Gyurcsány szerint a világ

2018. January. 29. 10:51

Gyurcsány Ferenc nekiment a Népszavának, nekiment az MSZP-nek, és nekiment Karácsony Gergelynek is.

Itt és most nem foglalkoznék azzal, hogy ki mindenki másnak is - például a papi pedofíliának -, mondandóm szempontjából annak nincs jelentősége, még akkor sincs, hogy amúgy volna vele vitatkozni való. (Nem az álszentségről, vagy az elhallgatásokról beszélek; azt a témát elég szépen feldolgozta az Oscar-díjas Spotlight című film.)

A Demokratikus Koalíció elnöke kollaborációval vádolta a szocialistákat, most azért, mert a Népszavát a Fidesz pénzéből működtetik, szerinte évente legalább százmillió forinttal. Amúgy, ha jól emlékeszem, Gyurcsány miniszterelnöksége idején szépen jutott állami pénz a jobboldali sajtónak; akkoriban az a hír járta, hogy a baloldal nem a kiegyensúlyozott sajtóviszonyok, sokkal inkább a félelem miatt tette ezt.

Szóval akkoriban senki nem beszélt arról, hogy a Fidesz kollaborál Gyurcsánnyal; nem is tehették, mivel tartalmilag olyanok voltak azok az orgánumok, hogy kinevették volna azt, aki ilyet állít, hiszen naponta kapott Gyurcsány tőlük akkor pofonokat, hogy a fal adta a másikat.

Ha belepillantunk a Népszavába -és ezt nem azért írom, mert ma is kötődöm hozzá - akkor azt látjuk: a lap kíméletlenül üldözi az Orbán-rezsimet, írásai, szerzői gárdája, témaválasztásai egyaránt azt igazolják vissza, hogy az újság következetes híve a kormányváltásnak. És ez akkor is így van, ha történetesen olyan kormányzati hirdetések vannak benne, amelyek szembe mennek mind a szocialisták, mind pedig a lap által vallott értékeknek.

Természetesen lehet bírálni ezért a pártot, a Népszavát, a gond legfeljebb az, hogy ezek nélkül az összegek nélkül képtelen lenne fennmaradni az újság. Többek között azért sem, mert a baloldalinak hitt gazdagabb vállalkozók - tényleg: ezen az oldalon vannak oligarchák? - félnek a baloldal médiájába pénzt tenni, és ez a félelem már akkor is munkált bennük, amikor még gyurcsányi hatalom volt Magyarországon. Többek között ezért is volt oly könnyű dolga a Fidesznek; a 2010-es kormányváltás idejére a végelgyengülés állapotába sodródott a nyolc év után ellenzékivé váló médiavilág.

De még mindig nem ez a baj a volt miniszterelnök szavaival. A baj inkább ott van, hogy két hónappal a választások előtt, felrúgva saját szabályait, muníciót ad a jobboldalnak: lám, lám a balosok megint önmagukkal vannak elfoglalva, egymás lejáratásán munkálkodnak.

Ha nem így lenne, akkor Gyurcsány nem vádolhatná azzal, hogy hirtelen megváltoztatta véleményét: önálló listákról álmodó helyett váltott volna át a közös lista hirdetőjévé. Túl azon, hogy Karácsony - saját állítása szerint - soha egyetlen olyan mondatot nem mondott, ami a külön pártlistákat favorizálta volna, de vajon miért pont Gyurcsány kifogásolja bárki álláspontjának megváltozását, amikor pont ő volt, aki ebben a legnagyobbat fordult. Joga van ehhez, persze, de még ahhoz is, hogy bírálja a másikat. De könyörgőm: két hónap múlva választunk, és akit, akiket támad, azok, elvileg, ugyanazon az oldalon állnak, mint ő.
Szerző: Németh Péter