2018.01.21. vasárnap
névnap: Ágnes
Lendvai Ildikó blogja

Híd az ellenzéki pártok között lévő szakadék felett

2018. január 14. 07:34

Ismert sirám: miközben a demokratikus pártok mindegyike joggal panaszolja fel az országot szétszabdaló szociális és gazdasági szakadékokat, a közöttük lévő belső politikai szakadékokkal nem tudnak mit kezdeni. Olykor úgy teszünk, mintha az utóbbi szakadékok csak technikai jellegűek lennének: ki akar közös, ki külön listát, ki akar jelölteket koordinálni, ki még azt sem.

Pedig a viták mögött nemcsak személyi számítások (na persze azok is), nem is csak a logikus és megőrzendő ideológiai sokszínűség van, hanem egy mélyebb bizalmi válság.

E tekintetben a legélesebb választóvonal az ú.n. "régiek"(a már kormányviselt pártok) és az "újak" (a 2010 után vagy még akkor sem parlamentbe került erők) között van. Tragikomikusan színezi tovább a képet, hogy az "újaknál" is vannak még újabbak, -gondoljunk pl. a Momerntumra- ,amelyek a meghaladandó múlthoz sorolják a gyorsan öregedő újakat is.

A demokratikus oldalt szabdaló szakadék nem érthetetlen. Egyrészt nemcsak nálunk, de a nagyvilágban is a válságok felébresztették a teljes rendszer, és különösen a régi "elit" válogatás nélküli, totális elutasításának indulatát, új (és olykor szintén gyorsan avuló) erők megjelenését. Másrészt -és ez már a mi hibánk- az előző kormányok pártjai nem tudták elég világossá tenni, mennyiben maradtak "régiek", és miben gondolnak már ők is újat, vagy a változott körülmények, vagy a korábbi hibák felismerése miatt.

Úgy is mondhatnám: nem végeztük el elég alaposan vagy inkább elég nyilvánosan a saját kormányaink bukása miatti "gyászmunkát".

De a demokratikus tábort átszelő árok nem maradhat így. Más volna a helyzet, ha az új pártok annyira meg tudtak volna erősödni, hogy domináns szerepük lenne. De ez nem sikerült, többen közülük a parlamenti bejutásért küszködnek. Akkor pedig -és most sem technikákról beszélek- valamit kell kezdenünk egymással.

Nem egymáshoz kell hasonulni, de híd mindenképpen szükséges a szakadék felett. Az, hogy egy új párt új embere, Karácsony Gergő lett az mszp és a Párbeszéd közös miniszterelnökjelöltje, a híd fontos pillére lehet.

De Gergő nem fogja elvégezni azt, amit (vele együtt) az mszp-nek kell elvégeznie. Ha a választási technikákon túl és innen az ajánlatunkról: a szociális demokráciáról beszélünk és beszélgetünk, amely nemcsak az elengedhetetlen demokratikus jogokat, hanem az igazságosabb szociális viszonyokat is jelenti, akkor világosabbá válik: miben látjuk a 2010 előtti időkhöz képest az új, más követelményeket, miben akarunk változni.

Csak egy hevenyészett, szubjektív leltár arról, amiben kellene: Jóval többet kell tenni a társadalmi különbségek csökkentéséért, amelyek ugyan 2010 előtt valamelyest mérséklődtek, azóta drámaian nőnek, de messze nem volt az sem elég bátor, amit mi tettünk. Fordítani kell azon a gazdasági logikán, amelyik elsősorban a tárgyi-technikai beruházásokban gondolkodott: ma már az emberbe, tudásába, életkörülményeibe, egészségébe való "befektetés" a legfontosabb. Nem elég visszaállítani a régi alkotmányt sem: hiába volt demokratikus szellemű, ha emberek sokasága nem érezte úgy, hogy valódi beleszólása van a közügyekbe. Sokkal-sokkal szigorúbbnak kell lennünk önmagunkkal szemben is, olyan demokratikus ellenőrző, korrupcióellenes szervezeteket és eljárásokat működtetve, amelyek megkezdhetik a hosszú utat a politika moráljának, tisztességének, tekintélyének helyreállítása felé.

Nem lehetne, hogy "régiek" és "újak" ne csak átkiabáljunk egymásnak az árok két oldaláról, hanem mindezekről beszélgessünk valahol a híd közepén, amit most Karácsony Gergely jelöltsége is segít megépíteni?
Szerző: Lendvai Ildikó

További Lendvai Ildikó blogja hírek