2018.01.21. vasárnap
névnap: Ágnes
Konok Péter

Nem irigyellek benneteket, kedves szovjet honfitársaim

2017. december 14. 07:58

Nem akarok a közvéleménykutatókon élcelődni, ráadásul nem is igazán értek hozzá, némi történeti statisztikát és kliometriát tanultam az egyetemen meg a doktorin, de az azért más - ráadásul a közvéleménykutatókon élcelődni afféle politikusi elfoglaltság. Egy dolog azért eléggé világos: akárcsak a meteorológusokról, a közvéleménykutatókról is mindenkinek az a véleménye, hogy folyton tévednek, pedig valójában többnyire nagy vonalakban igazuk van.

Éppen ezért nem értem az adatokat. A Medián legújabb felmérése szerint az emberek fele szerint "jó irányba mennek a dolgok Magyarországon", a másik felük szerint meg nem.

Mi, magyarok, meghasadt egy népség vagyok.

Rengetegféle embert ismerek, hozzám hasonlókat is, meg teljesen másokat. Apolitikusokat, tudatos nemszavazókat, aktivistákat, civileket és párthívőket. Liberálisokat, baloldaliakat, komcsikat, anarchistákat, jobboldaliakat; még fasisztát is ismerek; ismerőseim között akadt jó pár MSZP-s, néhány DK-s, egy rakás LMP-s, sőt egy-két jobbikos is - és esküszöm, hogy láttam már élő fideszest. Pont úgy nézett ki amúgy, mint bárki más.

Olyannal viszont évek óta nem találkoztam - ideértve még a fideszeseket is -, aki szerint "jó irányba mennek a dolgok". Honnan jön hát ez a közel ötven százalék?

Lehet, hogy szégyellik? Rühellik, hogy valójában nekik tetszenek a kibővített proszektúrákká avanzsáló kórházak, a düledező, minden tekintetben lemaradó iskolák, az otthonukban és az utcákon megfagyók, az éhező gyerekek, és a lopás, az urizálás, a kihaénnem-emberkedés, a suttyó terpeszkedés? Hogy bejön nekik a rendszerszintű lopás? Ráizgulnak az egész társadalmat átható gyűlölködésre és félelemre?

Hogy kifejezetten tetszenek nekik a disznók pörzsölt tetemére égetett jelmondatok mögött pálinkázó idültek?
Csak nem merik nyíltan kimondani? Félnek - mitől is van félnivalójuk... talán önmaguktól? Félnek a többiek megvetésétől? De hát akkor mi tetszik nekik, ha tudják, hogy tetszésük tárgya alávaló, aljas és gyalázatos? Pont ez?

Maguktól is undorodnak talán? Miféle silány kognitív disszonancia ez, miféle gyatra diadal?

Mint a régi szovjet viccben, mikor a szovjet polgárt az utcán megállítja egy nyugati újságíró: "Mi a véleménye Sztálinról?". A szovjet polgár körülnéz, majd még egyszer körülnéz, behúzza az újságírót egy kapualjba, ott is körülnéz kétszer, a sáljával eltakarja a száját, a kalapját a szemébe húzza, az újságíró füléhez hajol, és halkan, szinte csak lehelve belesuttogja: "Szeretem."

Nem irigyellek benneteket, kedves szovjet honfitársaim.
Szerző: Konok Péter

További Konok Péter hírek