2017.04.25. kedd
névnap: Márk
Egy blog és Kész

Az önnön farkába harapó kígyó

2017. február 25. 09:04

Bár szinte mindenben vitatjuk, amit tesz, és elutasítjuk egész sötét rendszerét, de el kell ismernünk, hogy Orbán Viktor néha igenis a jövőbe lát.

Sőt, nemcsak ellát úgy tíz évre előre, hanem amit ott megfigyelt, azt el is mondja. A közvélemény rég elfelejtette már, de 2007-ben megjósolta például, hogy egy felelőtlen (és - tesszük hozzá - egy hazájához hűtlen) vezetés irányítása alatt Magyarország könnyen a Gazprom legvidámabb barakkjává válhat, továbbá azt is, hogy Oroszországtól soha semmi jót nem várhatunk, mert a szabadság mindig nyugatról jön, nem pedig keletről. De nemcsak azt látta pontosan, hogy miként válhat majd hazánk Putyin szatellitországává, hanem azt is, hogyan lehet elárulni a népakaratot:

"Miniszterelnökként szembejön velem a nép, és azt mondja, hogy nono, kedves barátom, ez nem fog menni. Ne hazudj, beszélj érthetően, ne rekeszd ki a társadalmat a kormánydöntésekből, és légy szíves a szociális biztonságunkat,ne emészd fel a mániáid érdekében." - Mondta mindezt 2008-ban, a Fidesz által kezdeményezett, ún. "háromszáz forintos" népszavazás alkalmából, amellyel sikerült megbénítani az egészségügyi reformot. Az egészségügy végstádiumát pedig azóta érezhetjük a bőrünkön.

Orbán Viktor nem árul tehát zsákbamacskát; pedig még róla mondják, hogy csalfa módon nem hirdetett programot, hanem a kétharmados mamelukhaddal a hátában, utólag bejelentve vágott bele minden olyan őrültségbe, amelyhez nem kért, így nem is kaphatott felhatalmazást, legyen szó az új egypárti alkotmányról, a több százmilliárdos stadionprogramról, a magánnyugdíjpénzek elsíbolásáról, illetve a paksi orosz retró adósrabszolgaságról.

Ma persze nem erről beszél a kormányfő, hanem az internetadós lefagyáshoz hasonló többnapos sokk után ócska sértegetéssel próbálja elterelni a figyelmet saját személyes kudarcáról, amely a kétbalkezes olimpiai szerencsétlenkedésben nyilvánult meg. "Álomgyilkosok" - duzzogja egy megbántott napközis elkeseredettségével, majd rá is licitál reménytelenül a múltban és komplexusaiban ragadva: "új SZDSZ" - így hisztizik az SZDSZ többszörös és legközelebbi szövetségese. És így tesz mindenkor, ha valaki nem ájul el tőle vagy legalábbis nem vágja haptákba magát előtte. Pedig csak annyi kellett volna, hogy bevonják, de legalább meghallgassák az embereket, ha olimpiát akarnak rendezni. Mert a közbeszerzéseket mind ellophatják, hiszen sok ember számára a nokiás doboz és 100 milliárd forint egyenértékű tétel, de vannak azért határok a józan ész, illetve annak hiányát illetően. Egy olyan világméretű megaprojektet, mint egy olimpia, nem lehet az emberek ellenében, egy főváros akarata ellenére leerőszakolni tízmillió ember torkán. Akármennyire nincsenek már határok a nemzeti vagyont elszívó fideszes oligarcha-sáskahad előtt, egészen mindent azért még nem lehet.

Olimpiát stabil, fenntartható gazdasággal, megbízhatóan működő közszolgáltatásokkal (például nem ártanak hozzá működő metrók, kórházak sem), minimális társadalmi konszenzus mellett és átlátható költségvetéssel lehetséges rendezni, ha nem kifejezetten az államcsőd a cél. Ma ezek egyike sincs meg. Az olimpiát ráadásul nem szabad kisajátítani, kizárólag állampárti üggyé tenni, ahogy Orbán Viktor szereti rendezni a dolgokat. A választók (különösen az adott városban lakók) véleménye nem megkerülhető, kicselezhető agymosó propagandával. Viták, elemzések, és biztonsági kiadásokat, kockázatokat is feltáró hatástanulmányok kellenek, továbbá őszinte beszéd, meg vita, vita, vita - mindaz, amit Orbán Viktor tiszta szívéből utál, mint a kukoricagölödint. Ezután lehetne csak pályázni, de hát ők fordítva ültek a lovon, és csodálkoztak, hogy beborultak az árokba.

Az olimpiai álom "gyilkosai" tehát valójában ők maguk. Ők, akik elköltöttek 35 milliárd forintot a semmire, vagyis inkább a kilentúrának. Ők, akik soha senkivel nem egyeztetnek. Ők, akik csak a saját maguk véleményére kíváncsiak. Ők, akik egy emberre bízzák a gondolkodást. Ők, akik elvből nem engednek senkit semmilyen üggyel népszavazásig eljutni, mert nem viselnek el más véleményt sem, csak a sajátjukat. Ők, akik nem hajlandóak vitatkozni semmiről. Ők, akik menekülnek a vita, az interjú, a férfias kiállást megkívánó helyzetek elől. Ők, akik gyávák. Mert ugyan miről szavazhatna a nép, ha nem az olimpiáról? Esetleg az új alkotmányról? Paks 2-ről? A vasárnapi boltzárról? Nem, inkább ne szavazzon semmiről!

"Az emberektől elvehetetlen jog, hogy bizonyos kérdésekben közvetlenül mondják meg, hogy mit akarnak és mit nem akarnak. Ebből nem lehet tréfát és bohócságot űzni" - mondta még ellenzékben Orbán Viktor, illetve azt is, hogy "elég egyszer nyerni, de akkor nagyon" - ma már látjuk, miért. Ő már nem veszíthet. Túl magasra jutott. Biztonságos ott fent, az elefántcsonttoronyban. De magasról lehet a legnagyobbat esni.
Szerző: Kész Zoltán
További Egy blog és Kész hírek