2017.02.27. hétfő
névnap: Ákos, Bátor
Sándor Mária blogja

Haldoklom

2016. november 17. 12:09

- Homályos tekintettel nézek a távolba, ahol zöld ruhában mosolygós nővérkék szaladgálnak. Milyen jó, mikor csak egy percre is bejön, ha vért vesz, ha hozzámér, és érzem az élet friss illatát.

- Állok az intenzív osztály ajtajában, nézek befelé a titokzatos osztályra és mint egy tömegkatasztrófa helyszínén - mint egy filmben, de ez maga a valóság, és nem csak egy film- zöld ruhában dolgos kezek folyamatosan életet mentenek. Egy kívülálló nem érti, mi folyik itt. Miből áll egy ember életben tartása, mennyi vizsgálat, mennyi aktív cselekedet, mennyi "MÁRIS TESZEM! -ÉS ROHANOK!" - mert perceken múlik!

- De ő csak rohan, cselekszik, még egy mosolya is van, de nem néz rám, nem látja, hogy gyenge kezemmel leakarom venni a maszkot, és csak annyit mondani: köszönöm. Szeretném ha itt maradna, szeretném ha nem csak a távolból látnám, és míg vért vesz szeretném ha egy percre mint embert látna engem. Hogy elmondjam, egyedül vagyok és félek.

- Jön a röntgen, emelni kell a nagy testeket, van szabadon másik kollegina aki segítene? Mindenki hajtja magát az őrületig. Nem evett, nem ivott, csak teszi a dolgát tőle telhetően. Valaki tud segíteni? Munkáját eldobva odaugrik egy kolléganő, és rohan is vissza... Fél szavak, értik egymást.

- Sípol a gépem, nem jó valami, végre valaki megint idefog jönni. Végre, valaki majd megint figyel rám, vagy csak a gépemre, de legalább megint jön egy fuvallat, megint jön egy mosoly. Egy kis törődés. Csak egy vagyok a sok közül.

- Sípol a gép, odanéznek, de Ők tudják- nincs semmi baj, csak egy kicsit a beteg mozgása miatt elmozdult az érzékelő. Ezer hangot tudnak megkülönböztetni, úgy hogy akár háttal állnak, ez csak egy pumpa jelzése, hogy nemsokára kifogy az infúzió, vagy csak a szaturáció mérő érzékelője mozdult el vagy a vérnyomásmérő mandzsetta ereszt már megint, és ezt jelzi a gép...

- Fulladok, köhögnöm kell, de nincs erőm. Emelném a mellkasom, a hátam, de nem megy nincs bennem már élet, vitalitás, csak a fájdalom és kiszolgáltatottság. Jelez a gép, most ugranak. Most ketten is futnak, látom, mindent dobnak el a kezükből, repül a vesetál és már itt is vannak. Már kapok levegőt újra, és megint mosolyognak, még egy simogatás is jön és néhány kedves szó.

- Jelez a gép, a beteg teste rándul és Ők ,,repülnek" - mert le kell szívni a váladékot, a betegnek már nincs ereje kiköpni. Ha nem szívják le, megfullad. Tudják, most azonnal lépni kell, most azt jelezte a gép. Ők tudják!
Ők az "élet urai" - itt.

- Csak az élet urai!




Máshol nem urak ők. Szinte a legszegényebbjei a magyar társadalomnak. Az emberhiány miatt, az óriási kezelhetetlen, tragikus feszültség miatt, ami a magyar nővérekre és orvosokra hárul. Löktek Nekik némi koncot: "Nesze neked, na kaptál valamit" - ez se jár mindenkinek, majd mi eldöntjük... ott, a bársonyszékekben, pogácsák és sofőrös autók mellett.

Bár a kormány átvállalta egyes egészségügyi dolgozóknak a kamarai tagdíj befizetését - persze, elmutyizzák egymás között majd - előbb behajtják a kintlévőségeket. Még a nyugdíjas, volt egészségügyi dolgozókat is megfenyegették, boldog boldogtalannak kiküldték a felszólítást... nem is él Magyarországon, de a felszólítás kiment! Sőt, már nem is él. De a levél, az ment! Tanuld meg, nem dolgozhatsz ha nem fizetsz!

Szóltatok: "Túl nagy a balhé fiúk! Már nem tudunk tovább sumákolni. Már folyamatosan 200 óra fölött teljesítenek a nővérek... Túl sok a fertőzés, túl sok a haláleset, túl sok az országot elhagyó, már a nyugdíj előtt állók is mennek... Hé fiúk, így nem nyerjük meg a következő választást!"

De akkor majd oda nyaltok, hiszen mindig oda nyújtjátok a hosszú nyelvetek, ahol a ti érdekeitek megkívánják. A ti székeitek nem szabad, hogy sérüljenek. Az ti autótok a sofőrrel megvan, igaz a nyugdíj korhatárt már rég átléptétek! De nektek ez itt a biztos hely, csak jól feküdjetek, jól forgassátok a köpönyeget.

Ja, a kolléganők és a betegek... EMBEREK! Na azok, azok nem érdekelnek. Közvélemény kutatás? Rettegnek a Magyarok? "...népesség 63 százaléka szerint nem megfelelő az ellátás minősége. Ez azért is kirívó, mert világviszonylatban csupán az emberek 22 százaléka fél attól, hogy nem kap megfelelő ellátást baj esetén..."

Hé fiúk! Ezt az újságot, még nem hallgattattátok el?

Ja, hogy majd ezt az Ónodi-Szűcs Zoltánt menesztitek, hiszen volt egy rossz mondata: "...Ónodi-Szűcs Zoltán személyes kudarcnak tartja a történteket..."

A káoszpolitizálásba nem fért már bele a Kancellária...

Az előző államtitkár - Zombor Gábor - melyik mondatáért is ment? "Önöknek mindenben igaza van!" - mert azok a Feketeruhások és az egész magyar egészségügy értett egyet abban, hogy a jelenlegi egészségügyben nem lehet tisztességgel becsülettel dolgozni és gyógyulni!

A helyzet semmit nem javult. Minden sikerpropaganda ellenére egyre rosszabb! Ezt tudja a beteg, aki megtapasztalja és tudja a dolgozó, aki próbálja tenni a dolgát becsülettel, de már erején felül sem megy!

-Haldoklom! Szeretném ha nem hagynának egyedül. Ember vagyok ember voltam. Egy a sok közül.



- Haldoklik egy betegünk! Szeretnék odamenni és vele lenni, nem csak őrületben elvégezni a rám bízott feladatot. Szeretnék ápolni!


Szeretnék ember maradni ebben az elembertelenedett világban! Tudom ezt ott fönt, a "nagyok" a pénz és hatalom urai, nem értik! Az ország jelen vezetése már nem érti!

De Ti KOLLÉGANŐK és Ti EMBEREK Ti értitek!

Respekt Kolléganők- Kollégák!
Szerző: Sándor Mária
További Sándor Mária blogja hírek