2017.05.23. kedd
névnap: Dezső
Kovács Anti blogja

Furmint vagy chardonnay? Avagy: miért haragszom én a magyar chardonnay­ra?

2016. október 04. 09:02

Hogyan lehet ismét feltenni a világ bortérképére Magyarországot? Sokan feszegetik ezt a kérdést ­ mondanak jókat közben, de persze legalább annyi sületlenséget is. A legfontosabb kérdést azonban néhány megszállott borász kivételével szinte senki nem teszi fel:

Hogyan lehet az, hogy Európában jelenleg Magyarország az egyetlen olyan bortermelő ország, ahol a külföldi szőlőfajták elsőbbséget élveznek a hazai fajtákkal szemben? Azt látom, hogy... Látom? A "látom" ide nem is elég, hiszen a szememet majd ki veri: idehaza a külföldi fajtákat preferálják az éttermek, a borászok és a fogyasztók egyaránt! Felettébb érdekesnek tartom például azt is, hogy az egyik nagynevű bor­vidékünkön bárki telepíthet cabernet sauvignon­t, de kadarkát nem szabad! Ez normális állapot? Hát hogyan is lenne az!

Nyilvános szerepléseim során sokan kérdik tőlem, hogy miként látom a magyar bor lehetőségeit a nemzetközi piacon. Nos, amíg borászaink chardonnay­val és cabernet sauvignon­al jelennek meg külföldi bemutatókon, addig nem sok esélyt látok az előrelépésre és akkor még finoman fogalmaztam.

Meggyőződésem, hogy azt kell erősítenünk ami a sajátunk; azaz a hazai ­ és a kárpát­medencei ­ szőlőfajtákat. Általuk lehet érdekes a külföldi fogyasztó számára a magyar bor, tehát mindenképp ez lehet az egyik - régóta várt ­ kitörési pont. Aki valaha találkozott már élőben is külföldi fogyasztókkal, az pontosan tudja: a magyar borok esetében ők nem arra kíváncsiak, hogy mit tudunk mi kihozni a chardonnay­ból! Azt tudják, hogy hol
kell keresni. Inkább azt kérdik: Mit tudtok mutatni abból ami a tiétek? Mutassatok valamit, ami máshol nincs!

De ne menjünk ilyen messzire: a mi borászaink, a mi vendéglátósaink ­ és igen: a mi fogyasztóink kíváncsiak a saját fajtáinkra? Mert ez lenne ám a kiindulási alap! Hogyan is lehetne eladni külföldön azt, ami minket sem érdekel igazán? Megmondom én: sehogyan!

Természetesen véletlenül sem oda szeretnék kilyukadni, hogy vesszen a francia szőlő, nem. A magyar bor jövőjének alakulása szempontjából azonban felettébb kívánatosnak tartanám, hogy a külföldi szőlőfajták ne lényegi meghatározói, hanem színesítői legyenek borpalettánknak.

És ezen a ponton merül fel a fogyasztói felelősség kérdése. Amennyiben borászaink azt tapasztalnák, hogy a fogyasztók egyre inkább a furmintot, a juhfarkot, a kéknyelűt, vagy az ezerjót preferálják, akkor egészen biztosan átrendeznék gondolataikat, s a jövőben nem telepítenek sangiovese­t a Szent György­hegyre, syrah­t Somlóra, vagy éppen pinot noir­t Tokajba...

Közös érdekünk, hogy megtaláljuk a magyar bor arcát, és hogy ez a külföldi szőlőfajtákon keresztül nem fog sikerülni ­ ez borítékolható! Ha nemzetközi sikereket szeretnénk, akkor bizony változtatni kell.

Hogyan jutottunk el ide, hogyan kerültünk erre az alapvetően elhibázott pályára? Valamikor a közeljövőben majd erre is szentelek pár szót, de addig is, tessék csak keresni a magyar fajtákat, mert azért ha nehezen is, de meg lehet ám találni azokat a borászokat, akik ezeket gondozzák!

Nagy Szeretettel: Kovács Antal,
háromszoros magyar bajnok sommelier
További Kovács Anti blogja hírek