2017.03.30. csütörtök
névnap: Zalán
Sándor Mária blogja

Advent ...Valahol mélyen a szívemben...

2016. november 27. 08:23

"...Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá, s annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el! Mert egyszer csak ott állnék meztelen szívvel, azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel..." (Sztevanovity Dusán)

Az egyházi év - az adventi idővel kezdődik, közelebbről pedig advent első vasárnapjával. Tehát, most kezdődik a katolikusoknál az új év. Sokan nem is tudják, miért is van az adventi koszorú. Virágboltokban szebbnél szebb mindenféle koszorú van, de az eredeti jelentését nem ismerik. Három lila és egy rózsaszín gyertya díszíti a koszorút. Ennek az oka az emlékezés. A Megváltó újra eljövetele.

1: Ádám és Éva - akiknek elsőként ígérte meg a megváltást Isten. Ez a hit gyertyája. (lila)
2: Zsidó nép - akinek Isten megígérte, hogy közülük származik majd a Messiás. Ez a remény gyertyája. (lila)
3: Keresztelő Szent János - ő hirdette Jézus eljövetelét előkészítve az utat Jézushoz. Ez a szeretet gyertyája.(lila)
4: Szűz Mária - a makulátlan istenanya. Ez a rózsaszín gyertya az örömé.

Így neveltek, ebben az egyházi szellemiségben nőttem föl. Sok idősebb barátom mondta: "Ne add ki magad Mária."
Nincs mit nem kiadnom. A mai egyház, nem az az egyház, amiben én nevelkedtem. A tömény politika választáskor, az Orbánisztia veszi át a prédikációk lényegét.

Az egyházba betette a lábát a politika. Éles különbségek alakultak ki keresztények, zsidók vagy más egyház tagjai között. Én nem teszek különbséget. Egy ápolónő nem különböztet meg embereket. Nincs zsidó, nincs keresztény, nincs más... csak az ember! Ki miben hisz: magánügy! Mint az is, ki kivel él, és ki meleg ki nem... Támadások sorozata politikusokkal szemben. Ha nincs mivel támadni, kutakodnak a magánéletében. Ahelyett, hogy arra koncentrálnának, elvégezte -e a feladatát avagy sem...

Hogyan is működik ez ebben a dübörgő gazdaságban, hogy az ország legnagyobb kormánycsatornáján már egy hete folyik a gyűjtés a szegény gyerekeknek?

Nagy mosolyokkal, kormányhű sztárokkal dől a pénz... és majd hová kerül?

Kis civil közösségek az ország minden pontján gyűjtenek az éhezőknek... Mennyien is vannak akik nincsenek? Hány gyermek nem jut el az iskolába, mert nincs cipője? Honnan is kerülnek ezek az eltitkolt tagadott szegények elő ebben a jobban, mindennél jobban teljesítő országban?

Elindulunk mi is! A Magyarországért Mozgalom egész évben járja az országot és a Társaim ott nyújtanak segítséget ahol tudnak. Nem csak az ágyak mellett, hanem eldugott iskolákban, ahol olyan gyermekek tanulnak és élnek, akik kiemelten hátrányos helyzetűek. Ott is Advent van.

Melegség költözik a hideg falak közé...

Rengeteg adomány érkezett! A meleg ruhát, kabátokat, köszönjük szépen az Osztrák Szamaritánus Szövetség (ASBÖ ) használt ruha szállítmányából a Magyar Országos Szamaritánus Társaságnak.

A tisztálkodási szereket és a csokoládét azoknak az egyéni adakozóknak, akik kérték, ne említsük meg a nevüket, nehogy holnaptól Ők is a kiszolgáltatottak közé kerüljenek azért, mert adományoztak. Ez ma Magyarország! A félelem és gyávaság országa!

...csak ott állok meztelen szívvel azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel...

Nővérek, betegszállítók, műszakisok... már a decemberi beosztást bújják, kire, hogy esnek az ünnepek. Ki hogy csereberéljen... de sehogy sem jó. Az egészségügyben, nincs ünnep. Sokszor a napokat nem tudjuk megkülönböztetni egymástól.

Emlékszem, egy kórház teraszáról néztem végig a mentősök küzdelmét, ahogy a "betegbiznisz" folyt. Ki, hová küldi a betegét... minél kevésbé legyen terhelve az ő osztálya. A mentősök meg rohangáltak...

Vannak emberek, akiknek már elhalványultak az ünnepek és a hétköznapok a kilátástalanságtól, a reményvesztettségtől, a sok csalódástól, becsapástól és cserbenhagyástól...

De ne feledd : "...Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán, kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már. És mindenkiért, aki nem lehet itt, mindazokért egy-egy gyertya égjen..."

......csak ott állok meztelen szívvel azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel...
Szerző: Sándor Mária
További Sándor Mária blogja hírek