2017.05.23. kedd
névnap: Dezső
Lendvai Ildikó blogja

Már a komfort is elvesztette komfort-jellegét

2017. Április 16. 11:23

Megint tízezres sokaság, most a Szabadság téren. Új műfaj született: a fesztivál és a tüntetés keveréke. TüntiFest. Kézzel írt, nem irodákban készült transzparensek. Az árusoktól sört és perecet vesznek, meg zászlókat. Magyart és európait. A tömeg hol politikai jelszavakat skandál, hol énekel, táncol, ugrál, integet,"vonatozik". (Idősebbek kedvéért: zakatol, bár a szöveg nem a "tartós békéről", hanem Áderről szól).

Mielőtt elindultam a térre, épp arról posztoltam a fb-on: a tüntetők új nemzedéke továbblépne az alkalmi demonstrációktól a politizálás irányába, keresi a maga politikai kereteit, talán választói mozgalom lehet belőle.

Kint a téren aztán látom: amiről én ábrándozom, azt ők már csinálják is. Ami a CEU megvédésének jelszavával indult, az pár nap alatt eljutott az arányos választási rendszer követeléséig.

A színpadon a "garázda" páros: Varga Gergely és Gulyás Márton kitűnő politikai szónokokká, potenciális népvezérekké emelkednek. Varga megteszi a régen várt lépést a rezsim másféle sértettjei felé. Azt mondja, nemcsak maguk miatt tüntetnek, hanem a 4,5 millió szegényért, nehezen élőért is. Nemcsak az egyetem és a civilek vegzálása ellen, hanem a föld- és trafikmutyik, a kivándorlás kényszere ellen is. Gulyás választói mozgalmat hirdet, mert "politikai intézményeket kell létrehoznunk... El kell kezdenünk professzionális módon politizálni."

És szólnak a dalok. Az "Hasta la vista,/ Mister Prime Minista' ", amit először a városligeti tiltakozásokon hallottam Komáromi Gergőtől. Aztán a tüntetésre írt rap, amelynek refrénjét együtt énekli a tömeg, az "elvesztetté"-t lassan, tagoltan, a többit gyors rap-ritmusban

"El-vesz-tet-te közpénzjellegét, közpénzjellegét!
El-vesz-tet-te elnökjellegét, elnökjellegét!
El-vesz-tet-te bírójellegét, bírójellegét!
El-vesz-tet-te jogállamjellegét, jogállamjellegét!"

És maguktól is folytatják: "El-vesz-tet-te kormányjellegét, kormányjellegét..."

Az egyik szereplő arra hív fel: ideje, hogy mindenki "kilépjen a komfortzónájából". Dehogy lépek. Most érzem magam igazán komfortosan. Persze értem, mire gondol. Arra, hogy eddig sokan nem mozdultak, azt hitték, ha ők békén hagyják a kormányt, az is békén hagyja a magánviláguk "komfortját". De nem így történt, a hatalom belenyúlt a világukba.

Már a komfort is elvesztette komfort-jellegét.
Szerző: Lendvai Ildikó

További Lendvai Ildikó blogja hírek