2017.11.18. szombat
névnap: Jenő
Lendvai Ildikó blogja

Kormány, Isten kegyelméből...

2017. november 03. 05:19

A reformáció születési évfordulóján elhangzott Orbán-beszédben ugyan nem hangzott el Luther Márton neve, de ezt már megszoktuk. Október 23-án se nagyon szokott a forradalom vezetőié.

Többször emlegette viszont a kormányt, jelezvén, ki az igazán fontos. Mit emlegette! Égi magasságokba emelte. Kiderült, hogy nem véletlenül kerültek hatalomba (nehogy már azt hidd, kedves választó, hogy a te tétova ikszelgetésed sokat számít), "hanem érezzük benne Isten kegyelmének megnyilvánulását". Akik tehát nem rájuk szavaztak, úgy kiestek Isten kegyelméből, hogy csak pisloghatnak.

Megtudhattuk, hogy a nemzet ezzel végre "sodródás helyett égtájat és csillagot választott". Az égtáj speciel igaz, határozottan Kelet felé fordultunk, bár én inkább sodródtam volna még egy kicsit Nyugatra. A csillagban viszont bizonytalan vagyok. Melyik csillagot választottuk? Az ötágú vöröset még a sörös üvegről is leparancsolják, azt tehát biztos nem. A hatágú sárga rossz emlékeket ébreszt, az európai zászlón lévő csillagoknak sem látszunk nagy barátainak. Ez tehát egyelőre rejtély, nem baj, talán a legközelebbi beszédből megtudjuk, Isten kegyelméből. Már, ha méltók leszünk rá. Muszáj volna, mert különben kimaradnánk a soron lévő "végső és nagy nemzetegyesítés"-ből. Azért remélem, ennek érdekében most nem kell bevonulni sehová, abból rosszul szoktunk kijönni.

Ami viszont igazán elgondolkodtatott, az az, hogy Orbánék "a keresztényellenes, internacionalista erők kormányzását" váltották le. Most akkor én keresztényellenes volnék? Azért ezt mégis meg kellene beszélni, minimum az utolsó szó jogán, mielőtt kiátkoznak.

Keresztényellenes vagyok-e, ha azt szeretném: az állami iskolába járó gyerek tanulásához ugyanannyi támogatás jusson, mint az egyháziban?

Keresztényellenes vagyok-e, ha úgy vélem: az iskolával bíró településeken mindenképpen legyen állami iskola is, hogy aki nem egyik vagy másik felekezet tagja, választhassa a gyerekének azt?

Keresztényellenes vagyok-e, ha egyebekben is fontosnak tartom állam és egyház szétválasztását?

Keresztényellenes vagyok-e, ha nem szeretem, ha a szószékről kampányolnak?

Keresztényellenes vagyok-e, ha üdvözölném, hogy minden egyház példát mutasson szociális lelkiismeretből, szegények, kiszolgáltatottak segítéséből, irgalomból és emberségből?

Keresztényellenes vagyok-e, ha szeretném, hogy szót emeljenek a gyűlölködés és a részvétlenség ellen, a tízparancsolat elemi normáinak betartása mellett?

Keresztényellenes vagyok-e, ha abban bízom, hogy nem fogják tűrni a blaszfémiát, vacak pojácák parlamenti "ördögűzését" és szemforgatását, a vallás politikai eszközzé silányítását, Isten nevében a hatalmi önzés eluralkodását?

És ha ezeket mind akarom, akkor melyikünk őrzi hívebben Európa valóban keresztény (és antik, és zsidó, és felvilágosodáskori, és 48-as, és még sok egyéb) hagyományait, a "hitvalló" kormány vagy én?
Szerző: Lendvai Ildikó

További Lendvai Ildikó blogja hírek