ősmagyarökoszociálisan.

Meg hogy "régen ilyen nem volt". Az a kedvencem. Hogy régen se diszlexia, se diszgráfia, meg ilyen úri huncutságok, mint légúti allergia. Egész nap mezítláb rohangáltunk a tarlón, kézzel ettük a sarat és a szüleink csak akkor hívtak be minket, amikor a dinoszaurusz már kitépte a fél karunkat. Nem tudják ezek a mai fiatalok!!! Engem is vertek, mégis ember lettem!!!

Az. Szar ember, de ember. Rendszertanilag. És de, volt például allergia is. A "taknyos kölyök" kifejezésünk egyik lehetséges háttere például ez. És igen, volt diszlexia is, csak még nem azonosítottuk ezt a problémát, és a Mikola-tuskók akkoriban valóban megverték azt, akinek ilyen gondja volt.

Eldugtuk, alig hatévesen zsákutcába tereltük az autistákat is. Pedig minden, amit ma megtudunk az emberről, segít abban, hogy holnap már szabatosabb, hatékonyabb és humánusabb válaszokat adjunk a magunkról feltett kérdésekre. A világ azon nemzetei sikeresek, és azon országok polgárai boldogabbak, ahol erre tekintettel intézik közös ügyeinket.

Az évtizedek óta rekordmagas magyar öngyilkossági ráta, rákos megbetegedési statisztikák, depresszió, alkoholizmus árnyékban ki gondolhatja komolyan, hogy a "nyugat" az, amelyik hanyatlik és rothad? Hm? Az a nyugat, ahol akkor is jó lehet élni, ha tanulási nehézséggel küszködsz, ha valamely kisebbséghez tartozol, ha fogyatékossággal élsz. Brüsszel nem Moszkva, ugyanis Oroszországban a többségnek szar.

Mi meg egy olyan országban élünk, ami rohamtempóban igyekszik elfelejteni, amit tegnap még tudott, és betapasztott füllel, szorítva lehunyt szemmel, üvöltve próbálja kizárni a világot - kivéve persze, amikor a "hanyatló nyugat" felé teljesítési igazolást kell kiállítani az uniós pénzekért.

Pedig azt a helyzet, hogy például régen is voltak melegek, és mióta tudjuk, hogy nem betegség, hanem teljesen normális dolog, azóta az okosabbja nem azt nézi, hogy egy dolgozónak milyen a nemi preferenciája, hanem azt, hogyan végzi a munkáját - így tesz a Fidesz is a melegházasságban élő (kérkedik vele! megcsúfolja a házasság szentségét!!!) Finkelstein tanácsadójuk esetében.

Régen is voltak diszlexiások, de mióta tudjuk, hogy dacára ennek a problémának, élhet valaki teljes életet, lehet jó tervezőmérnök vagy csellista, nem körmöst adunk, hanem például felmentést a gondot okozó tantárgy alól, és plusz szakemberi törődést. Tudjuk, hogy a bőrszín, a nem, a vallás vagy nacionálé nem determinálja egy embernek az élete során elérhető "értékét", és tudjuk, hogy azok a tulajdonságok, amelyek valamely kisebbséghez sorolnak minket, hogyan értékelendők-kezelendők, hogy az illetőt ne kirekessze, hanem teljes jogú polgárként fogadja el a közösség.

Orbán Viktor (ugyanis minden döntés az ő döntése, pont) magyar gyerekek tízezreinek teszi épp tönkre az életét, a jövőjét. Megtagadja a tanulási nehézségek okán adható felmentést, és speciális szakemberek helyett a maradék, épp ráérő, máshoz értő pedagógusokra hagyja őket.

Orbán számára taknyos kölyök, szimuláns, selejt mindenki, aki nem az ő szűk köréhez, vagy az általa preferált fehér, keresztény, heteroszexuális, házasságban élő, tehetős, mindenféle fogyatékosságtól és problémától mentes magyarok körébe tartozik.

Mi, itt körön kívül, a Narancstérítőn túl sokkal többen vagyunk. De mindaddig, ami ideát a többség megköti a maga egyéni kis kompromisszumát, belefekszik a rendszerbe, csak magának keres kibúvót, addig Orbán Viktor fog dönteni a sorsunkról, akár évtizedeken át. Most például a gyerekekért kellene kiállni.
Szerző: Ceglédi Zoltán

További Ceglédi Zoltán blogja hírek