2017.03.30. csütörtök
névnap: Zalán
Sándor Mária blogja

Nincs hatalmad felettem!

2016. október 16. 15:50

"Nálad van a számítógéped? Nálad van a számítógéped? Nálad van a számítógéped? Ismétli egy hang monotonon a telefonban..." - míg a pécsi Magyarországért Mozgalom fórumát zárnám. Nincs! Emberek, Társak, Barátok, Politikusok, Közéleti személyiségek adatai, levelezései, mind idegen kézben... Ez az első gondolatom...

Mikor az idő szűkében rohanok mint mindig, tele a kezem, visszanézek, lezártam. A jegyzeteim nálam, az estére készültem... rohannom kell, még visszanézek... szaladok... a nincs időm, nagy úr...

Hálásan köszönöm szépen mindenki segítségét, megkeresését... Sajnos nem tudtok segíteni.

Mindenkinek vannak az életben olyan pillanatai, amik "sorsdöntőek". Mint ismertek és látjátok, soha nem hordok ékszereket. Ez "szakmai neveltetés".

A tanuló időmben, a szaktanáraim annyira belénk nevelték, hogy egy nővéren soha nem lehet gyűrű, lánc, mert az veszélyes... ágyazás közben beleakad az ágyrácsba vagy a láncba belekapaszkodik a kisgyermek. Mi még így lettünk tanítva. Se körömlakk, se ékszer... Egy "régi oktatási rendszer", és hófehér kikeményített fityula...

Amit láthattok rajtam, valójában nem értékes de számomra a legnagyobb érték: a piros-fehér-zöld karszalag. Ráírva, már megkopottan: Isten áldd meg a Magyart!

A gyöngyökből álló karperec a Társakat szimbolizálja. Egy-egy gyöngy, vagy a fél angyalszárny a láncomon, a külföldre menekült Kolléganőktől kaptam. 12 ezer külföldön dolgozó Kolléganő... a másik fél angyalszárny Náluk van. Egyszer összekapcsolódik a két fél szárny...

De volt egy még édesanyámtól kapott 18. születésnapra gyűrűm, egy ballagásra kapott órám, jegygyűrűm, volt egy kísérő gyűrűm, egy 10. házassági évfordulóra, vagy 40. születésnapra barátoktól kapott lánc... Társaimtól kapott karperecek...

Kislányom születése pillanatában készült fénykép, egy testvéremtől kapott ezüstkeretben. Az éjjeliszekrényemen.

Mindhez kötődik egy emlék, egy érzés, egy pillanat. Nem vehetitek el a pillanatokat, az emlékeket, de most már tényleg semmim nem maradt.

Kitiltva, feljelentve, lenácizva, lelibsizve, kirabolva... De az érzéseimet nem vehetitek el.

A mai este visszakerül az oldalam. Minden szavam, mondatom vállalom. Igen, mindenkivel kapcsolatban állok, és mindenkivel próbálom az egységet építeni. Mert hiszek az összefogásban és mindent megteszek ennek érdekében.

Kikerülhettek így illetéktelen kezekbe levelek, iratok, sajnos telefonszámok. Én mindent vállalok!

A kár elsősorban lelki: meggyalázták az otthonomat. Hozzányúltak a személyes dolgainkhoz, a kislányom személyes dolgaihoz.

Ez mással is előfordult. És ebben az országban, egyre gyakrabban elő is fog fordulni.

Amiben - nem én - az egyesületem kárt szenvedett: az Egyesület kiskasszáját is kirabolták...




Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság
Sándor Mária és Társai Egyesület: 10300002-10661471-49020014

Töretlenül megyünk tovább! Becsapva és kisemmizve... mint az Ország!
Szerző: Sándor Mária
További Sándor Mária blogja hírek