2017.08.18. péntek
névnap: Ilona
Konok Péter

A diktatúrák imádják az ilyet

2017. augusztus 04. 15:55

A hazafias testneveléshez hazafias testekre van szükség, hogy nevelhetőek legyenek. Ez eléggé egyszerű, könnyű belátni.

Ha az ember, teszem azt, lukulluszparadicsomot akar nevelni, beszerez egy-két lukulluszparadicsom-palántát (vagy csatlakozik az interneten fellelhető virtuális paradicsomnevelő közösségek egyikéhez, és paradicsom-tamagocsikat adjusztál), és neveli.

Mondjuk, nem tudom, hogy lehet hazafiasságot nevelni egy paradicsomba (migráns növény ráadásul, bár a lecsóval próbál szépíteni) - de valójában azt sem, hogy egy testbe hogy lehet. Illetve ez utóbbiról eszembe jut ez-az, de inkább másra gondolok, például egy üde réten játszadozó báránykákra. (Egy darabig nyírják őket, azután levágják... mégis valami másra kellene gondolnom inkább).

Szóval testek kellenek hozzá, miszerint emberi erőforrások. Amúgy a gyerekeink (bárányok, bárányok... basszus!)

Nekünk is volt ilyen hazafias testnevelésünk, akkor "szocialista hazafiságnak" hívták: évente egyszer jött egy unott ember, valamit mormogott a cocilizmusról meg Petőfi Lajosról, elkúrtunk néhány gumikézigránátot a bokorba, aztán keresgéltük őket fél napig, azalatt az ember meg szépen berúgott, délutánra már a Székely himnuszt énekelte. Vidáman groteszk program volt, pont elég.

Nem is lettem valami delikát hazafi.

De naponta, hazafiasan testnevelni kissé más. Diktatúrák imádják az ilyet, minden hazafias, minden nevelés, egyentestek masíroznak, hazafias matematika (kettő meg kettő öt, vagy három, vagy annyi, amennyit a Haza akar, még akár négy is lehet), hazafias nóták, esetleg a hazafias testneveléssel elegyítve ("Most örömünkben tornaugrálunk, énekelünk, szokásunk szerint, hopsza, hopsza-hopp, tralalla - maga is ott, Smith nertárs!

Látom ám, ahogy a szép színes papírt galacsinba gyűrve a pofájába dugott egy szem savanyúcukorkát! Ugye nem akarja tele szájjal megénekelni Magyarországot?"), hazafias übermindenség.

Ahol minden másból kevesebb van, ott egyre több a hazafiasság. (A hazafiasságnak nem kell tornaterem, reggeli sem kell, iskolaorvos helyett elég az iskolarendőr).

Csak hát egy a gond: a hazafiassághoz - gondoljunk csak a lukulluszparadicsomra - kellene valami hazaféle is. Amihez (amivel, amiért) iaskodni lehet.

A hazát, ha volt, ellopták, kivágták, letérkövezték, röhejessé és fenyegetővé tették. Lózunggá, svájci bankszámlákká, kacsalábakká a stadionok alatt.

Marad az iaskodás, a régi jó új ember kovácsolása. Leventézés, ifjúgárdázás. Mint a mókus, legyen úgy, mint régen volt.

Egyszer láttam egy ilyen kis emlékművecskét egy polgári védelmi raktárban, hogyaszongya, "Van Hazánk, van mit védeni". Már akkor is elmorfondíroztam rajra, hogy helyes kis továbbgondolható felirat ez, lehetne például "Azért van Hazánk, hogy legyen mit védeni", vagy "Hálisten, hogy van Hazánk, mert különben baromira unatkoznánk, csak a pornó meg a zabálás meg a tévé, aztán csak növesztenénk a hájhurkákat a rút szibarita vázunkra".

Márpedig ilyet, ugye, csak nem akarunk. Főleg nem a gyerekeinknek.
Szerző: Konok Péter

További Konok Péter hírek