2017.09.23. szombat
névnap: Tekla
Kéri László blogja

...Volna még itt egy NER....

2017. március 26. 13:01

avagy, Columbo az ajtóból még visszaszól. /6., befejező rész/

"Az államnak pártatlannak kell lennie. Nem ügyeskedhet, nem változtathatja meg kénye-kedve szerint a törvényeket és a szabályokat." - fogalmazza meg a Nemzeti Együttműködés Rendszere (13.o.). A 2010-es választásokon győztes Fidesz kormányprogramját három olyan, hasonló jellegű mondanivalót tartalmazó, ideologikus alapvetés vezette be, amely arra lett volna hívatott, hogy megadja az új korszak elméleti alapvetését. Ezt a tizenöt oldalt azért is tanulságos utólag tanulmányozni, mert innen világosan kirajzolódik a későbbi évek alapvető ellentmondásainak eredete.

Az Előszót maga, Orbán Viktor személyesen jegyzi, s e harminc sorban már előre jelzi, hogy gyökeresen új politikai, gazdasági és társadalmi rendszer megalkotására kell felkészülnünk. (A szövege itt olvasható.)

Ez után található a későbbiekben kétes hírnévre szert tett Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat /NENYI/, amelyet júliustól kötelező lett minden közintézményben kifüggeszteni. (Itt olvasható.)

(Csak egy közbevetett kérdés: ki látta legutoljára a NENYI-t?) Utólag sem teljesen világos, mi is lett volna ennek a kiáltványnak az eredeti funkciója. Talán a kivételes pillanat varázsa, talán a megszokássá vált nagyotmondás, talán a magukban hergelt történelmi küldetéstudat diktálhatta annak a nyilvánvaló képtelenségnek tételként történt rögzítését, hogy őket a Sors rendszeralapításra kötelezte. Szövege szerint a NENYI ezt imígyen fogalmazta meg:

"Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalakításról döntöttek".

Nos, a magyarok semmiféle rendszerről nem döntöttek áprilisban, nem is dönthettek, hiszen a szavazólapokon pártok és jelöltek neveit láthatták. A NER-ről pedig végképp nem dönthettek, mivel ennek akkor még híre-hamva sem volt, s mert ezt a rendszer-dokumentumot több mint egy hónappal a megnyert választások után, május 22-én terjesztette be az új kormány a parlament elé.

Ez a képtelenség már akkor sem tűnt fel az érintetteknek. Sem a szövegírók, sem a dokumentumot elfogadó képviselők, sem a megválasztott vezetők nem akadtak fenn azon a nyilvánvaló ellentmondáson, miszerint a választások eredményének tudnak be egy olyan dokumentumot, amelyet akkor még senki sem ismerhetett.

Ez esetben nem egyszerűen valami olyan tárgyi tévedésről volt szó, amelyet utólag könnyen ki lehetne javítani, hanem alapvető, szemléletbéli torzulásról. Arról, hogy az első pillanatoktól kezdve elkezdték önkényesen átértelmezni annak a közjogi aktusnak a jelentését, amit egy megnyert választás jelent. S ebben az átértelmezésben nem létezett semmiféle olyan racionális határ, amely megakadályozhatta volna az általuk Új Társadalmi Szerződésnek nevezett vízió tetszés szerinti körvonalazását.

A bevezető tizenöt oldalból ez a Szerződés (azaz, maga a NER) tíz oldalnyit tesz ki, s ez a rész lenne a tulajdonképpeni kormányprogram elméleti megalapozása. A későbbi fejezetek (amelyekről az előző hetek során külön-külön, egyenként is megemlékeztünk) az itt bemutatott értékrendet hívatottak konkretizálni. Munka, otthon, család, egészség és rend - ezek a NER "szilárd pillérei", és azt kell mondanunk, hogy aligha akadna olyan épeszű ember, aki az itt kifejtett általánosságok érvényességét kétségbe vonta volna. Ez az erény egyúttal maga a lényegi probléma is, mert ezen az általánossági szinten kockázatok nélkül is tényleg bármi megígérhető, hiszen kinek jutna eszébe kézenfekvő igazságokkal hadakozni.

A nagyobb gond az, hogy ilyen igazságokra képtelenség érdemi kormányzati programot telepíteni. Ennek híján viszont alapként megmarad magának a hatalomnak a puszta birtoklása. Az elmúlt hét éven végig tekintve úgy tűnik, hogy ez az alap önmagában is elegendő hivatkozási lehetőség és valóság. Enyém, mert megnyertem, tehát azt teszek vele, amit jónak látok. Tudom, tudom, ezt a terjengős szöveget meglehetősen nehéz ilyen módon értelmezni. Önmagában nem is lehetséges. Van azonban egy másik segédeszközünk is az ítéletalkotáshoz. Mégpedig az elmúlt hét év ama kormányzati gyakorlata, amelyet nyugodtan szembesíthetünk mindazzal, amit e dokumentumok értékrendje, ígéretei megtestesítenek. S így még inkább szembetűnő az a csönd, ahogyan e dokumentumok egykori megfogalmazói/meghirdetői a gyakorlatukhoz MA viszonyulnak.

Ha a Fidesz kormányzó csoportja manapság, 2017 tavaszán netán újra elolvasná önnön egykori kormányprogramját, akkor - másnap, azonnal le kellene mondaniuk. Valamennyijüknek, testületestől is, egyenként is. Gondolom, van egyéb, sürgősebb olvasnivalójuk is.
Szerző: Kéri László

További Kéri László blogja hírek