Merülőben

Bocsássuk meg Hérakleitosznak, hogy ekkorát tévedett; mentségére legyen mondva, Krisztus előtt a 6. században, bármily bölcsességeket is gondolt ki, nem számíthatott arra, hogy két és félezer évvel később lesz majd egy olyan politikai csoportosulás Magyarországon, amely stabil cáfolatát adja örökérvényűnek hitt kijelentésének. Tudják, miszerint nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, hiszen a folyó vizének összetétele pillanatonként változik, vagyis az a víz, amelybe ismételten belelépünk, már nem ugyanaz, mint a korábbi volt. Filozófiai értelemen tehát mindig minden változik, a dolgok nem ismétlődnek, mindig valami új történik velünk.

Kivétel a 21. század Magyarországa, amelyben megszületett az antitézis; nem hogy képesek vagyunk kétszer is ugyanabba a folyóba lépni, ki se szállunk belőle, folyamatosan ott állunk ugyanabban a folyóban. A többes szám első személy használata itt egyfajta közösségi vállalást jelent; mintha mi magunk is részesei lennénk hérakleitoszi  „törvény” cáfolatának, de az igazság az, hogy mi magunk csak megfigyelők vagyunk. (Kéretik ezt a kijelentést nem valami elhatárolódásként értékelni; pusztán annyit kívántunk vele rögzíteni: nem vagyunk annak a politikai áramlatnak – ha már folyó – a részei, amelyik pontosan ugyanabban a vízben tocsog, immár évtizede legalább. Arról van ugyanis szó, hogy a magyar, magát baloldalinak, vagy éppen demokratikusnak nevező politikai ellenzék folyamatosan ugyanazt teszi, miközben azt hiszi, vagy azt hirdeti, hogy nem. Folyamatos megújulásról, változásról és változtatásról beszél, arról, hogy soha többé nem lép ugyanabba a folyóba, másként: nem követi el azokat a hibákat, amelyeket korábban, hogy aztán pontosan ugyanazt tegye, amit annak előtte, azaz ott tocsogjon, ugyanabban a vízben. Most, a választások után – meséljünk az eredményről? – ez a bizonyos politikai csoportosulás gyorsan levonta következtetéseket: túl sokáig alkudoztak a nyilvánosság előtt, hogy aztán ne, vagy csak részben állapodjanak meg. Pontosan úgy, ahogy négy évvel ezelőtt. De, mondják, többet ilyen nem lesz. Majd azonnal megkezdik az alkudozást, a nyilvánosság előtt persze, hogy legyen előválasztás a két megüresedett budapesti polgármesteri cím elnyeréséért, amire többen – ugyancsak a nyilvánosság előtt – rezonálnak, nemlegesen, természetesen, és megy tovább minden, a maga régi útján. Nem is tudom, mit mondana rájuk Talleyrand. Talán azt: semmit nem tanultak és mindent el is felejtettek.  Ezért aztán lassan el is merülnek.

2018. May. 03. 14:59

Menjünk tüntetni?

Valami van a levegőben, írtam egy héttel ezelőtt ezen az oldalon, akkor még nem sejtvén, hogy a hét végén a rendszerváltás után legnagyobb kormányellenes tüntetésre kerül majd sor. (A taxisblokád más jellegű volt, a sajátos magyar találmányt, a kormány melletti tüntetést meg inkább ne is említsük.)

És változatlanul állíthatjuk: valami van a levegőben, valami egészen mélyről jövő ellenállás, amelyet immár nemzedéki, vagy politikai hovatartozás nélkül – mínusz a Fidesz szimpatizánsok; sokan vannak – éreznek az emberek. Tenni kell, vagy tenni kellene valamit, leginkább ez fogalmazódott meg a szombati tömegdemonstráción, és miközben volt a sokaság jelenlétének egyfajta ünnepi hangulata, egyszersmind megfogalmazódott egy jelentős hiányérzet is. Elemzők azóta is igyekeznek megfogalmazni ennek okait, mibenlétét, s többnyire odáig jutnak: ha nem lesz egy olyan személy, aki kiemelkedik a tömegből, olyasvalaki aki nem pusztán retorikai képességeivel, hanem hitelességével is képes irányt adni és szabni a folyamatoknak, egyben tartani a százezreket, akkor ugyanaz lesz a sorsa a mostani kezdeményezésnek is, mint az összes többinek, ami biztatóan indult: szép fokozatosan széthullik. Széthullik, mert beépül a Fidesz, minek következtében megindul a belső erózió, a szervezők egymás közti háborúja, lassan elsikkad a mondandó, széthullik a társaság. Megtörténhet ez akkor is, ha nincs jól meghatározva a cél. Ha túl sokat, túl általánosat, túlságosan utolérhetetlent fogalmaznak meg. Márpedig most ez (is) igaz: új választást követelni egy ilyen súlyos vereség esetén súlyos hiba, mi több: nevetséges. És ez akkor is így van, ha valóban igaz: a magyar választási rendszer rossz, részrehajló, torz eredményt szül. De, megfelelő ellenpolitika esetén visszájára is fordulhatna; elhozhatná a Fidesz hasonló méretű vereségét is. Amit most lehetne tenni: megakadályozni a Fidesz azon lépéseit, amelyek mérgezik a magyar társadalmat. Például fellépni a Stop Soros törvény elfogadásával szemben; ekkor erőtől – tudjuk – még Orbán Viktor is megijed. Sőt: ekkora erőtől ijed meg csak a miniszterelnök. Változatlanul állíthatjuk: valami van a levegőben. Nem kellene elengedni.

2018. April. 17. 10:59

A toxikus vezér

Ezzel a kifejezéssel illette Ungváry Rudolf Orbán Viktort, vagyis egy olyan embernek, aki megfertőzi a hallgatóságát, mérgező anyagot – gondolatokat – fecskendez követőibe.

Lássuk be: nagyon találó elnevezés, kiváltképp annak találjuk, ha belegondolunk abba, mi is történik Magyarországon. Illetve, ezen belül abba, hogy annyi botrány, leleplezett korrupció, nepotizmus után is a Fideszt a választási győzelem legnagyobb esélyeseként emlegetik. Kósa Lajos például, akiről egyszerre derült ki, hogy hajlamos a korrupcióra, illetve képességei alapján messze magasabbra van pozícionálva, mint ahol a helye lenne, a felmérések szerint körzetében, Debrecenben a vetélytársak még csak meg sem közelítik őt. Mi mással lenne ez magyarázható, mint ezzel a toxikus hatással; a magyar lakosok egy jelentős része készpénznek veszi a Vezér mondatait. Felnőttek, gyerekek egyaránt. Mai viszonyainkra jellemző, hogy már az iskolások is áldozatai a fertőzésnek; unokám iskolájában a rivális osztályt, a nem szeretetteket, az ellenséget, mindközönségesen csak migránsoknak hívják. A IV. c-sek a migránsok, mondják. Itt tartunk. Már egy hét sincs hátra a választásokig, a kampányt, ha lehet, még megpróbálják csúcsra járatni, a városok, falvak tele vannak plakátokkal, többnyire összefirkált, kifeketített, átírt plakátokkal. A Jobbik az áldozat a legtöbb helyen; vagy teljesen eltüntetett betűk, vagy Simicska Párt-ként aposztrofált ragasztások virítanak rajta, de még olyat is láttam, ahol a Jobbik feliratot SZDSZ-re írták át. A postaládákba kamu-hirdetések landolnak, tartalmuk szerint arab terroristák keresnek bérelhető, vagy megvásárolható lakást. A képeken, a szórólap mindkét oldalán, állig felfegyverzett Iszlám Állam harcosok láthatóak. (Gondolnám, egy ilyet nem túl bonyolult kinyomozni a rendőrségnek, már ha volna rá indíttatása.) Méreg és méreg mindenhol. A kérdés az, hogy ez a toxikus anyag kikezelhető e-e belőlünk, vagy itt marad bennünk hosszú-hosszú időre. Ha engem kérdeznek, akkor az a válaszom: nem lesz könnyű a gyógyulás, évtizedekig is eltarthat. Mindaddig feltétlenül, amíg ilyen toxikus vezérünk van.

2018. April. 03. 06:15

Simicska atombombája

Nincs már két hét sem a választásokig, és ha jól olvasom, akkor Simicska most dobta le az atombombát. A Magyar Nemzet hétfői számában megjelent információk szerint ugyanis mintegy 1300 milliárd forintnyi – ugye ismerős a szám? – pénzt menekítettek ki az országból, készpénzben, gyémántban.

A lap azt nem írja, hogy kik tették ezt, de elég egyértelmű a sugallat; ez nem történhetett másként csak úgy, ha a kormány, vagy a kormányfő is tud róla. És akkor az ember elkezd kombinálni, próbálja összekapcsolni a dolgokat. Tudom persze, hogy összeesküvéselméletekben nagyon erősek vagyunk, bármit képesek vagyunk a prekoncepciónknak megfelelően értelmezni, de azért engedtessék meg, hogy megengedjek magamnak némi kombinációt. A jelenlegi információk alapján nem állapítható meg senkiről, hogy részese lenne ennek a nagyszabású szélhámiának, ha igazak a lap állításai, de nyilván a folytatásban előkerülnek még egyéb információk is; csak talányokra aligha indít el az újság egy ilyen botrányosnak látszó történetet. De előbb álljunk, meg egy kicsit, gondoljuk végig miről is van szó. Arról, hogy elképesztő mennyiségű pénzt lopnak ki az országból, játszanak át saját számlára. A kormány esetleges aktivitására csak a Magyar Külkereskedelmi Bank intenzív szerepe utal, de bőven elegendő ahhoz, hogy az ügyletet a jelenlegi adminisztrációhoz kössük. És akkor jöjjön a kombináció: emlékszünk Gyurcsány Ferenc bejelentésére, miszerint dokumentumok igazolják a legfontosabb ember megkérdőjelezhető szerepét egy bizonyos pénzügyi tranzakcióban. Aztán jusson eszünkbe Ghaith Pharaon felbukkanása a magyar vizeken, és az arab szál megemlítése a Magyar Nemzet cikkében. Gondoljunk az összegre, az 1300 milliárdra és Kósa Lajosra, valamint semmiképp se felejtsük el Czeglédy Csabát, aki azt állítja, rendelkezik bizonyos, bizonyító erejű iratokkal, és talán nem véletlenül tartják börtönben – előzetesben – és gondoskodnak arról, meg se szólalhasson. Belátom: ez így már túl sok szál együtt, egy atombombáról azonnali hatást gondol az ember, itt viszont túl sok a rejtély, a talány, ha csak nem válik holnapra egyértelművé, kik is a szereplők, és mit csináltak. De: ha atombomba is, ennek biztos, hogy lassú a hatása – bár tudjuk, hogy egy ilyesmi évtizedekre is kihathat -, a választásokig pedig túl rövid az idő. A társadalom egy része az eddigi, kisebb hatósugárú bombákról sem feltétlenül értesült – Elios, Kósa, Semjén, hogy csak néhányat említsünk -, hát még egy ilyen bonyolult szerkezetű robbanószerről. Így aztán maradjunk most csak annyiban: Simicska jelentősen megszórta a Fidesz-birodalmat az utóbbi időben, ezektől külön-külön is pusztulásra lenne ítélve a birodalom. De a birodalom még áll, és nem látjuk, hogy bármi megingathatná. Vajon mi kell még hozzá?

2018. March. 26. 11:09

Vereségre játszanak?!

Azt kérdezi tőlem a fiatal orvos – hohó, infarktus gyanú – hogy aztán most ő kire szavazzon. Aztán csatlakozik hozzá az asszisztense – szélsőjobbos tetoválásokkal karján, nyakán -, hogy bizony ezt ő sem tudja. De, hát azok micsodák, kérdezem, ó semmi, válaszolja, nem vagyok én jobbikos, még szavazni sem voltam soha, pedig már harmincnyolc vagyok, én sem fűzi hozzá a fiatal orvos – szerinte biztos, hogy nincs infarktusom -, amúgy nem is lesz Pesten, amikor a választás lesz. De akarják, hogy maradjon az Orbán, nem, nem azt semmiképp nem akarják, szinte egyszerre mondják, de megismétlik a kérdést: akkor meg mégis kire szavazzanak?

Rávágnám én, olyan nagyon nem titok, hogy hol állok, ám előbújik belőlem a pc, a politikailag korrekt, vagyis az olyan, akit a miniszterelnök megvet, és inkább azt mondom: oda szavazzanak, ahol nem vész el a voks, a listán, egyéniben, meg aki esélyes. Aztán elhallgatok, nem folytatom a politikai oktatást, mert hirtelen rádöbbenek: igazán nem is tudok mit tanácsolni ezeknek az embereknek, amúgy is épp a vénámba bökik a tűt – infúzió! -, nem tudok, mert azok a szereplők, akiket én ajánlani tudnék, pont eljátsszák azt az esélyt, amit Hódmezővásárhely kínált nekik. Három hete eufóriában voltunk, íme mégis lehet, most már biztosan megegyeznek a szereposztásban mindazok, akiknek ez dolguk, hogy leegyszerűsítsék a válaszadást az egészségügyiek által feltett kérdésre is, de épp az ellenkezőjét teszik. Lerészegezik egymást, beperelik a másikat, az ünnepi színpadon igyekeznek kitakarni a másikat, nagyobbat mondani, de semmiképpen nem összehangoltan. Lassan-lassan elillan a remény, és nehéz választ találni arra, hogy miért. Nincs egyetlen logikus magyarázat rá, miközben a Fidesz prominenseiről folyamatosan hullik le a lepel, olyan dolgok derülnek ki róluk, hogy mindenre alkalmasak, csak az ország vezetésére nem, már legalább is akkor, ha az ország vezetése nem a korrupcióról szól, és mégis: itt ez a kérdés, kire szavazzanak. Fekszem a kórházi mobil ágyon, a vénám éppen kilyukadt; kapóra jött, hallgatok. Mit mondjak ezeknek az embereknek, akik nem akarják Orbánt, de nem tudják, hogy helyette kit igen… Most már megy belém az infúzió, csöpög alá a gyógyszer, vele egy kis fájdalomcsillapító. Arra gondolok, hogy olyan szérum kellene, ami a pártokon segítene, ami végre észhez térítené őket. Van ilyen?

2018. March. 20. 07:59

Ostobák vagyunk?

Végtelenül leegyszerűsített világot tár elénk a Fidesz, a migrációs paravánt, miközben a paraván mögött a lopások, csalások, hamisítások zavartalanul zajlanak. De hagyjuk most ezeket, jóllehet nem szabadna hagyni, még akkor sem, ha a magyar társadalom tagjait, úgy tűnik, a legcsekélyebb mértékben sem érdekli.

Nem érdekli, ha Kósa mama idős korára sertéstelepet vásárol, állami pénzből, és közben Kósa államtitkár felesége szintén komoly pályázati pénzhez jut, és persze kölcsönösen megvédik egymást, szép példáját adva annak, hogy holló a holló szemét nem vájja ki. Mégis, most, maradjunk ennél a leegyszerűsített világnál, amelyet a Fidesz elénk vetít, immár minden lehetséges fórumot és költségvetési pénz megmozgatva; klasszikus példáját adva a tiltott pártfinanszírozásnak. Ám ez olyan tiltott pártfinanszírozás, amely az Állami Számvevőszéket nem érdekli; hogy is érdekelhetné, amikor a szervezet elnöke lényegében Orbán Viktortól nyerte el a pozíciót.A bevándorlással kampányol ma már a kormány, a Fidesz, és lényegében erre a sínre állította rá az országgyűlést is a kormányzó párt. Hamarosan - bőven már a kampányidőszakban - törvénytervezet kerül a T.Ház elé, amelyről csak a szóismétlés elkerülése végett írom azt, hogy T.Ház, mégpedig a Stop Soros törvényt fogja áterőszakolni a Fidesz. Ha lassan is, de csak eljutok mondandóm lényegéig, a végletekig lecsupaszított, ugyanakkor mélyen manipulált világképig, amelyet elénk tárnak, ránk erőltetnek a "fiatal demokraták". Hollik István volt kijelölve, hogy ezt előadja, feltehetően a Finkelstein örökség részeként. Azt találta mondani a szóvivő, hogy a mai Magyarország pártjai két részre oszthatók: az egyik oldalon áll a nemzeti párt (lehet, hogy pártokat mondott, beleértve a KDNP-t is, de ezt ne vegyük komolyan), a másik oldalon pedig a bevándorlást támogató pártok. Holliknál, Orbánnál ez ilyen egyszerű. Nem számít, hogy már maga az állítás is hazugság, hiszen ma már nincs olyan párt, amely ne közölte volna: nem bontja le a kerítést, és nem akar Magyarországból bevándorló országot csinálni, de az sem számít, hogy egy ilyen mondattal mennyire lebecsülik a magyar lakosságot. Azt üzenik vele: akkor csapunk be benneteket, amikor csak akarunk. És, mit tesz Isten, folyamatosan be is csapnak. Úgy látom: eredményesen. Most már csak az a kérdésem, hogy ennyire egyszerűek, vagyunk, mint amilyennek a Fidesz lát bennünket?Szerző: Németh PéterForrás: Sztárklikk

2018. February. 06. 12:52