2017.04.29. szombat
névnap: Péter
Kéri László blogja

Megvan az új csodafegyver

2016. november 20. 10:33

Volt némi bizonytalankodás, hetekig tartó tesztelés, de az elmúlt nyolc-tíz napban úgy látom, hogy véglegesen megtaláltatott az új rezsicsökkentés, az új migránsellenesség, egyszóval az az eszköz, amelynek használatával a következő választásokig tartó, egy-másfél évnyi időt a magyar kormányzat, a hozzá csatolt médiavilág és az itthon maradt, hírfogyasztásra ítélt milliók a napjaikat tölteni fogják. Neve is van: béremelés.

Ami azt illeti e csodafegyver bevetése sokaknak, lényegében a többségnek nagyon is a kedvére való fejlemény lesz. Olyannyira, hogy a béremelési ötletelésekkel szemben fellépő, gazdasági és egyéb racionalitásokat felemlegetők tálcán szállítják majd a mindenkori Fidesz-politika egyik elengedhetetlen kellékét, a nélkülözhetetlen ellenség szerepét is. Önkéntes bűnbakok lesznek ők, pedig csak a részleteket szeretnék tisztábban látni. Részleteket viszont nem fognak látni, mert az egész ötlet egyáltalán nincsen rendszerszinten végig gondolva és nem is lesz a későbbiekben sem. A béremelés ugyanis - ÉS ÉPPEN EZÉRT - számos okból ideális csodafegyver lesz.

Részben azért, mert a magyar bérszint nem csak az általában vett nemzetközi mércék szerint alacsony, hanem még a bennünket közvetlenül körülvevő, regionális versenytársakéhoz képest is. Részben, mert a Fidesz-korszak számos foglalkozási ágban megörökölt - igaz, eleddig fent is tartott - olyan elviselhetetlen elmaradásokat, amelyek e területek alapműködését veszélyeztetik. (Elegendő csupán a kereskedelmi dolgozók, a tanügyben senyvedők, az egészségügyből menekülők százezreire utalnunk.) Részben azért is, mert egy idő után tarthatatlanná válna az a gazdaságpolitikai sikerpropaganda, amely az elmúlt években folyamatosan javuló hazai gazdasági teljesítményt sugallt, ám e szédületes sikerből a többség legfeljebb a stadionépítés örömeit láthatta csak viszont.

A béremelési kampány érthető, pontosabban az ésszerűen megvitatható, indokolt összefüggésekhez tartozó problémakör lenne, de az elmúlt hetek fejleményei következtében úgy hiszem, a későbbiekben egyáltalán nem ezekről az összetevőkről lesz szó. Hanem valami másról. Mindenekelőtt arról, hogy a híreket elárasztják majd a béremelési ígéretek, remények ezredrangú részletei, és ugyanazt a döntést ezerszer fogjuk a legkülönbözőbb hangszerelésekben hallani. Hálatelt érintettek ezerszer fogják a kameráknak párás szemekkel megköszönni az állami jótékonykodás és gondoskodás nagylelkű gesztusait. Magyarán, a béremelés olyan kommunikációs eszköz lesz, amelyből ezernyi módon lehet kicsiholni a valódi és az álhírek végtelen tömegét és ezek keverékével beteríteni a nyilvánosság minden elképzelhető felületét.

Talán egy példával mindezt érthetőbbé tudom tenni: az egyik - meglehetősen elégedetlen és ingerült - foglalkozási nagycsoportnak megígérnek legalább 40-50 %-os béremelést, akkor mindez úgy történik, hogy ez a béremelkedés négy évre széthúzva, több részletben, többnyire persze késleltetve valósul meg. Összességében pedig alig nyújt többet, mint amennyi a természetes bérfejlesztés következtében amúgy is megvalósulna. Így viszont negyedévente lehet majd országos hírkampányt faragni belőle: amikor eldöntik, amikor ténylegesen bevezetik, s amikor az érintettek újra panaszkodni kezdenek.

Az egész béremelési kampányüzemmódnak van még egy másik, politikailag sokkal fontosabb üzenete is. Mégpedig az, hogy a folyamatosan adakozó, segítő és megértő állami hozzáállás megállás nélküli sugallata képes lesz eltakarni a kormányzati kudarcok, rejtett szándékok végtelen tömegét. S hogy megint ne maradjunk az általánosságok szintjén, nézzük meg konkrétabban, hogy az elmúlt hetekben kibontakozott béremelési kampánnyal párhuzamosan hányféle kormányzati kudarcot/tévedést/stiklit kellett volna érdemben megvitatni. Hányféle kapitális kormányzati mulasztás, melléfogás történt csak az elmúlt ötven nap során, bővebb kifejtés nélkül, maga a puszta felsorolás is lélegzetelállító gazdagságú:

- elbukott népszavazás,
- majd a hozzá erőltetett alkotmány-módosítás kudarca,
- elvetélt ötletek a közigazgatási bíráskodás erőszakkal történő bevezetéséért,
- nagy hangon, tavasszal bejelentett, történelmi mértékű kormányzati bürokrácia-csökkentés, majd ennek őszre halasztása, majd pedig... ősszel a semmi...,
- a letelepedési kötvény konstrukciójának nyilvános lebukása,
- a 3-as metró rekonstrukciójának folyamatos kudarca,
- Rogániádák...

Mindezek egyenként is rászolgáltak volna egy mélyebb kormányzati önvizsgálatra, nem beszélve az ellenzéki hasznosíthatóság elszalasztott esélyeiről. (Ez utóbbit úgy értve, hogy az ellenzék valamennyi ügybe bele-belekapott, de nem volt képes egytelenegyet sem a tisztázásig és a felelősség kicsikarásáig végig vinni.)

S az már csak a bónusz, hogy a nagy-nagy béremelési jutalomjáték füstjének árnyékában zavartalanul eloszthatók lesznek az újabb "trafikhálózatok", amelyeket ezúttal az állami üdülők, valamint az állami tulajdonú erdők minap megszellőztetett piacra dobásai jelentik. S hogy miért éppen most lett ez ennyire sürgős? Nyilván, mostanára sikerült megtalálni a megfelelő és érdemdús, kellőképpen megbízható vevő-jelölteket.

Lenne mindebből is bőven botrány, ha nem takarná ezeket is el a nagyarányú, mindenkire kiterjedő, várva várt béremelések folyamatos jó híre...Szépen összeállt itt minden. "A Jövő elkezdődött" - ez volt az egykori, tizenöt évvel ezelőtti Fidesz-kampány plakátjelszava. Most már plakát sem kell hozzá- tudhatjuk ezt magunktól is.
Szerző: Kéri László

További Kéri László blogja hírek