2017.09.21. csütörtök
névnap: Máté
NB1 blog

Magomed avagy "jött éjszaka a nagy fekete autó"

2017. Április 24. 05:30

Ahogy pénteken ígértem, folytatom blogolásom, azonban szándékommal ellentétben nem az európai titkosszolgálat szükségszerűségéről írok, mivel hazánk közéletének újabb vészjósló eseménye átírta eredeti terveimet. Bizonyos Magomed úr úgy gondolta hogy nem véve tudomást országunk EU és NATO tagságáról, jogrendszeréről, maga rendez egy, amúgy kétségtelenül nem szerencsés - de erről majd később - konfliktust.

Valahogy a Tanú című film jelenete ugrik be ismét, amikor "éjjel jön a nagy fekete autó" és Pelikán elvtárs a hátsó ülésen találja magát két nem túl bőbeszédű kísérővel, útban egy elbeszélgetésre.

Természetesen az ügynek lehet és kell legyen rendészeti és nemzetbiztonsági következménye, itt és most azonban elsősorban morális, erkölcsi szempontból vizsgalom a történteket.

Meg kell szólalnia egy vészcsengőnek, hiszen múlt év februárjában a választási irodánál történt "nyomásgyakorlás" után azt hittük, nincs tovább, nincs lejjebb... 2017-et írunk és az Európai Unióban vagyunk, jelzem tőlem szokatlan felháborodással: mi jöhet ezután?!

Van-e határ vagy a keleti nyitás politikájába ez is belefoglaltatik?

Válaszokat várunk és nemcsak a rendészeti és nemzetbiztonsági szervektől! Itt nemcsak arról van szó, hogy a szabad véleménynyilvánítás mint legalapvetőbb szabadságjog része (remélem legalábbis) közéletünknek, hanem arról is, hogy az állami szervek konfliktuskezelésen kívül van-e helye - fogalmazzunk visszafogottan - letűnt korszakok önhatalmú vita rendezésére, különösen egy más ország állampolgára részéről. Főleg érdekes ez abból a szempontból, hogy általános a vélekedés: az oroszok mar a spájzban vannak...

Kérdés: akkor a csecsenek mar a nappaliban??? Átléphetetlen határvonalon állunk, ha innen tovább megyünk, félek nem lesz visszaút.

Az írásom elején hivatkoztam mar rá és a tényszerűség miatt le is kell írnom: szerencsétlen, mi több helytelen megoldás volt az általam egyébként tisztelet Komáromi Gergelytől, hogy egy második világháborús szovjet emlékművön gondolt elégtételt venni a mai orosz hatalommal szembeni ellenérzései miatt.

Sajnos több okból is: egyrészről a szovjet katonák mégiscsak véget vetettek a náci- nyilas vészkorszaknak (majd persze 45 évig állomásoztak "ideiglenesen" hazánkban, súlyosan sértve nemzeti szuverenitásunkat), másrészről a szovjet katonák között sokféle nemzetiség harcolt, akik szintén nem népszavazás útján döntöttek a Szovjetunióhoz való csatlakozásról és nyilván nem az volt fiatalkori álmuk, hogy hősi halált halnak sok ezer kilométerre szülőföldjüktől. Persze nem az ő hibájuk az sem, hogy szovjet emlékmű áll és nem amerikai - angol, mivel bizonyos Roosevelt elnök úr szemben az angol javaslattal nem a balkáni- adriai partraszállás mellett döntött.

Végezetül nyilván számunkra sem lenne elfogadható, ha a Don környéki magyar katonai temetőket orosz ellenzéki demokraták rongálnák meg, tiltakozásul a magyar kormány antidemokratikus tevékenysége miatt...

Mivel azonban az eseményt nem lehet meg nem történté tenni, maradjunk abban: nincs helye hazánkban a Magomed jelenségnek!
Szerző: Molnár Zsolt

További NB1 blog hírek