2017.08.21. hétfő
névnap: Sámuel
Kéri László blogja

Bezárkózás, önfelértékelés és arányvesztés

2016. október 30. 10:50

A politikai folyamatok szellemi színvonalának átalakulásáról.

Aki nemzeti giccsel szeretne a piacon győzedelmeskedni, annak előbb-utóbb rá kell lelnie e giccsöntők őstermelőire is, majd később a dörzsöltebb kisiparosaira is, végül a konjunktúra úgyis kitermeli az iparág nagyvállalkozóit is. Milliószámra lesz eladható a fröccsöntött kopjafa, matyóhímzésbe takart, műanyag Nagy-Magyarország-térképpel, amely - ha a hasán megnyomják a gombot, akkor - a kellő pillanatban székely-himnuszt is tud énekelni. Hosszú az út idáig, de... -kellő eltökéltséggel és világos politikai vízióval megáldva ez is megoldható. Nézzük az idáig vezető út részleteit.

Egy héttel korábban az elmúlt egy-két évtizedben megfigyelhető szellemi elsilányosodás két fontos jelét próbáltuk körbejárni. A mai írásban az elemzés látószögét leszűkítjük a hatalmi szféra vizsgálatára. Ezen belül is az elmúlt tizenöt-húsz évet alapvetően meghatározó Fidesz-kormányok ebbéli működésére. Mint látni fogjuk, mindez azért is fölöttébb izgalmas jelenség, mert a két említett folyamatnak - a provincializálódásnak, valamint a bulvárosodásnak - a Fidesz egyidejűleg volt a felhasználója, a későbbiekben pedig a bővített újratermelője.

A provinciális gondolkodásmód régi betegsége a hazai közéletnek. Az elmúlt kétszáz év során kitűnő gondolkodók hosszú sora ostorozta rendre ezt a beszűkülésre és belőle származó téveszmék további szaporítására csábító hajlandóságunkat - Széchenyitől Kosáry Domokosig. A különféle hatalmi tényezők viszont rendszeresen felfedezték az ebbéli torzulásunkból kicsikarható pillanatnyi politikai hasznokat. 1998-ban a Fidesz - először kormányra kerülve - nem is annyira a megmaradt jobboldali pártok maradékaival kötött koalíciót, mint amennyire inkább ezek kulturális örökségével. Elkezdte fel- és kihasználni azt az újsütetű magyarságképet, történelemszemléletet, nemzeti identitás-kereteket, amelynek feltámasztása, rekonstrukciója jelentős mértékben okozta már 1994-ben is az MDF hatalmas bukását. Viszont mindezeket sokkal nagyüzemibb eszközökkel és koncentráltabb hatalmi beavatkozással kezdte felhasználni, s tagadhatatlanul nagyobb sikereket is ért el vele. A részleteket mellőzve, szeretnék csak az ötszáz napra széthúzott millenniumi ünnepség-sorozat ezernyi látványos eseményére utalni, a köztéri királyszobrok százaitól a minden egyes településen végrehajtott látványos zászlóátadási/avatási ünnepek tömegére, a központilag megrendelt alkotások erőltetésére, a nemzeti szimbólumok pártalapú kisajátítására stb. (Fontos elem persze az is, hogy mindezen törekvéseket annak idején a baloldal nemcsak gyanakodva, tanácstalanul és némi rémülettel szemlélte, hanem az is, hogy 2002 után kormányra kerülve és nyolc évig kormányozva sem tudott minderre érdemi választ, versenyképes víziót, korszerű és elfogadható nemzeti azonosulási kereteket kialakítani és felkínálni. S ennek hiányait a mai napig sem felfogva, rendre beérik a kirívó Fidesz-túlzások napi szintű kritikájával, nem véve észre mindennek teljes súlytalanná válását.)

2010 után a hatalomba visszatérve a Fidesze e téren is sebességet váltott és iszonyatos energiákkal kezdte meg egy olyan új ország- és nemzetkép kialakítását, amelynek lényegi elemeivé tette a hagyományos provincializmus számos fontos elemét. Magyarország - magyar ország... csakis a magyarok országa, és senki másé. Értsd ezen mindenekelőtt azt, hogy az etnikai hovatartozásod, kötődésed minden más köteléknél fontosabb összetartó erő, s ezzel szembeállítható minden egyéb autonóm/emberjogi/alkotmányos/nemzetközi identitás-keret, sőt... Sőt, akiknek az utóbbiak is fontosak, azok az igaz magyarok ellenségei, néven nevezhető és megsemmisítendő ellenfelek. Eme törekvésekből számos fontos következmény levezethető, egészen a mostani/legutóbbi alkotmány-módosítási ötlettől a migráns-ellenes politika mesterséges életben tartásáig, az öncélúan, s ugyanakkor sikeresen vívott függetlenségi harcoktól a határon túli magyarságnak a politikai alapú betagolásig, az aktuális hazai ellenfelek nemzetellenesként történő diszkreditálásától a tankönyvek és a történelem utólagos átíratásáig.

2010 után a bezárkózó/provinciális gondolkodásmód szép lassan olyan nemzeti eszmévé kezd felnőni, amelynek tömeges támogatottsága az évek során inkább növekszik, semmint csökkenne. A hazai média elsöprő többsége ma már ezt a nyelvet használja, a híreket kiszorítják a legapróbb nemzeti sikerek előállításának kényszerei. S tessék csak egyetlen napot eltölteni a nemzeti sportadó bármely közvetítésének megtekintésével: ha nemzetközi találkozóról van szó, akkor a magyar sportoló részvételét olyan hangnemben közvetítik, mintha élet/halál-közdelemről, a nemzetért vívott hősies háborúról, s nem pedig szórakozásról, tömegszórakoztatásról lenne szó. Tudom, mindez apróság, de nagyon is fontos apróság. Ahogyan az ember hangképekből, néhány korabeli híradós/rádiós mondatból egy perc után azonnal felismeri az ötvenes évek túlfűtött hangvételét, korhangulatát, úgy fogjuk évtizedek múltán majd mi is (jó... jó...majd az unokáink...) ezt a mai/mostani korszakot a hangja, stílusa alapján azonosítani és kinevetni.

A provincializmus egykori fel- és kihasználását mára felváltotta annak iparszerű, mindennapos és megállás nélküli újratermelése, sőt, inkább beszélhetünk bővített újratermeléséről. Mivel elkezdődött ennek a bezárkózó, nemzeti önfelértékelő, egyszerre védekező és párhuzamosan támadó mentalitásnak a kiterjesztése olyan szférákra is, amelyekben a korábbi években még lehetséges volt a napi politikától független gondolkodásmód.

Megkezdődött a tudományos élet, a kutatási megrendelések ilyen célú átalakítása, a felsőoktatási intézmények ideologikus megszállása, valamint a művészeti élet mindennapjaiba történő beavatkozás is annak érdekében, hogy onnét is ez a fellengzős, dicsekvő, nemzeti különlegességünket sulykoló felfogás kapjon további megerősítést.

Ez a látványos és mindennapos sikereket felmutató politika jelentős mértékben nyugszik a bulvárosodás győzelmén, azon a másik pilléren, amelynek hatalmi összefüggéseit majd a legközelebbi alkalommal vesszük szemügyre.
Forrás: Sztárklikk
Szerző: Kéri László

További Kéri László blogja hírek