2017.03.25. szombat
névnap: Gábor
Lendvai Ildikó blogja

Nincs olyan visegrádi ország, amelyik ne előzne minket

2017. január 08. 08:09

Elmúlt Vízkereszt, ha idén a víz jéggé fagy is - olvasom, hogy még a román ortodox egyház 170.000 palack szenteltvize is megfagyott. Ez nem változtat azon, hogy kezdődik a politikai évértékelők, évkezdők szezonja.

Majdnem olyan jó, mint egy farsangi jelmezbál, mindenki másképp öltözteti fel a mondandóját, bár jelmezverseny helyett inkább abban folyik a vetélkedés, ki milyen jelzővel ruházza fel az előttünk álló esztendőt.

Csak azt tudom biztosan, hogy 2017 madártani szempontból a "tengelic éve" lesz, a bájos, színes tollú madárka nyerte el "az év madara" címet. A másik állati hír, hogy idén is lesz teve-szépségverseny Abu Dzabiban. Szegény tevék annyira randák (és még köpködnek is), hogy nem irigylem a zsűrit.

Bár bizonyos rokonságot azért érzek a tevékkel. Nekünk is van púp a hátunkon. A köpködés sem teljesen idegen közéletünktől. Ezért örültem, amikor az ígéretes baloldali online folyóirat, az Új Egyenlőség köpködés helyett adatokkal mutatta be, milyen púpokat cipelünk magunkkal tovább a tevék béketűrésével az új esztendőbe.

Nemcsak púp meg púp a világ persze, van jó is, pl. hogy évek óta nagyjából rendben van a költségvetési egyensúly, és csökkent az államadósság aránya a nemzeti jövedelemhez képest. Bár itt érdemes megállni egy percre: az arány csökkent, a forintösszeg nőtt, a 2010-es 20.420 milliárd forintról a 2016-os 25.393 milliárd forintra. De ne trükközzünk, volt azért infláció is. A nemzeti össztermék -akkor most számoljunk dollárban-. 2004 és 10 között összesen 15 milliárd dollárral nőtt, 2010-től 9,4 milliárd dollárral. Mindenki sokat dolgozik, valahogy mégsem létszik országos szinten a jobban teljesítés.

Az igazi púp a hátunkon nem is ez, hanem az, ami az emberi életviszonyokat, mindennapi életünk minőségét érinti. Az ENSZ a "humán fejlettség" kategóriában összegzi a várható élettartam, az iskolázottság, az életszínvonal mértékét. Ebben a válságos 2010-hez képest is 8 helyet zuhantunk vissza az országok ranglistáján, nincs olyan visegrádi ország, amelyik ne előzne minket.

A hivatalos statisztika 2010-ben 3 millió, 2016-ban 3,7 millió szegényt számlált. Jó viszont, hogy idén emelkedik a minimálbér. De így is csak 2018-ra éri el a létminimumot, ami egyetlen ember megélhetéséhez szükséges. Ahol van gyerek vagy beteg, nem dolgozó családtag is - hát, ott baj van.

Érteni vélem, miért mentek el többszázan a Normafához, ahová évköszöntő közös üvöltésre hívta barátait egy fb-eseményt szervező fiatal. De a baráti körnél jóval többen érezték úgy: üvölthetnékük van. Éppenséggel ezt is lehet. De mi van, ha 2017-ben ennél többet is teszünk? Ha eldöntjük, kik és mik a púpok a hátunkon, és kitaláljuk, hogy szabadulunk meg tőlük. Ha nem idén, hát jövőre, 2018-ban. Igaz, púpok nélkül esélyünk sem lesz a teve-szépségversenyen.
Szerző: Lendvai Ildikó
További Lendvai Ildikó blogja hírek