A kóros hazudozás véletlen találkozásai a miniszteri bársonyszékben

2018. February. 04. 19:34

Volt a boldog nyolcvanas évek elején, amikor a Soros György még a szocialista hazát akarta aláaknamunkázni, egy dokumentumfilm. A szörnyű, veszedelmes ellenségekről szólt, akik fittyet hánynak pártnak, kisznek, és puszta bosszantó létükkel fenyegetik a munkásparaszti egyetértés rendszerét: a csövesekről.

Hosszú haj, szakadt farmer, kockás ing (persze kívül), kannásbor, technokolrapid, rockzene - a tőkés Sátán megannyi rémes attribútuma.

A dokumentumfilmben - nem tudom már, mi volt a címe - interjút készítettek egy virtigli csövessel (hosszú haj, szakadt farmer, stb., mint fenn), akinek a nyakában láncon egy kis, lapos elzettkulcs lógott.

- Mi van a nyakadban? - kérdezte a riporter, mintha nem látná rendesen.
- Kulcs - válaszolt a virtigli csöves furfangosan, de az igazsághoz hűen.
- Minek a kulcsa?
- Garázsomé.
- És mit tartasz a garázsodban?
- Motoromat.
- Tényleg van motorod?
- Á, nincs.
- És garázsod?
- Az sincs.


Se garázs, se motor, csak az álmok kézzelfogható, kulcsluktalan kulcsa. Becketti mélységű párbeszéd volt ez, évekig szállóigeként idézgettük. Szomorú volt, és szép.

De most, ahogy elnézem politikusaink szerény vagyonnyilatkozatait (különös tekintettel Pintér Sándorra, aki egy öreg Wartburggal és hozzá négy garázzsal rendelkezik), kissé sótlannak tűnik már az a régi interjú.

Ezek a vagyonnyilatkozatok sokkal mélyebbek. Szomorúak, mint egyetlen Wartburg négy garázsban bomolva, mégis szépek, mint az arcátlanság és a kóros hazudozás véletlen találkozásai a miniszteri bársonyszékben.
Szerző: Konok Péter