2018.01.21. vasárnap
névnap: Ágnes
Lendvai Ildikó blogja

Sertéstelepet az erkélyemre!

2018. január 06. 10:31

Régóta keresek valami jó időskori hobbit arra az időre, amikor már nem leszek ilyen elfoglalt minden lében kanál. Most megtaláltam. Sertést fogok tenyészteni. Ha Kósa Lajos édesanyja 82 évesen meg tudta tanulni, akkor nekem is menni fog. Még az is lehet, hogy hozzám is beugrik majd a miniszterelnök, egy jóízű "helló, Röfi"-re, ahogy szokott a kocatartó idős hölgyekhez.

Persze van néhány apró nehézség. Kósa-anyuka egy mátészalkai sertéstelep felét vette meg. Én egyrészt nem szeretnék osztozni (legfeljebb családtagokkal, ahogy ő is), nincs százmilliós vagyonom, és a fiam sem tud ennyicskét hozzámvágni (én tehetek róla, nem neveltem spórolásra a gyereket). Másrészt elég strapás volna minden hajnalban Mátészalkára utazni az etetéshez. De nem muszáj mindjárt nagy méretekben kezdeni.

Itt van az erkély, kész pazarlás, hogy eddig csak a muskátlikat tartottam ott, amire nem lehet uniós támogatást kérni. A helyszínen még van is bizonyos előzménye a sertéstartásnak, szilveszterkor itt hűtöttem a malacsültet, mert már nagyon tele volt a fridzsider.

Egy disznó biztosan elfér, sőt, ha amerikai törpemalacot veszek -megnéztem az interneten, már 15.000-ért kapni-, több is. Igaz, nem igazán őshonos magyar fajta, nem egy mangalica, viszont rokonszenves tulajdonsága, hogy nem eszi meg a moslékban a sertéshúst, tehát nem kannibál. Momentán két kukoricakonzervem van itthon, azt biztosan szereti.

Utánaolvastam a hátrányainak is: elég nagy a mozgásigénye, vagyis hacsak nem kergetőzöm vele néha a szobában, ki kell vinnem sétálni. Tehát póráz is kell. Az erkély alapterülete t.i. elég kicsi, igaz, megtaníthatnám falra mászni, mert a belmagasság viszont nagy nálunk. Még jobban járnék, ha tengerimalacokat vennék, de félek, azok nem felelnek meg a pályázati kiírásoknak. És abban biztos vagyok, hogy ezeknek az uniós pénzeknek az elosztása mindig szigorú szabályszerűséggel, kivételezés nélkül, hótisztán megy.

Úgyhogy maradok a disznónál. Talán megeszi a már senkinek nem kellő megkeményedett szaloncukrot is (végre nem én leszek a maradékevő konyhamalac), de a lényeg, hogy üzletnek biztosan megéri.

Kósa-anyuka cége rögtön nyert egy vissza nem térítendő uniós támogatást, 123 millió forint értékben. A dologhoz nyilván semmi köze nincs annak, hogy Kósa és a sertésprogramot korábban felügyelő miniszteri megbízott, a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének elnöke jóban vannak: mára ő lett a miniszterré előlépett Kósa mellett az államtitkár. Nem tudom, Kósa-anyukának hány disznója van, de azért arányosan nekem is leeshet egy-két millió, így karácsony után az is nagyon jól jön.

Sőt: pályázhatnék még az ú.n. "sertésjóléti támogatás"-ra is, mert hogy van ilyen, de komolyan. Emberjóléti még nincs, de hát nem is embert akarok tartani az erkélyen.
Szerző: Lendvai Ildikó

További Lendvai Ildikó blogja hírek