2018.01.21. vasárnap
névnap: Ágnes
Lendvai Ildikó blogja

Hős utca

2017. december 30. 07:02

Először örültem a hírnek: szanálják a Hős utcai nyomorgettót, a szegénység és a kilátástalanság helyét, ahová könnyen betalált a drog és az erőszak is. De semmi "ság" és "ség". A Hős utcában nem elvont fogalmak laknak, nem úgy általában a "szegénység", hanem konkrét szegény emberek, gyerekek is, akiknek arcuk, nevük , sorsuk van.

A "szanálás" szó eredetileg gyógyítást, orvoslást jelent. Kiderült, hogy a két hatalmas társasház lebontásával csak a lepusztult utcaképet gyógyítják (úgy látszik, nem takart eléggé az ősszel köréjük épített önkormányzati kerítés), a lakók életét nem. Elhárították a telepen régóta önkéntes szociális munkát végző Kontúr egyesület felajánlott segítségét is. Civilek, tehát nyilván gyanúsak.

A házakban 300 lakás van. Az önkormányzati lakások bérlőinek adnak cserelakást, de csak akkor, ha nincs bérleti díj- vagy közműtartozásuk. Sokaknak persze van, a két házban összesen 200 milliónyi a kifizetetlen számla.

Lehet olyan is, aki maga is felelős az adósság felhalmozódásáért, és olyan is, aki a legjobb szándékkal sem tudott fizetni. De a gyereke annak sem hibás, aki csinálhatta volna másképp. Ők az utcára kerülnek.

Az "együttműködők", akik nem tartoznak, többnyire más szegregálódó részen kapnak bérletet, pl. a Tárna utcában, a gyártelep közepén. Oda már nem lehet belátni az 1-es gyorsvillamosról, a fővárosi közlekedés büszkeségéről, kerítés se kell. Ne is tessék bámészkodni, nincs mit, "még magasról nézvést megvolna az ország."

A saját tulajdonú lakásokat el kell adni. Az önkormányzat általában 1-2 milliót ajánl, gondolom, a piacon nem is érne többet, ide senki sem akart költözni. De hol lehet ennyiért Budapesten lakást kapni? A pénz legfeljebb egy-két évi albérletre lesz elég, utána jön nekik is az utca.

Úgy alakult, hogy egy karácsonyi ünnepségen együtt voltam egy csomó Hős utcai gyerekkel. Az ajándék része volt az is, hogy oda-vissza nyitott tetejű buszon utaztak, megcsodálva a kivilágított Belvárost. Mesélik, hogy hazafelé a karácsonyi dalok mellett azt harsogták igazi csapatszellemben: "Hős utca! Hős utca!" Mert akármilyen, nekik ez az otthonuk. Az nem baj, sőt nagyon jó, ha helyette lesz másik, jobb. De most úgy fest, sokuknak nem lesz. "Szanálnak". A beteg részeket kivágják. Pech, hogy ők is beleesnek.
Szerző: Lendvai Ildikó

További Lendvai Ildikó blogja hírek