2017.11.17. péntek
névnap: Hortenzia, Gergő
Lendvai Ildikó blogja

Kedves Momentum, ez így rossz vicc

2017. augusztus 29. 07:16

Kedves Momentum, noha nyilván nem a Ti szavazótok vagyok, de rokonszenvezem veletek, és egyetértünk a Putyin-Orbán liezon megítélésében is.

Értem, hogy a vissza-szovjetesedésre akartatok rámutatni azzal, hogy "Ne hagyjuk, hogy újra megtörténjen" mottóval gúnyból visszatettétek a Szálin út, a Kun Béla tér, a Marx tér, a Majakovszkij utca, a Felszabadulás tér táblákat. De ez így rossz vicc. Ezek nem egyenszilárd nevek, és nem mind fekete. Most a Marx-vitába bele sem megyek (mehetnék), de Majakovszkij... Akit a putyinizmussal közös nevezőre hozni olyan, mint József Attilát Brezsnyevvel.

Ezért most neki szóló személyes elégtételként írom:

Nem tartozik a kedvenc szerzőim közé, sok verse nekem túl harsány, túl didaktikus, vannak köztük (az iskolában tanultak szinte mind) egészen rémesek is. De fontos költő. Érték. Igen, baloldali volt, sőt kommunista vagy olyasmi, bár nem párttag, 1917 előtt már tinédzserként börtönviseltté vált.

Nyughatatlan természet, ijesztően sötét tekintettel, makacs, összezárt szájjal. Végiglobogta, veszekedte, szónokolta rövidre sikerült életét. Nagyon akart forradalmár lenni, haszon és személyes érdek nélkül. Tele volt öntudattal és világjobbító hévvel. Magasra szálló, "nadrágba bújt felhőnek" jellemezte magát: "monoklinak szemembe rakom a Napot". Nem hiszem, hogy épp a momentumosok ne értenék: "Világot döngetve hangom hatalmával,/ megyek, gyönyörűen, 22 évesen".

Épp 22 éves volt, amikor beleszeretett Lili Brikbe, irodalmár barátja, mentora feleségébe. Valahogy úgy, mint Ady Lédába. Haláláig,15 éven át tartó szerelmük is olyan: mint a héja-nász az avaron. Tépik, gyötrik és szeretik egymást. Lili is lázadó, feminista. Húga a neves iró: Aragon felesége lesz, és Elsa Triolet néven ismert francia írónő.

Majakovszkij ír Lenin-verseket is, amelyeknek szaggatott, avantgard formáját a klasszikusokat kedvelő Lenin csöppet sem méltányolja. De senki sem ad drámaibb képet a születő nagyvárosokról, ahol alkonyatkor (mint Antonioni Vorös sivatag c. filmklasszikusában) "a sebesült nap szemefénye kivérzett", "az ég vörös, mint a Marseillaise", és az utca fájdalmat érez a rajta taposó emberektől és autóktól. "A pufók taxik, csupa csont bérkocsik/ mellét összetapossák".

Jeszenyin öngyilkosságát még elítéli: "meghalni nem nehéz,/ Élni az életet sokkal nehezebb." Majd nem sokkal később, 37 évesen ő is végez magával. Szerelmi drámák, irodalmi és politikai meg nem értés a kezdődő sztálinizmus idején - nem tudjuk. Az antikommunista Cvetajeva ír gyönyörű gyászverset róla.

Majakovszkij egyszer azt írta: "Szívem a májust még soha nem érte meg,/ pedig már átélt/ száz áprilist". 1930-ban sem érte meg. Áprilisban szíven lőtte magát.

Lányok, fiúk, ne bántsátok! Én nem bánnám, ha utcája lenne.
Szerző: Lendvai Ildikó

További Lendvai Ildikó blogja hírek