2017.07.21. péntek
névnap: Dániel
Egy blog és Kész

Fordított időkerékben ülünk

2017. március 03. 08:01

Kész Zoltán február 28-án elmondott veszprémi évértékelő beszédének szerkesztett, rövidített változata.

Egy normális nemzetben nem az alapján ítéljük meg embertársainkat, hogy Wass Albertet vagy Rejtő Jenőt olvasnak. Egy normális nemzetben nem bűn mást gondolni, sőt, erény vitázni, véleményt cserélni és figyelni a másikra. Igen, figyelni a másik szavára. Ez a kulcsszó.

A minap egy asztalnál ülhettem egy korábbi szocialista, liberális és konzervatív politikussal, s jó volt hallgatni őket. Egyértelmű volt, hogy bár anno más térfélen játszottak, ma összeköti őket a demokrácia tisztelete.

Néhány éve még ellenfelek voltak, de ellenségek soha, ma pedig együtt siratják az elveszett, korrekt játékszabályokat. Ma a diktátum, a bosszú a vezérlőelv. Sajnálom, hogy a Fidesz politikusai kizárják magukat a tisztelet és a korrektség világából. Nem azért sajnálom őket, mert egyedül maradnak a társadalom többségével szemben, hanem azért, mert bezárják maguk mellé azt a kétmillió magyart, akik bennük bíztak, de akiket csupán a szavazáskor "x"-et behúzó eszköznek tartanak.

A Fidesz a gyűlölet falai közé zárja saját szavazóit, ahonnan nem látják az embert, s ahol a Habony-média folyamatos bulvárzakatolásában nem hallani tiszta hangot. A habonyigyűlöletpolitika helyett én az érdemi vitában, a kevesek Kánaánja helyett a Mindenki Magyarországában hiszek.

Ebből a szempontból kifejezetten nehéz év van mögöttünk. 2016 az önzés éve volt a nemzetközi politikában. Utat tört magának a nacionalizmus, az énközpontúság. Trendi lett hazudni, hülyének nézni az embereket és hülyének tettetni magunkat. A két legfontosabb külpolitikai esemény, a Brexités Donald Trump elnökké választása egyaránt ezt bizonyítja. Mindkét esetben sikerült a legrosszabbat kihozni az emberekből: az álhírekből szított gyűlöletet és kirekesztést. Az új politikai irányvonal szerint gyűlölni kell a másként élőket, imádkozókat és gondolkozókat. Rettegni kell mindenkitől, aki nem az én nációm tagja és a szolidaritás nélküli habzsolás politikája a nyerő. Mit választott Nagy-Britannia és Amerika? A globalizációnak üzentek hadat.

London már tudja, hogy bakot lőtt, hogy a bevándorlókat, brüsszeli elveket semmibe vevő frázisaik fontmilliárdokban mérhető kárt okoztak nekik. Washington szintén veszíteni fog, ha tettekben is a bezárkózást vállalja, ha az összes mexikóit egy fal mögé dugja. Pedig ők fejlett, gazdag országok. Arra viszont kevés magyarázat van, hogy Magyarország kormánya miért ragaszkodik e vesztes politikához? Egyértelmű: ha a brit és amerikai tervek valóra válnak, hazánk csak vesztese lehet ezeknek a változásoknak. Kevesebb forrásunk lesz a felzárkózásra, többet kell fizetnünk - például a NATO-ban - a nemzetközi biztonságunkért és eltávolodunk a globális lehetőségektől. Ezeknek a változásoknak Orbán Viktoron kívül egy ember örült még nagyon: Vlagyimir Putyin.

Cinikusan mondhatnám: a két ember két test, de egy lélek. Nehéz nem észrevenni azokat a gazsuláló mozdulatokat, amelyeket Magyarország miniszterelnöke Oroszország irányába mutat; azt a behódolást, ahogy az éves terepszemlére érkező orosz elnököt fogadja; ahogy hidat képezve támogatja a keleti propaganda térhódítását az Európai Unióban, ahol a száj Orbáné, de a hang Putyiné. Ez a hang pedig azt mondja: ne az uniós szövetségesekben, hanem az oroszokban bízzunk. Úgyis van benne tapasztalatunk...

Néha olyan érzésem van, mintha fordított időkerékben ülnénk. Amikor 2010-ben újból hatalomra került Orbán Viktor, sokakban olyan bizakodás volt, mint 1998-as első megválasztásakor. Aztán jött a kijózanodás, de mégis, politikai manővereinek köszönhetően újabb kétharmados felhatalmazás 2014-ben - olyan többség, mint amilyen 1994-ben Horn Gyula kormányának volt. A sort folytatva jövőre az 1990-eshez hasonló választás lesz, csak fordítottan. Akkor az első, most az utolsó szabad választás jöhet el. Félő, ha nem sikerül megfordítani az időkereket, 2018 után jöhet majd az új Hazafias Népfront és olyan látszatválasztások jönnek majd, mint 1985-ben vagy azt megelőzően. Ez a tét és az, hol fordítjuk meg azt a bizonyos időkereket: az utolsó békés pillanatban, "1990-ben", vagy jóval később, amikor már forradalomra lesz szükség.

Nem temetem a magyar demokráciát, hiszem, hogy a Fidesz legyőzhető. De azt is tudom: a Fideszt le kell győzni 2018-ban.

Nézzük, honnan indulnak azok, akik egyetértenek ezzel! 2015.február óta számos eredményt elértünk. A kétharmad lebontását követő időközi választások megmutatták, hogy mondjanak bármit a közvélemény-kutatások, a Fidesz sokkal többször veszít, mint nyer, a társadalmi többség elillant a kormány mögül.

Magyarországon az elmúlt egy év a népszavazások éve volt. Először Gőgös Zoltán kollégámnak és nekem volt egy-egy kérdésem, amelyekben felhívtuk a figyelmet a kormányzati lopásra. A kétmillió forintos bérplafon ügyében mintegy 190 ezer aláírást adtam le, míg földügyekben 235 ezer szignó jött össze. A referendumot azonban - az én kérdésemben az Országgyűlés, Gőgös Zoltán ügyében pedig a Nemzeti Választási Bizottság - adminisztratív eszközökkel megakadályozták. De ez még az elegánsabb megoldás volt: a vasárnapi boltzár kapcsán büntetett előéletű kopasz verőlegények képviselték a Fidesz "népszavazási tagozatát" annak érdekében, hogy véletlenül se lehessen a magyar emberek álláspontját megkérdezni olyan ügyekben, amelyek ellentétesek a kormányzat szándékaival.

A felelősség azonban nem csupán a hatalmon lévőké: önkritikusan be kell látni, mi is lehettünk volna sokkal ügyesebbek. Például meggyőzhettünk volna civileket és ellenzéki pártokat, hogy ha a hatalmi célokat félretesszük, akkor fityiszt mutathatunk a Fidesznek - ellenkező esetben elbukunk. Jó üzenet ez az előttünk álló időszakra nézve is. Ősszel az önmaga gerjesztette kvótanépszavazásba bukott bele a kormány. Osztom azt az álláspontot, hogy a 17 milliárd forintos kampány nem volt hatástalan, mindenki értesült a referendumról. Így mindenki, vagy legalábbis a bevándorlásellenesek jelentős többsége, elment szavazni. Elmentek és kevesen voltak, a voksolás érvénytelen lett, ami bukás a miniszterelnök és kormánya számára.

Az is bebizonyosodott, hogy a miniszterelnök csak azokat a politikai árnyékbokszolásokat szereti, amelyekben az ellenfél nem tud visszaütni. Bátorságból legutóbb az olimpiai aláírásgyűjtés kapcsán szerzett egyest, amikor kiderült, hogy gyáva népszavazást kiírni. Tanulság: erőből nem lehet nemzeti egységet teremteni, csak szívvel. Ha a verseny nélküli, levajazott közbeszerzésekre üzleti modellt építő gázszerelők levennék a mocskos kezüket az olimpiáról, akkor az olimpiapártiak nem hallgatnának, hanem ők követelnék a népszavazást.

Ha röviden kellene megfogalmaznom a véleményemet a mostani helyzetről, akkor László Dezső atyát, a Regina Munditemplom plébánosát idéznem, akivel ma együtt reggelizhettem. Azt mondta, nincs ma aktuálisabb a farkasok és bárányok példájánál. A bárányok azonban lassan elfogynak, már a farkasok sincsenek biztonságban, egymást fogják fölfalni.

A cél: megtisztítani a politikát a korrupciótól és megmenteni a szabad demokráciánkat. Ez szükséges ahhoz, hogy rendbe tudjuk tenni az oktatást, az egészségügyet, a szociális rendszert, és visszaadjuk az önkormányzatokon keresztül a vidék jogait. Feje tetejéről a talpára kell visszaállítani Magyarországot, és vissza kell forgatni helyes irányba az időkereket.

Hiszek a helyi képviselet modelljében. Tisztában vagyok azzal, hogy a kormánypropaganda úgy próbál meg beállítani, mint aki semmit nem tesz az itt élőkért, de nekem tiszta a lelkiismeretem. Én abban a politikában hiszek, hogy a Parlamentbe a legalsóbb szintekről kell bevinni az ügyeket, nem pedig fentről kell megmondani a választónak, hogy mit kell csinálnia. Éppen ezért élő kapcsolatot ápolok a választókerület lakóival, kérdéseiket továbbítom a szakminisztereknek. 199 írásbeli kérdésemmel a legaktívabb Veszprém megyei egyéni képviselő vagyok. Csak zárójelben: a jobboldal ikonikus kivándorlója, Navracsics Tibor ellenzékben ennek mindössze negyedét teljesítette, s írd és mondd, csak három veszprémi témában emelt szót.

Büszke vagyok arra, hogy a Fidesz személyre szabott lejárató stratégiát dolgozott ki ellenem. Az állampárt helyi orgánumai szerint én mintha nem is léteznék, eltűntem, magára hagytam a választóimat, nem hallani rólam, talán éppen Habonnyalfüvezek Ibizán. Ez azonban butaság, ők is tudják. A félelem vezérli őket, amikor fejüket a homokba dugják, és ahelyett, hogy érdemben vitáznánk, úgy tesznek, mintha itt nem választottak volna meg önök egy ellenzéki, független képviselőt. Nem tőlem félnek, hanem a Kész Zoltán-jelenségtől. Hogy születhet a semmiből egy erős ellenfél. És tudják, mit mondok? Igazuk van: születni fognak. Büszke vagyok a sikereinkre! Hogy addig ostoroztam az egészségügyi kormányzatot, míg pótolták a több évtizedes hiányt, és létrehoztak egy osztályt az éber kómásoknak, akik számára eddig nem volt hely a magyar egészségügyben.

Sikert jelentenek azok az általam beterjesztett törvénytervezetek, amelyekhez hasonlókat nem szoktak pártapparátus nélkül működő függetlenek benyújtani. Jelenleg egy olyan előterjesztésen dolgozom, amely a társasházi törvény igazságtalanságait szüntetné meg és a két tanítási nyelvű gimnáziumok érettségi problémájával foglalkozom. Vannak diákok, akik nem azon a nyelven fognak érettségizni, amelyen tanultak, ezt sok szülő és én is botránynak tartom. Sikerült egyeztetnem az illetékes helyettes államtitkárral, aki - nem fogják elhinni - el is fogadta az érveimet. Meglátjuk, lesz-e változás.

Amíg a fideszes államtitkárral higgadtan tudtunk tárgyalni, a város fideszes potentátjaival ez nem megy. A közgyűlési nyilvánosság előtt üzengetnek nekem, de a párbeszédet kerülik. Pedig szélesebb összefogással sikeresebbek lehetnénk. Megértem, hogy zavarja a komfortérzetüket, hogy Veszprémben nem egy gombnyomogató droiddal van dolguk, aki ugyanarra a távirányítóra van kötve, mint ők, de ideje lenne ezen felülemelkedni.

Döntsék már el végre, hogy Veszprémet akarják képviselni vagy a Fideszt? Én megmondom: a Fideszt, hiszen az állampárttól függ az egzisztenciájuk. Porga Gyula, Némedi Lajos, Ovádi Péter nem tudják, milyen a városházán és a pártirodán kívüli élet, milyen a kisemberek élete. Rettegnek attól, hogy kikerülnek a hatalomból, hogy meg kell tanulniuk dolgozni. Ők nem a választóikat képviselik, ők a párt emberei. A párt pedig úgy látszik, nem akar négysávos körgyűrűt Veszprém déli szakaszán, nem akar új völgyhidat, összekötőt a 8-as és a 82-es út között, pedig ezekre személyes garanciát vállalt a kormányfő. A Fidesz nem akar utat a megálmodott új uszodához, talán uszodát sem akar, hallgat a húszemeletes renoválásáról, pedig már fel is kellett volna avatniuk. A pártot nem érdekli a veszprémi gyermekkórház, és félő, hogy a Pannon Egyetem sem. Ezekben az ügyekben az elmúlt hónapokban többször kerestem a polgármestert, de egyik ügyet sem tartotta fontosnak annyira, hogy közösen lépjünk fel.

Porga Gyulát még az sem zavarja, hogy Veszprém elveszítheti az egyetemét. A múlt év decemberében látott napvilágot az a munkaanyag, amely a Pannon Egyetem Keszthelyen működő Georgikon Karát a gödöllői Szent István Egyetemhez csatolná. A javaslat valótlan állításokból von le hibás következtetéseket, és jóvátehetetlen károkat okozna a Pannon Egyetemnek. Az elcsatolással mintegy ezerötszáz hallgatót veszítene az intézmény, ezzel pedig az egyetemi státusa is kérdésessé válhatna. Az uniós támogatású pályázatokon sem indulhatnának, mert ezeknél hallgatói létszám alapján szabják meg a kritériumokat. Újra és újra előkerül az a szóbeszéd is, miszerint a győri Széchenyi István Egyetem szívesen lenyelné a Pannon Egyetemet a győri politikai elit hathatós támogatásával. Ráadásul úgy, hogy a veszprémi helyett a győri intézmény kapna tudományegyetemi státust.

Veszprém egyetemi város. Múltunk és jelenünk ezer szállal szövődik össze. A szellemi elit nagy része évtizedek óta az egyetemhez kötődik, oktatója, hallgatója volt vagy jelenleg is az. Az intézmény elsorvasztása felmérhetetlen veszteségeket jelentene, munkahelyek ezrei szűnhetnének meg, ezrek megélhetése kerülne veszélybe, hiszen számos szolgáltatás is az egyetemre épül, gondoljunk csak akár az albérletet kiadókra. A környékbeli cégek számára pedig még inkább megszűnne az utánpótlás a fiatal mérnökökből, szakemberekből, pedig ez már most is súlyos problémát jelent. Veszprém vezetése pedig csak gyáván szemlélné ezt. PorgaGyula polgármester ugyanis azt válaszolta a levelemre, hogy szükségtelennek tartja a közös fellépést az egyetem érdekében. Én viszont nem fogom hagyni. Van még ellenzéki médium, ahol pörölhetek érte, nincs esélyük a csendes mutyira.

Persze, valamennyire megértő vagyok a polgármesterekkel, hiszen látom, a Fidesz által kiépített rendszerben nincsenek könnyű helyzetben. Jelenkori Pap Jánosok igyekeznek uralkodni felettük, párttitkárként járva a településeket, társadalmi felhatalmazás nélkül, pártközponti utasításokat végrehajtva. A Modern Senkik a gyűlölt Brüsszelből érkező források elosztásánál úgy tesznek, mintha saját mellényzsebükből, kegyként juttatnának alamizsnát egy-egy településre és cserében még extra kéréseik is lehetnek. Hol "jó tanáccsal" szolgálnak, hogy melyik pályázatíró pénznyelővel érdemes dolgozni, hol "alkotmányos hozzájárulás" címen nyújthatnak be számlát, hol csak annyi utasítást adnak: ne barátkozz ellenzékiekkel, ha nyerni akarsz a pályázatokon.

Halálos ölelés ez. Minden települési vezetőnek tisztában kell lennie azzal: megszoksz vagy megszöksz. Ez a párttitkári rendszer egyenes út a vidék teljes tönkretételéhez, az önkormányzatiság megszüntetéséhez. Ez is lesz a tét 2018-ban.

Dudaron éppen ezekben a percekben fogadja el a képviselő-testület az ASP-rendszerhez való csatlakozást, amely egy informatikai fejlesztésnek álcázott feladatelvonás. Egy kiszivárgott munkaanyag szerint az ASP távlati célja, hogy a döntési kompetenciákat központosítsa, vagyis elvonja a településekről, ezáltal feleslegessé tegye a polgármesteri hivatalokat és az ott dolgozókat. Emlékszünk Madáchtól Azember tragédiájára? A londoni színben, ahol az emberek saját sírjukat ássák, majd dalolva lépnek bele, mint a lemmingek. Sok kistelepülési önkormányzat a saját halálos ítéletét mondja ki azzal, hogy aláírja az ASP-rendszerről szóló diktátumot.

Meggyőződésem, ha marad a jelenlegi hatalom, előbb a 2000 fő alatti településeken, majd országosan is felszámolják az önkormányzatiságot. A logikájuk hatalomtechnikai értelemben tulajdonképpen helyes: a települési polgármesterek és képviselők a demokrácia utolsó olyan építőkockái, amelyeket nem Orbán Viktor helyez az építménybe. Jönnek majd a tanácselnökök, ispánok, akiket nem mi választunk, hanem ránk sóznak, és ehetünk majd a jóságos állam bácsi tenyeréből - de csak ha jól viselkedünk. Köszönjük, ismerjük ezt a világot és nem kérünk belőle.

Azt hiszik, ezek rémálmok? Rémálomnak hittük anno az alkotmányozási tébolyt, a magánnyugdíj-befizetések ellopását, az oroszimádatot is, aztán mind valóság lett. Orbán ma már egyenesen azt állítja, hogy a kommunizmus nyugatról zuhant ránk. Őrült szavak egy őrült embertől.

Ahogy bő két évvel ezelőtt mondtam a közfelháborodás napi tüntetésen, azért gyűltünk össze, hogy kiálljunk magunkért, családunkért, barátainkért és a hazánkért. Akkor volt 3 napos a pici fiam. Azt mondtam, hogy az ő jövőjéért állok ki. Azért, hogy ebben az országban, ebben a városban nőjön fel és legyen boldog. Azért szóltam akkor és azért szólok azóta is, hogy ha majd 20 év múlva megkérdezi tőlem, hogy apa, mit tettél azért, hogy számomra egy jobb világ jöjjön el, bátran, büszkén, egyenes gerinccel a szemébe tudjak nézni.

Hiszem, ki fogunk állni önmagunkért. Amíg a fideszes elit pökhendi módon viselkedve a fellegekben jár, nekünk az aszfalton, az emberek között kell mozognunk, és nem szakadhatunk el a valóságtól. Ma már nem jobb- vagy baloldal van, csak lent és fent, kelet és nyugat. Nekünk az alul lévőket kell képviselnünk és nyugati irányt mutatni nekik. Nem hagyhatjuk, hogy keleti muzsiksorsra juttassanak minket azok, akiknek az igazság az egyetlen olyan luxus, amit megvonnak önmaguktól.

Magyarországon ma többen vannak, akik kormányváltást akarnak. Többen vagyunk, s ahogy Veszprém bizonyította józanságát két évvel ezelőtt, úgy fogjuk megmutatni, hogy igenis lesz 106 Veszprém 2018-ban. Lesz egy józan többség, amely belátja, hogy nem szabad egy megalomániás és nemzetellenes politikai gonosztevőt a hatalomban tartani, mert akkor nemcsak a politikai vita fog kiüresedni, hanem az ország is.

Tovaris ucsítyelnyica, nyikto nye atszúsztvujet. Ugye emlékszünk? S ugye nem akarjuk, hogy újra oroszul kelljen jelenteni, hogy senki sem hiányzik. Mert nem akarhatjuk, hogy egy újabb generáció hiányozzon 2018 után. Nem az a generáció akarunk lenni, amely utolsóként lekapcsolja a villanyt, hanem az, amelyik világosságot hoz a nemzetnek, visszafordítja a kelet felé robogó expresszvonatot, leszámol a rendszerváltás óta élősködő korrupt politikai elittel, s visszahozza a józan és kulturált vitát a politikába. Van rá remény. Ahogy arra is, hogy megtisztítsuk a közéletet a politikai szerencselovagoktól, akik csak melegedni és pénzt felvenni járnak a parlamentbe, s akiknek eszük ágában sincs nyerni. Nemcsak a hatalomnak üzenünk, hanem nekik is, hogy nyerni fogunk. A csodát nem várni kell, hanem megcsinálni. A felmentő csapat mi vagyunk. Azok, akik háttérbe tudjuk szorítani a kicsinyes pártpolitikai célokat, s a helyi erőkre támaszkodva felvesszük a kesztyűt azzal a gátlástalan hatalommal szemben, amely mindent megpróbál, hogy lejárasson minket.

Annak a többségnek, amely a nemzeti minimumban meg tud állapodni, óriási felelőssége az, hogy megtalálja a 106 legjobb helyi jelöltet a választókerületekben, így maximálva a szavazatokat a fideszes párttitkárokkal szemben. Helyi erővel, hiteles jelöltekkel elérjük az új rendszerváltást. Ehhez azonban az önérdekeket háttérbe kell szorítani. Én magam vállalom, hogy a kormányváltáshoz szükséges és a veszprémiek és környékén élők akarata szerinti legjobb döntést hozom majd meg ezzel kapcsolatban!

Talán a politikába kevésbé belelátók is jobban megértik, hogy miért fél tőlem annyira a hatalom. Az általam ismert legutóbbi közvélemény-kutatás, amely néhány hónapja készült, reprezentatív mintán kérdezte, hogy ki milyen eredménnyel végezne a fideszes jelölttel szemben a veszprémi egyes választókerületben. Ebből az jött ki, hogy bár a Fidesz párttitkára az MSZP jelöltjét 35-19-re, a DK jelöltjét 34-21-re győzné le, ha én lennék az ellenfele, 33-27 százalékos arányban nyerném meg a választókerületet.

Nem azon kell vitázni, hogy ki mennyi helyet kapjon bizonyos listákon. Arról kell megegyezni, hogy ha elzavarjuk a jelenlegi elitet, mi legyen velük. Mi a hasznosabb a demokráciánknak: engedni menekülni őket az összelopott horvátországi jachtjaikra, floridai nyaralóikba, ázsiai lakóparkjaikba, csak tűnjenek el a közéletből, vagy irány Sopronkőhida.
Ha pedig Sopronkőhida, akkor hadd idézzek Orbán Viktortól, akinek volt egyszer egy őszinte fél mondata, természetesen még ellenzékben. Azt mondta: "csak egyszer kell nyernünk. De akkor nagyon". Ma már tudjuk, hogy mit jelentettek ezek a szavak, a demokrácia kiüresítését, egy autokrácia kiépítését. Innen üzenem mindenkinek, aki szereti Magyarországot, hogy csak egyszer kell megverni őket. De akkor nagyon!
A változás csak rajtunk múlik. Ha tényleg meg akarjuk teremteni Mindenki Magyarországát, akkor jövőre meg is teremtjük. Jó munkát ehhez! Hajrá, Veszprém, hajrá, Magyarország, hajrá, Európa!
Szerző: Kész Zoltán

További Egy blog és Kész hírek