2017.03.27. hétfő
névnap: Emánuel
Kéri László blogja

Beszűkülés, elbutulás és a pillanat áldott örömei

2016. október 23. 10:18

/Az augusztus 28-án elkezdett, s szeptember 25-én félbehagyott sorozat utolsó előtti darabja: vázlat a szellemi szféra válságáról/

Valamivel több, mint negyven évet töltöttem el a felsőoktatásban tanárként, s így a közgondolkodás apró, alig követhető változásai többnyire a szemem előtt zajlottak. Folyamatosan, követhetően és értelmezhetően.
Három-négyévente jelentek meg előttünk az újabb és újabb divatok, szokások, érzékenységek és karakterváltozások. Eme kicsinyke jelek mögött időnként kirajzolódtak a nagyobb, általánosabb érvényű összefüggések is. A fontosabbak, meghatározó jelentőségűek közül szeretném kiemelni ezúttal azt a két mozzanatot, amelyeknek leginkább a mai - a legutolsó évtizedre jellemző - viszonyok alakulására lehetett igen komoly hatása.

Provincializmus. A rendszerváltás éveiben a szélesebb értelemben vett világ felfedezte magának a vasfüggöny mögötti népeket, s mi is ájult örömmel vetettük magunkat bele a visszakapott szabadság lehetőségeibe. 1989 után hirtelen kitágult a világunk, elkezdtük megismerni az elmulasztott félévszázad lényeges újdonságait, s a külvilág is behatolt a mi szűkebb életvilágunkba. Néhány év elmúltán - mondjuk, a kilencvenes évek végén - már összehasonlíthatatlanul tájékozottabbak lettünk, s rólunk is sokkal többet tudott Európa, mint azelőtt. 2004 után mindez lassan, de egyre erőteljesebben kezdett megváltozni, s mára már a sokoldalú bezárkózás, tudatlanság, érdektelenség kezd az uralkodó viszonyulás lenni. Aránytalanul felértékeljük a magunk belső, legtöbbször nevetséges és kicsinyes közéleti ügyeit, s egyre kevésbé fogjuk fel, merre is jár a világ, melyek az igazán sorsdöntő jelentőségű ügyek, azt pedig végképp nem értjük, hogyan is kapcsolódnak a mi problémáink a külvilágéhoz. /Aki mindezt nem hiszi, kapcsolja be a rádiókat, tévéket, hallgasson, nézzen egy-két napig csak hazai híreket - aztán kapcsoljon át valamely nemzetközi adóra... Vagy ha teheti, hasonlítsa össze a mai és a húsz évvel ezelőtti napi- és hetilapok átlagos tematikáját és stílusát.../ Az itteni terjedelem nem teszi lehetővé az alaposabb elemzést, ezért csak utalhatok arra a hatalmas tesztpróbára, amelyet Magyarország népe az elmúlt 16 hónap során a menekültügy kapcsán átélhetett, s ahogyan mindezt feldolgoztuk, és amilyen "eredményre" jutottunk.

A bulvár-mentalitás uralomra jutásának elsöprő erejű hatásairól. A média világa felől indult mindez el. Kezdődött a kereskedelmi tévék átgondolatlan, előkészítetlen és lerohanás-szerű győzelmével 1997-ben, majd jórészt ennek folyományaként a hagyományos napi- és hetilapok radikális átalakulásaival. Részben a minőségi lapok, folyóiratok eltűnésével, részben a talpon maradottaknak a felismerhetetlenségig történt megváltozásával. Aki ezt nem hiszi, az hasonlítsa össze a mai újságos-standok kínálatát - mondjuk az 1995-ösével. S nézze meg, hogyan írtak, elemeztek mutattak be bármit is - akkor és most. Hogyan beszéltek, vitattak meg egy-egy fontosabb problémát a tévékben, rádiókban - akkor és most. Milyen volt egy parlamenti vita- akkor és most?

Folytatódott mindez a közbeszéd, a közgondolkodás, a végén még a közoktatás alkalmazkodásával is, s mindeközben a politikusi szerepek gyökeres megváltozásával egyetemben. A részletek elemzését zárójelek közé téve, ezúttal nézzük csak e mostani végeredményt:

- A pillanat uralma mindenütt, csak az adott pillanat érdekessége fontos, mind a Múlt, mind pedig a Jövő elhomályosul a Pillanat varázsától.

- Árnyalatok helyett legyen minden egyszerű, minden ügyet le lehet egyszerűsíteni fekete/fehér-helyzetekre, a jók és a gonoszok küzdelmére, sőt, az adott ügy fontosságát csakis így lehet egyáltalán megértetni.

- A szórakozás elsőbbsége a tudással/tanulással szemben; csak annak lehet esélye, ami vonzó, csillogó, önmagától érdekes. A folyamatos és mindennapos erőfeszítések, a Munka unalmas és érdektelen, csak a Siker számít, a pillanatnyi siker.

- A vizualitás uralma a gondolkodás felett. Csak annak van esély, ami láthatóan, képekben, szórakoztató és érdekes képekben jeleníthető meg, gondolkodni fárasztó, a vonzó látvány önmagától is meggyőző erejű.

- Így azután elvesznek a Folyamatok, nincs kapcsolat az egyes események között, nem kell töprengeni az összefüggéseken, mert a Végeredményt amúgy is közli majd a politika és/vagy a média, lehetőleg egyszerű, s könnyen befogadható formákban.

Paradox módon, az elmúlt két évtized legnagyobb találmánya, legfontosabb újdonsága: a net-kultúra folyamatosan bővülő és páratlan erejű eszközrendszere az iménti jelenségeket még inkább kiélezetté tette. Az óriási lehetőségekből legalább ugyanolyan fokú veszélyeket is kitermelve. A mindenütt és mindenki számára elérhető ismeretet és tudást, a Pillanat bármikori megismerhetőségét kizárólagossá téve észrevétlenül fosztott meg milliókat a gondolkodás, az összefüggések megkeresésének terhétől, mert a gép majd úgyis "gondolkodik" helyettünk is. Hát... nem. Nem fog helyettünk gondolkodni. A legjobb program és gépi háttér sem fogja helyettünk megoldani a Megértés, a Mérlegelés és a Választás feladatait.

/ S hogy mindennek mi köze, miféle kapcsolata van a mai politikai viszonyokkal, arról majd egy hét múlva fogunk írni. /
Szerző: Kéri László
További Kéri László blogja hírek