2017.06.26. hétfő
névnap: János
NB1 blog

London és Manchester: a terror nem győzhet a szabadság felett

2017. június 05. 10:05

Az első mondat természetesen a részvété, de utána nem lehet nem a lényeggel kezdeni: az idő elfogyott, a dolgok nem mehetnek így tovább. Elég a gyászból, az emlékezésekből, a "plüssmacikból", virág és mécses halmokból, francia, nemet, brit stb. zászlós borító képekből, de legfőképpen a semmitmondó politikusi és/vagy rendvédelmi vezetői nyilatkozatokból.

Ütött a cselekvés órája, nem majd, hanem most! Nemcsak Nagy Britanniában, nemcsak a terror által már érintett országokban, hanem mindenhol, itt Közép-Európában is.

Két szempontból kell különösképpen cselekedni. Egyrészről hazánkat (az egész közép-európai régióval együtt) a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel és hangsúlyozom - a pánikkeltest mellőzve - fel kell készíteni egy esetleges terrorcselekményt is magában foglaló veszély helyzetre, másrészről nem halogatható tovább az EU országainak új titkosszolgálati együttműködési kerete.

Annál is inkább, mivel az élet törvényszerűsége, hogy ami az EU nyugati részen történik, az előbb utóbb a keleti végébe is megérkezik, sajnos leszámítva a "jóléteti társadalmat ".

Koncentráljunk most hazánkra: a következő időszakban több, nemzetközi szemmel is kiemelkedő jelentőségű (és nagy kockázatú) eseménynek is otthont adunk, amelyek a világ médiafigyelmét is vonzzák.

Természetszerűleg ilyen lesz a vizes-vb, a győri diákolimpia, a Hungaroring és a Sziget fesztivál. Hagyományos és új kihívások egy fokozottan romló biztonságú Európában.

Személyesen, mint az országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának elnöke, kifejezetten felhívtam a belügyminiszter figyelmét, hogy ne rutinszerűen járjanak el. Szigorítsák a biztonsági protokollt, készüljünk minden lehetséges forgatókönyvre. Ne pánikot keltsünk, de kezdjenek el hiteles tájékoztatást adni az esetleges veszélyhelyzetekre vonatkozóan.

Utólag mindig könnyű okosnak lenni, most azonban adjunk kis esélyt, hogy előre gondolkodva minimalizáljuk a kockázatot. Ígéret volt, bizonyíték... majd meglátjuk.

Nézzük röviden, mivel is állunk szemben. Mindegyik rendezvény közös sajátossága, hogy hatalmas tömeg lesz viszonylag kis területen, gyakran kaotikus közlekedési körülmények között, nagy média érdeklődés mellett. Készülni kell és nem félni, megelőzni és nem pánikot kelteni. Ez a közös feladatunk.

Egyértelműen kijelentem, nem lehet, nem szabad otthon maradni, el kell menni a rendezvényekre, különben a terror győz. Merthogy a fő cél nemcsak az életek kioltása, hanem a rettegés, a félelem előidézése.

A terror nem győzhet a szabadság felett, bár ismerve a reális európai biztonsági helyzetet, kemény küzdelem és nehéz évek várnak még ránk.

Másrészt az EU intézményeinek el kell szakadni "a tehetetlenségi erőtől " és azonnali cselekvési pályára állítani az európai titkosszolgálati együttműködést. Nem lehet már beszélni "technikai nehézségekről ", szuverenitási kérdésekről", nem lehet újabb konferenciákat rendezni és hosszú szakmai vitákat folytatni.

Dönteni kell és vállalni a döntés felelősségét, mint ahogy a "nem döntés eddigi felelősségét is". Rövidesen kiderül, hogy az EU a korábbi Népszövetség "rendkívül sikeres" és az újabb világháborúhoz vezető politikáját folytatja-e ,vagy megérti: a civilizált világ elleni támadás a 21 században már nem "stukák és tigrisek" útján történik, hanem furgonok, kamionok, kések és gépfegyverek, testre erősített bombák osztják a halált.

Ott fenn az égben pedig a plüssmacik "kis gazdái " kérdezik: mit tesztek hogy ilyen soha többet ne történjen.

Tudom persze, hogy 100% biztonság nincs, minden terrorcselekményt nem lehet megelőzni. Viszont igenis állítom: lehet többet tenni az eddigieknél. Az egyetlen esély az időben szerzett információ.

A páncélautók, mesterlövészek, jól képzett kommandósok is tehetetlenek ha nincs meg az egyetlen igazi "kincs", ami esélyt kínál: a titkosszolgálatok vagy azok hálózatai által szerzett információ .

Persze a megszerzett információ sokszor nem a szerző félnek (cégnek) értékes, lehet nem is azonos ország számára jelenhet kiindulási pontot, hanem más országok szolgálatai tudják majd helyesen feldolgozni az infót, viszont nem szabad megadni annak az esélyét, hogy - ahogy sajnos már megtörtént -, a nagy nemzetközi " térben"elkallódjon, addig értékelje és mérlegelje egy ország szolgálata amíg már késő nem lesz.

Kimondom az egyetlen járható utat: létre kell hozni (persze az elnevezés sokféle lehet és nem is igazán lényeges) az EU terrorelhárító és hírszerző ügynökséget.

Itt rögtön két dolgot fontos leszögezni: az egyik, hogy nem csoda történik, önmagában még egy jól működő és a tagországok minden információjával rendelkező szervezet is csak az esélyét adja meg a sikeres terrorelhárításnak, de azt viszont igen.

A másik, hogy nem szűnnek és nem is szűnhetnek meg a nemzeti államok önálló szolgálatai, hiszen a titkosszolgálatok a nemzeti szuverenitás fontos részei. Azonban a terrorizmus elleni küzdelemben ezen a területen mindenki beteszi a közösbe, amije, azaz amennyi információja van.

Ettől még az EU-t alkotó tagállamok szuverének maradnak, de az ésszerűség egyszerűen nem enged más megoldást.

Itt már nincs helye filozófiai és politológiai vitáknak a nemzeti szuverenitás és a titkosszolgálatok összefüggéseben. Aki ezt nem érti az a tétet nem érti, ami lényegében az élet és halál közötti különbséget jelenti.

Európa és vele az EU válaszúthoz érkezett. Visszafelé nem vezet út. Bátor (és néha konfliktusos) döntésekre van szükség, és akkor a mostani kétségtelen biztonságpolitikai válság egy új, az eddiginél erősebb és biztonságosabb Európa alapjait teheti le.

Itt jegyzem meg, június végén EU csúcs következik...
Szerző: Molnár Zsolt

További NB1 blog hírek