Orbán kontra Pintér

2018. January. 23. 06:34

Az elmúlt hét egyik legnagyobb tanulsága számomra az, hogy itt már az sem tűnik fel senkinek, ha a miniszterelnök vagy maga is hazudik, vagy meghazudtolja saját belügyminiszterét.

Történt pedig, hogy pintér Sándor sajtótájékoztatóján, amely persze mi másról, a bevándorlás elleni tervezett törvénycsomagról szólt, kérdésre válaszolva azt találta mondani, hogy Soros Györgyöt nem fogják érinteni az új törvények, mivel az amerikai-magyar milliárdos nem vett részt illegális bevándorlókat (migránsokat!) támogató szervezkedésben.

Ugyanakkor, pontosabban két nappal később, Orbán Viktor, a saját rádiójában, tehát a közszolgálatinak csúfolt Kossuth rádióban azt nyilatkozta: Soros Györgynek el kell döntenie, hogy részt vesz-e továbbra is az illegális migráció támogatásában vagy sem.

Ugye nem kell külön hangsúlyozni, önök is kitalálják, ki hazudott. Most már csak tényleg az a kérdés, hogy Pintér Sándor egyszerűen hibázott-e vagy tudatosan fordult el a magyar kormány kötelező kommunikációjától.

Egyébként ez a bizonyos kormány, amely a legkevésbé a magyar emberek érdekeit, sokkal inkább azok indulatait igyekszik a maximumra tornászni. Nincs is igazán más kommunikációs terve, saját maga bevallása szerint is ezt állítja választási kampányának középpontjába. Feltehetően azért, mert tudja: kormányzati teljesítményével aligha dicsekedhet. Még akkor sem teheti, ha amúgy minden a kezére játszott, a kedvező világgazdasági folyamatok, az Unióból érkező temérdek pénz, a külföldön dolgozó magyarok hazautalt összegei, hogy csak néhányat említsek.

De a legnagyobb szerencséje éppen abban van az Orbán-klánnak, hogy az emberek teljesen apatikusakká, érdektelenné váltak. Nem érdekli őket, hogy mennyit lopnak, hogy kiket hoznak helyzetbe, hogy hogyan csapják be őket. A magyar lakosság bávatagon nézi, miként tűnnek el a milliárdok a rezsim kegyeltjeinek zsebébe, mint ahogy meg sem érinti őket, hogy folyamatosan át vannak verve. És, hogy visszatérjek az indító gondolatra: már az sem veri ki náluk a biztosítékot, ha a kormány két tagja homlokegyenest mást mond ugyanarról a témáról, személyről. Nem, úgy látszik arra vagyunk szocializálva, hogy nézői legyünk a legnagyobb átverésekről szóló filmnek. Ráadásul úgy, hogy ennek a filmnek m i vagyunk a főszereplői, anélkül, hogy gázsit kapnánk érte.
Szerző: Németh Péter