2017.08.21. hétfő
névnap: Sámuel
Kéri László blogja

Gyűlölve szeretni

2016. december 11. 10:13

A Fidesz imádja a nyilvánosságot. Ha az övé. A Fidesz gyűlöli a nyilvánosságot. S nemcsak akkor, ha nem az övé. Hanem akkor is, ha éppen senkié. Mindez persze csak első pillantásra tűnik ellentmondásos hozzáállásnak. Ha a részletekbe is belegondolunk, akkor nagyon is átgondolt ez a viszonyrendszer.

A Fidesz olthatatlan vágyat érez a nyilvánosság lehető legszélesebb körű birtoklására. Az elmúlt hetek számos fejleménye nyomán ez a vonzalom nem igényel bővebb bizonyítást. Magyarázatot azonban igen.

Nézzük csak meg alaposabban az elmúlt egy-két hónap olyan legfontosabb eseményeit, amelyek a nyilvánosság intézményeiben zajlottak. A Népszabadság rajtaütésszerű kinyírása két-három hétig meglehetősen széles sodrású botránysorozatnak tetszett, két hónap múltán viszont már alig emlegeti bárki is.

A Class FM elhallgattatása ehhez képest sokkal kisebb botrányt keltett, pedig... a hallgatottsága, népszerűsége kiemelkedően a legnagyobb volt. Az ő sorsuk elintézése során is sikerült mintegy két és fél milliónyi hallgató napi szokásait nyíltan semmibe venni.

A legnépszerűbb vidéki napilapoknál lezavart totális vezetőcserék híre - ugyanezen akció-sorozat részeként - legfeljebb a napi színes hírek könnyen feledhető pillanatai közé kerülhetett csak be. Az elmúlt héten megtudhattuk, hogy a hetilapok között a folyamatosan magas színvonalával magának igen nagy szakmai tekintélyt kivívó Figyelő is a kormányzó elit egyik ismert tagjának tulajdonába került. Felkészülhet még az Index is, mert nem elég az Origo kisajátítása, s egyébként is a megbüntetendő eltévelyedtekkel szemben minden eszköz megengedhetőnek tűnik. Elkezdődött a Hír TV nézhetőségének korlátozása is.

Ezen a ponton megkérem az Olvasót, álljon meg egy pillanatra, és nézze végig még egyszer az iménti listát. Akár elismerően is bólinthatna: ez, igen! Számtalan kormányzati teendő, fontos társadalmi ügyek szorításának árnyékában sikeresen végig vinni és maradéktalanul kivitelezni egy ilyen bonyodalmas, százszorosan összetett cselekvési tervet valóban lélegzetelállítóan komoly politikai teljesítmény.

Nem mondhatjuk, hogy a Fidesz ne készülne föl a lehető legaprólékosabban a másfél év múlva esedékes választások gondok nélküli megnyerésre. Ha ez a trend folytatódik, akkor 2018 tavaszára nem marad egyetelen olyan tömegkommunikációs orgánum sem, amely nem a kormányzati körök közvetlen befolyása és ellenőrzése alatt áll.

/Ha valaki három évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy eljön még az az állapot, amikor a magyar sajtószabadság utolsó bástyája majd Simicska Lajos lehet, akkor az illetőt biztosan bolondnak tartottuk volna. Mára az ilyen típusú bolondok száma milliósra növekedett.../

Mivégre ez a nagy-nagy igyekezet? Hiszen mást sem hallunk/látunk, mint a páratlanul sikeres kormányzati tevékenység híreit. Lehet, hogy a szűk kormányzati elit mégsem bízik annyira a maga sikereiben, ahogyan ezt Lázár Jánostól Kovács Zoltántól s a többi megnyilatkozótól reggeltől estig hallhatjuk? Lehet, hogy abban még inkább bizakodnak, hogy a sikereik elfogadtatása sokkal inkább múlhat az egyéb tájékozódási lehetőségek felszámolásától?

Merthogy e a nagy-nagy médiagyűjtögetési szenvedélyhez társult még egy másik őrjítő szokás. Hetek és hónapok óta kísérletezik a kormány a legkülönfélébb adatok, ismeretek megszerzésének ellehetetlenítésével.

Nem múlik el hét úgy, hogy ne próbálkoznának valamely fontos ügy, beruházás, vagyonszerzési akció, közpénzherdálási lehetőség részleteinek titkosításával. Próbálja meg valaki számba venni, hányféle kísérlet történt csak az elmúlt egy-két hónap során arra, hogy lehetőleg semmit se lehessen megtudni. Miről? Bármiről, ami a szűkebb elitnek fontos ügy.

A tao-pénzek eredetéről és sorsáról, az MNB-alapítványok százmilliárdjairól, Mészáros Lőrinc hetenkénti vagyongyűjtési szokásairól, a családtagok kastélygyűjtögetési mániáiról, a paksi milliárdok sorsáról, a metróberuházási játszmák hátteréről, az úszóvébé költségeinek többszörössé növeléséről, s a végtelenségig folytathatnánk a sort. Mindennél jellemzőbb kormányzati reakció volt az, amit néhány nappal ezelőtt megélhettünk a megmagyarázhatatlan kórházi elhalálozások kapcsán. Egy-két napnyi sunyítás után úgy döntöttek, hogy az érintett intézményeknek tilos minderről nyilatkozniuk. A többi ügyhöz képest mindez talán jelentéktelen mozzanat, csak éppen kicsinységében is megmutatja a végtelen kisszerűség, pitiánerség és szembekötősdi politikai kultúráját. Ez már az óvodás korú gyerekek viselkedési szintje, ha eltakarom a szemem, akkor nem én csináltam, és engem sem lát senki sem.

Kérdés, hogy kapható lesz-e majd ötmilliónyi választó is arra, hogy önként óvodásokként viselkedjen? S ez ma még tényleg kérdés. Ha igen, akkor ennek a nagy-nagy médiagyűjtögetési és titkosítási mániának valóban volt értelme. Igaz, ennek a leendő sikernek következtében már nemcsak egyetelen napra leszünk óvodás állampolgárok. Azok is maradunk. Másnap is.
Szerző: Kéri László

További Kéri László blogja hírek