Nagy Bandó: erre nincs már időm

2018. May. 16. 18:19

A népszerű humorista a választás előtt lelkiismereti okokból beszélt mindarról, ami a közélettel kapcsolatban a szívét nyomta. Azóta csöndben volt, de a Sztárklikknek most elárulta, mit tart az új kétharmadról, az új ellenzékről, de arról is beszélt, mihez tartja már elég korosnak magát.

Az első kettőnél jóval szerényebb méretű, múlt heti Kossuth téri tüntetés óta adja magát a kérdés: mikor lesz itt szervezett, valódi ellensúlyt képező ellenzék?

Rövid válaszom: soha. A hosszabb: talán egyszer. Az okai: itt csak hatalomból kizárt, kimaradt, a hatalomról lecsúszott pártok, pártocskák, képződmények, kamupártok, satöbbi vannak, melyek lehetnek akárhányan, nem mondhatók ellenzéknek.

Mikor lennének azok?

Egy autó kerekét röpíti a benyomott gáz, ennek az „ellenzékei” ugyebár a fékpofák. Hatékonyan működnek, képesek megfékezni az eszement robogást, rohanást, a balesetveszélyt hordozó kihágásokat. Sajnos ezekkel a „fékpofákkal” semmire sem megyünk, ez áprilisban beigazolódott. Persze, vannak ellenzéki pozícióban lévő, tisztességes, jó szándékú, emberek, de ez nem egy népmese, ahol a jók elnyerik méltó jutalmukat: itt nem a jók a nyertesek, hanem a „Patyomkin jók”, mert ügyesen kommunikálták, hogy ők a valódi jók.

Azt már a választás előtt is tudtuk, hogy a Fidesz ügyesebben, gátlástalanabbul, és hatékonyabban kommunikál, mint a teljes ellenzék.

Én a választásokig mondogattam a magamét, beszéltem mindenről, amit szóba kellett hozni, de azóta nem.

Miért?

Ennek is vannak okai: nem tartoztam az ellenzékinek tudott pártok egyikéhez sem, csupán magamnak tartoztam annyival és azzal, hogy elmondjam a véleményem különféle történésekről, figurákról, egyebekről. A több millió ellenzékiből pár százan figyeltek a szavaimra, idő múltán önálló estemre se tódultak, pedig lett volna miért.

Egyáltalán akkor volt kiért kampányolni?

Én senkiért nem „kampányoltam”, de tudtam, hogy sokakkal hasonlóan gondolkodom, volt azonos a véleményem. De visszakérdezek: hetvenévesen én akarjam tolni azokat, akik még a hangomra sem voltak kíváncsiak? Erre nincs már időm. A választások előtt két évvel is ezt írtam le: legyen egyetlen ellenzéki közösség. Felejtsék már el a gittegyleti fölállásokat, egyetlen „Mózes” kerestetik – írtam. És süket fülekre lelt. Nem lett. Akkor hát most ott a terep, a megélhetésiek bejutottak a parlamentbe, gratulálok a pár százalékot begyűjtő pártocskáknak, tessék csak, tessék, még négy évig megmutathatják, milyen keményen szónokolnak az Országházban, kérdezik a miniszterelnököt, és tűrik a válaszaiban rejlő megalázást.

Mikor lesz szerinted kormányváltás?

Ha így megy tovább, nem lesz. Bocsánat, nem pesszimista vagyok, csak realista. Amivel nyertek, ahhoz újabb hazugságcsokrot pakolnak, és megint nyernek. Lenyúlták, kitalálták mindazt, ami „a népet”, „a nemzetet” mellettük voksolásra készteti, és bizony, amíg egy céljaikhoz butított tömegre bizton számíthatnak, marad a nyerő szériájuk.

A választás után utcára vonuló tömeg többnyire olyan emberekből állt, akik nem kajálták be a propagandát. Ezzel együtt tény, hogy sokan igen, és a hülyeség jobban terjed, mint a józan ész… Merre keressen kiutat az ellenzék ebből a bajból?

A törvényes keretek, a százezres tüntetések, a szónoklatoknak szánt odamondogatások semmit nem érnek. Tankra nem lövünk nyílpuskával. Megszégyenült Dávidok kullognak haza bármiféle eredmény nélkül a tüntetésekről, a szervezők pedig összegeznek. Ilyen sokan még sosem voltunk, villogtak a mobilok, pár hét múlva ismét ennyien leszünk, aztán, amikor a tízezret elérik, mert a többség ráun erre a szombati programra, akkor majd nyugtázzák, hogy ez a Góliát legyőzhetetlen, és ők is kimennek a kiskertjükbe kapálni. Eközben ők is tisztességesek, jó szándékúak, kétség nem fér hozzá.

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, szokták mondani…

És akkor mi van? „Ezek” olyan rendszert eszeltek ki és valósítottak meg, amit így nem lehet se lebontani, se megdönteni. Nyolc éve elkezdtünk szájtátizni, hogy „ezt”, meg „amazt”  meg merik csinálni, és azóta tátva is maradt a szánk, mert látjuk: nem csak „ezt”, s nem csak „amazt”, bármit. És mi jön, mi jöhet még…?

Mikor lesz demokrácia?

Majd ha az illiberátor úgy dönt. Ha nem dönt úgy, akkor nem lesz. Ez lesz, amit annak mondanak, mondunk, és ha így lesz, baromira fogjuk utálni a nagy görög találmányt. Ennél már csak egy igazi, régimódi diktatúra lenne jobb, mert akkor a törvényeket áthágva, ha kell véráldozatok árán is, de nekimehetne a diktátornak és a diktatúrának az ellenzéknek mondott, hatalomból kiszorított, kicsinnyé zsugorított, tisztességes, jó szándékú nép. Mivel nem így lesz, megmondhatatlan, meddig marad meg az illiberális mi a túró…

Forrás: Sztárklikk