Kamikaze szocialisták

2017. August. 05. 17:53

A magyar politikában példa nélküli, hogy egy párt olyannyira megtagadja korábbi elnökét, hogy inkább vállalja a választásokon való esetleges sikertelen szereplést, minthogy nyilvánosan összefogjon vele.

Molnár Gyula mai Magyar Nemzetnek adott interjújában arra a kérdésre, hogy felkészültek-e rá, hogy megállapodás hiányában akár még a nyerhető egyéni választókerületekben is egymás ellen fognak indulni, elősegítve ezzel a fideszes jelölt győzelmét, azt válaszolta, hogy "mindent meg kell tenni azért, hogy ez ne így legyen. De ha mégis ez lesz, akkor mindent meg kell tenni, hogy egyértelműen látszódjon, kinek a hibájából történt. Gyurcsány Ferencnek, a DK-nak vagy nekünk el kell majd magyaráznunk, miért nem működünk együtt."

A pártelnök szavai szerint ez nem jelent mást, minthogy egy ideig még játsszák az orosz rulett nevű játékot, majd miután összeütközött a képzeletbeli két autó, azon vitáznak tovább, hogy kinek kellett volna elrántania a kormányt.

További érdekesség, hogy az interjúban a párt elnöke mindezek ellenére legitimnek nevezi Molnár Zsolt véleményét, miszerint Gyurcsány Ferenc is az összefogás része kell, hogy legyen. Persze Molnár Gyula nem is mondhat mást, hiszen az ő elnöki programjában is ez szerepelt. Most viszont fegyelmezetten beáll a sorba, és függetlenül korábbi véleményétől, tartja magát ahhoz, amit a testületek Botka érkezése után megszavaztak.

A kérdés csak az, biztosan jól gondolkodnak-e az MSZP elnökségében. Úgy vélekednek, azért helyes a magatartásuk, mert egyes mérések szerint Gyurcsány Ferenc a magyar politikai élet egyik legelutasítottabb szereplője. Úgy tartják, ha a DK elnökével összefognak, azzal több kárt csinálnak, mint hasznot.

De vajon, ha ezekből a felmérésekből levesszük a potenciális jobboldali szavazókat, akik eleve a Fideszre vagy a Jobbikra adják le voksukat - hiszen itt a legmagasabb Gyurcsány elutasítottsága -, a demokratikus ellenzéki oldalon is ekkora a volt miniszterelnökkel szembeni ellenszenv?

Nem az ellenzéki törpe pártok vezetőire gondolok, hanem azokra az állampolgárokra, akik országszerte egyre hangosabban az összefogásra biztatnak. A mostani helyzetben szinte annyira leegyszerűsödött a vita, hogy ha el akarjuk hinni, hogy az ellenzéki pártok összefogásával leváltható az Orbán-kormány, akkor úgy kell feltennünk a kérdést, hogy maradjon-e Orbán Viktor hatalmon vagy elviseljük-e, hogy Gyurcsány Ferenc is része az összefogásnak.

Azoknak, akik fintorognak Gyurcsány nevének hallatán, érdemes megnézniük a közvélemény-kutatási adatokat. Ezek alapján jelenleg nem áll úgy az MSZP, hogy ne lenne szükség minden egyes szavazatra. Azoknak viszont, akik azzal érvelnek, hogy azért nem lehet összefogni Gyurcsánnyal, mert egyszer már elhagyta az MSZP-t és most a régi pártja hátán akar felkapaszkodni, érdemes elgondolkodniuk: biztosan ez a legjobb pillanat a megtorlásra? Továbbá akik azt mondják, hogy a DK jelenlegi elnöke vállalhatatlan, mert köze van a kétharmadhoz, pont ők akarják növelni a bosszúvágyuk miatt a Fidesz-KDNP esélyeit?! Érthetetlen.

Csak egy megjegyzés, kicsit eltér a témától, de nem szívesen lennék azoknak a szocialista politikusoknak a helyében, akik végig asszisztáltak miniszterként és államtitkárként a Gyurcsány-kormány idején - esetleg a választási siker éjszakáján pezsgős poharak koccintásával fejezték ki elismerésüket az akkori miniszterelnöknek a Köztársaság téri székházban-, hiszen a sikerekben és a kudarcokban is egyaránt részük volt. Minden akkori vita és véleménykülönbség ellenére, badarság azt állítani, hogy egyedül Gyurcsány a felelős mindenért.

Mindenesetre most megy a kemény kiszorítósdi. Az MSZP azt szeretné, ha Gyurcsány felajánlaná, hogy hátralép és Botka mögé, a szocialisták ernyője alá, felsorakozna az ellenzék összes demokratikus pártja. De ez eleve lehetetlen. Nemcsak azért, mert vannak az ellenzéki oldalnak olyan szereplői, amelyek sosem fognának össze a szocikkal - gondolok itt a Momentumra -, hanem azért is, mert a DK-nak ez teljességgel elfogadhatatlan.

Nem fogja a párt megtagadni saját elnökét. Ők arra játszanak, hogy egy összefogáspárti, békülékeny hangnemet képviselve, a választók előtt egyedüli célként Orbán leváltását kommunikálják és képviseljék.

Tehát amire Molnár Gyula céloz az interjúban, hogy majd elmagyarázzák az embereknek, ki miatt kell újabb négy évet az orbáni elnyomás alatt lehúzni, már most halálra van ítélve. Félő, hogy ez a kamikaze akció az MSZP életébe kerülhet.

Ugyanis az MSZP szimpatizánsai három felé szakadhatnak. Marad a kemény mag, amely továbbra is a pártra adja le voksát, lesznek akik a Jobbikra szavaznak, hiszen bennük látják az egyetlen alternatívát, ahol nem vesznek el a szavazataik, és lesznek persze olyanok is, akik sosem szavaznának egy szélsőjobboldali pártra, így átpártolnak a Demokratikus Koalícióhoz.

Némi reményt azonban rejtenek az interjú sorai. Két mondat, ami azt mutatja, az MSZP nem rohan fejjel a falnak. Molnár Gyula így fogalmaz:

- Az idő és a józan ész összébb fogja terelni azokat az erőket, amelyek abban érdekeltek, hogy legyen kormányváltás.

- Eljöhet az a pillanat, amikor nekünk is magunkba kell nézni, és el kell dönteni, a helyes úton járunk-e.

Ebből az következik, hogy a pártvezetés azért hallja azokat a hangokat, amelyek az ellenzéki demokratikus pártok legszélesebb összefogása mellett érvelnek. A kérdés csak az, hogy amikor el akarják rántani a kormányt, nem lesz-e túl késő...
Szerző: Wirth