2017.06.26. hétfő
névnap: János
Sándor Mária blogja

Díszes társaság

2017. május 01. 13:40

Nekem nincs semmi dolgom egy olyan iránnyal, ami a mások jogait korlátozza, elveszi a mások pénzét, vagy elhallgattatja a politikai ellenfeleit. (Iványi Gábor)

Nekem nincs dolgom egy olyan iránnyal, akik munkás tömegeket kényszerítettek be egy rendszerbe, önös érdekből, pozíció szerzés céljából, hatalom gyakorlásból, más munkájának és életének kihasználása céljából.
Akik fenyegetnek, zsarolnak, és önérdekképviselnek.



Állami egészségügyi intézmények igazgatói szobái, vezető beosztásba föltornázott emberek.
Ahogy beszélgettem Velük, arra gondoltam, valamikor lehettek saját elképzeléseik, gondolataik, céljaik de most már csak kiszolgálnak.

Kiszolgálják a rendszert, beálltak a sorba, mint sokan mások. Miért épp ők küzdjenek? Megvan a tisztes fizetés, létbiztonság, könnyebb sodródni az árral, mint árral szemben menni. Semmit nem akarnak veszíteni, nem kockáztatnak. Megvehetők, mint sokan. Eszmerendszerekről, elvekről beszélnek...
Szolgálják és kiszolgálják a tökéletesen kiépített rendszert.

A kötelező kamarai tagságot az Orbán kormány az állami szférában dolgozók két legnagyobb létszámú és legkönnyebben szerveződő munkavállalói csoport, az oktatásban és az egészségügyben foglalkoztatottak számára írta elő. Az úgynevezett szakmai kamarák egyetlen szervezetbe tömörítik az adott területen dolgozókat- képzettségüktől, beosztásuktól függetlenül. Elméletileg ezek látják el a szakmai és munkavállalói érdek-képviseleti funkciókat. Valójában azonban az állam érdekeit képviselik a közalkalmazottakkal szemben, és nem jelentenek egyebet, mint a munkavállalók államosítását.

A kötelező kamarai tagság előképeként Mussolini fasiszta rendszere szolgál, ahol minden szakma munkavállalói kötelező hivatásrendekbe tömörültek, az állam akaratát pedig a kamarák élén álló korporációk közvetítették.


A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) és a Magyarországi Munkavállalók, Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (MSZ EDDSZ) aminek élén Cser Ágnes asszony 1999 óta vegetál- a ,,rendszerváltozástól " kezdve, nem értek el semmit azonkívül, hogy bebetonozták magukat a mindenkori kormányzati rendszerbe.

Arra amire rendeltettek, semmit el nem végeztek. Alkukat kötöttek, megállapodásokat, amik legelőször a saját pozíciójukat erősítette meg.

Hagyták, hogy a jelen helyzetig jusson el a Magyar Egészségügy, hagyták a kollégák kizsigerelését, sőt, még asszisztáltak is hozzá. Hagyták a ki nem fizetett túlórákat, a főnővéri szobák fiókjainak mélyén lévő kockás füzeteket, amiben az eltitkolt túlórák lapultak.

Visszaéltek a nővérek szakmaszeretetével, odaadó munkájukkal, jóindulatukkal, és kiszolgáltatott helyzetükkel.

Rosszul kiszámolt óraszámok és túlórák leadása, pótlékok ki nem fizetése, ellenőrizhetetlen fizetéspapírok...
Átírt beosztások, osztályösszevonások emberhiány miatt, állandó kiszolgáltatottság, készenlét, telefonos nővér-behívhatóság... mind-mind elsunnyogva, bérezés nélkül.

Orvos nélküli betegosztályok, ahol az ápolószemélyzet ,,viszi a balhét" - ha történik valami. Eszköztelenség, nővér és orvoshiány, szakemberhiány, és a tömeges elvándorlás meg nem állítása. Osztályok álltak fel teljes személyzettel, és hagyták el az országot. A beteg biztonságos ellátásának nem biztosítása...
Ezt mind-mind kiszolgálták a nagy érdekképviseletek.

Jelenleg "verik a mellüket " - némi béremelés elérése végett, és a halálfáradt személyzet nem tudja mondani, ezt mi értük el, és ti felültetek erre a hullámra.

Megint a mi hátunkon kapaszkodtok, ahogy teszitek évtizedek óta. Orvosok és ápolók elvándorlása mérséklődött? Hát már nincsen aki elmenjen. Balogh Zoltán elismeri: "...Magyar Szakdolgozói Kamara elnöke, aki az államtitkári fórum előtt beszélt a szakdolgozókról: Szerinte mára 9-9,5 ezer ápoló hiányzik a rendszerből, de van olyan intézmény, amelyben 40 százalékkal kevesebben vannak a szükségesnél. Akik maradtak, azok sincsenek túl jól: 2015-ben 124, tavaly már 189 hatvanévesnél fiatalabb szakdolgozó halt meg.

Saját belső felmérésük szerint, sok a daganatos betegek kollégáik között. Mint mondta: krízishelyzet van.

Különösen amiatt, hogy a béremelés ellenére a kiskereskedelemben még mindig jóval többet keresnek diploma nélkül is, mint az egészségügy diplomás nővérei. Példaként elmesélte, hogy közvetlen barátja, aki diplomás képalkotó operátorként dolgozott, a minap 25 százalékkal magasabb bérért ment el az Ikeába vonalkód-lehúzónak. És hagyták elmenni..."

Hagyták elmenni???
A felső vezetés nap mint nap erőből gyakorol nyomást az ápolókra. Szándékuk ellenére iratnak papírokat alá velük, és különböző utasításokat kell teljesíteniük. Elsősorban, hogy hallgatnak a szabálytalanságokról.

Betegek halnak meg rejtélyes körülmények között, és hallgattatnak el ápolókat. A rendszer tökéletesen működik, két tökéletlen érdekvédelmi szervezettel és az ezeket is kiszolgáló kórház vezetőkkel.

Ápolók: "...Téged küldenek elsőnek, és először terád lőnek.
Mindig minden zászlót vinni, mindig mindegyikben hinni,
S mindig félni hogy itt a vége, mert még számon kérnek érte..."

Miután a bíróság másodfokon, jogerősen kihirdette, hogy dr. Cser Ágnes 2010-ben jogszerűtlenül választatta meg magát az EDDSZ elnökének, ő gyorsan fegyelmivel kirúgatta a szervezetből a felperest, majd ugyanolyan Alapszabály-, és törvényellenesen kongresszust hívott össze, ahonnanaz ellenjelölteket és a küldöttek egy részét biztonsági őrök közreműködésével kituszakolta, kizárta.


És nap mint nap születnek az újabb tanúságtétek:

"...Amit eddig is tudtunk, azt Cser Ágnes csak egyértelművé tette: az egészségügynek nincs érdekvédelme. Hiszen sem a Cser féle szakszervezettől, sem például a Mentődolgozók Önálló Szakszervezetétől nem várható el érdekképviselet, mert ezek a szervezetek nem a tagságról, hanem a vezetőik megélhetéséről szólnak, ahogy igaz ez a Magyar Orvosi Kamarára is. Ne tévesszen meg senkit az a tény, hogy egy-egy szakszervezet, vagy kamara mekkora tagsággal bír, hiszen, ahogy az Orvosi Kamara esetében is a vezetőséget a tagság csupán 1-3 százaléka választotta meg, másrészt pedig a szakszervezeti törvény szerint igen nehéz a valós taglétszámot ellenőrizni.

Nem az a szégyen, hogy egy szakszervezeti vezetőnek véleménye van - még ha meglehetősen ostoba is - az egész országot megrázó egyetemet bezáró törvényről, hanem az, hogy ezt a lehető legnagyobb szervilitással képviseli, és nem a szakszervezeti tagok, hanem a hagyományosan a tagokkal szembenálló kormányzat felé.

Az egészségügy nemcsak azért van ilyen helyzetben, mert a kormányzat számára semmiféle prioritást nem jelent, hanem azért is mert az érdeklépviseletek mind-mind megélhetési vezetők, akik a pozíciójuk és fizetésük megtartásáért bármilyen hardcore akciót bevállalnak.

Hogy ez direkt van-e így, azaz a kormány direkt alakította-e ilyenné az érdekképviselőket, azon lehet vitatkozni, és azon is, hogy ez mikor történt. Mert az is igaz, hogy Cser Ágnes nem az utóbbi időben került bele a fantom érdekvédők világába, már évtizedek óta ott van és mindig mohón elégítette ki a kormányzati igényeket a tagságával szemben..." (Kunetz Zsombor)



Én nem akarok azon az oldalon állni, ahol ennek a piszkos munkának a haszonélvezői tanyáznak. Soha nem tudok azonosulni azokkal, akik a saját érdekeiket és biztonságukat helyezik előtérbe
bármi áron.

Jogtalan a kötelező kamarai tagdíj fizetése (amit képmutató módon 2016 júliustól- decemberig vállalt át a kormány, ezzel is elismerve a kamara az ő szervezete.) Akik az éves tagdíjat befizették, azoknak visszautalásra nem került. Majd 2017 januártól ismét a dolgozók fizetik a kormány kamaráját.

Nincs biztosítva a biztonságos betegellátás, nincs meghatározva szakterületenként, egy nővér hány beteget láthat el. Így juthat egy intenzív osztályon, egy nővérre 5 gépi lélegeztetett beteg, vagy egy krónikus osztályon egy nővérre 30 fekvő beteg. Így lehet orvos nélkül vinni számtalan osztályt éjszakánként...
És ehhez ti asszisztáltok... bármi áron.
Szerző: Sándor Mária

További Sándor Mária blogja hírek