2017.12.15. péntek
névnap: Valér
Sándor Mária blogja

Ahol én élek... egy másik ország

2016. december 02. 13:16

Padlógázzal halad a két busz Orosházáról Szegedre, mert még ott is várnak minket. A lemenő nap fényében minden aranyra színeződik. Hátranézek a buszban és fáradt Társaim aranyra festett arcát látom.

Nem megy ki a fejemből, ami az utóbbi napokban az embereket felkavarta... a kórház mosdójában
talált holttest, ami napokig feküdt ott.

Nem ágyban párnák közt halni meg, hanem egy kórház vécéjében. Legelső beszédemben, az első kiállásom alkalmával a Kossuth téren 2015 május 12-én követelem a méltó halálhoz való jogot! (7:24)




Arra gondolok, mi lehetett az utolsó gondolata: "Nővérke segítsenek" "Valaki tudna-e segíteni?"
Vagy a lánya, a fia...

Egy ember volt! CSAK EGY EMBER!

Arcok, szempárok jelennek meg előttem. Gyermekeké, felnőtteké. Néha még nevek is. A hangok, amik akkor körülvettek, az őrült rohanás... A reggeli vizit előtti őrület, vérvételek, gyermeksírás, egy lezuhanó cumisüveg hangja, egy utolsó tekintet... egy sötétbarna szempár, ami könyörögve néz.

Egy zöld szempár, egy tűz forró lázas, erősen belém kapaszkodó kéz, ami olyan erővel és olyan hatalmasan szorít. Aztán hirtelen eltűnik a fény és enged a fogás...

Nem sokan tudják, miről beszélek, mert nem is szoktunk róla beszélni. Nem tudunk róla beszélni. Tesszük a dolgunkat, rohanunk tovább. Lehet az osztály másik felén nem is tudja a kolléganő, hogy exit van, csak mikor már elszállítják.

Kis test fekszik ott letakarva... vagy egy felnőtt, egy idős ember... EGY ÉLET VOLT!

Ebben a mocsok, hazug országban! Igen ez fogalmazódik meg bennem (milyen jó, hogy nem én vezetek, mert a dühömtől kiszakadna a gázpedál), ebben a mocsok hazug országban van egy MÁSIK ORSZÁG!

Van egy másik ország, ahol én élek, ahol mi élünk. Mi, civil szervezetek, úttalan utakon járjuk a városokat, kisebb településeket, főleg ilyenkor ünnepek környékén. Megpakolt kisbuszokkal, meleg ruhával, élelemmel, játékokkal... amire szükség lehet.

Fülembe cseng a szakszervezeti vezető hangja és látom agyonrúzsozott molett mosolyát: "...ilyenre nem volt még példa Európában..." Nézd meg - kérlek nézd meg!!! Te valóban ebben az országban élsz? Nézd meg az első mondattól a műsorvezető felkonfjától, ezt a sikertörténetet.

És egyre nagyobb térben ömlik a kormánymédia, a hazugságáradat, halottak a mosdóban, azóta máshol is...

De létezik egy MÁSIK ORSZÁG! Az az ország, ahol csendben Te és én élek. Mi élünk! Ahol 10 ágyon 40 hajléktalant látnak el nap mint nap, emberséggel, szeretettel. Akiket már sehol nem fogadnak.

Iskolák, hol olyan gyerekek tanulnak, akik sehol nem tudnak beilleszkedni, akiket ruházni és etetni kell, mert éhesek és nincstelenek és ezekben az iskolákban mégis meleg közösségben vannak.

Lehet róluk nem tudomást venni! Lehet! Ahogy ezt teszi is a jelen hatalom és azok kiszolgálói. De ezek az EMBEREK léteznek, vannak, és egyre többen vannak. Sok mindent lehet mondani! Visszamutogatni MSZP- szocik, DK- Gyurcsány... Lehet köpdösődni vissza és előre, a kisebb ellenzéki pártokra.

A pénz és hatalom nálatok van, az emberség nálunk lakik!

Mi nem egy országban élünk! Mi nem vállalunk közösséget veletek! Hagyjatok minket békén a buta hazug megvett médiátokkal, a milliárdjaitokkal, az elembertelenedett EMMI-vel.

Mi takarítjuk a hullákat utánatok, etetjük az éhezőket, ruházzuk a ruhátlant, és Karácsonyra a családok hazavárják a külföldön dolgozó rokonokat, akiket Ti űztök el innen. (A Magyar Nővéreket hazaengedik Németországból az ünnepekre! Ennyire megvannak becsülve!) Ez a mi Magyarországunk!

De egyszer nektek is eljön az elszámoltatás ideje és nem vihetitek magatokkal a földön gyűjtött kincseket. Egy kórház mosdójának hideg kövén egyedül találjátok magatokat, míg bent az őrületben melegszívű nővérek nyújtanak segítő kezet azoknak, akiknek ti soha nem nyújtottatok. A másik Magyarországban...
Szerző: Sándor Mária

További Sándor Mária blogja hírek