2017.09.21. csütörtök
névnap: Máté
Sport

Federer: a diktátor, akit mindenki szeret

2017. július 17. 11:48

Roger Federer 2017-ben nyolcadszor nyerte meg Wimbledont, ezzel ő minden idők legsikeresebbje a világ legrangosabb teniszversenyén. A sportág diktátorának az előző másfél évtizedében azért fájó kudarcok is voltak. A Sztárklikk portréja.

A negyven év fölöttiek még jól emlékezhetnek arra, hogy a nemzetközi tenisz a nyolcvanas évek végéig a magyar szurkolóknak Wimbledonból, a Roland Garrosból, és a Davis Kupából állt. Az MTV ugyanis szinte csak ezeket közvetítette. (Ezeket viszont évről-évre.) Kicsit olyan volt ez nekünk, mint a hokiban az Izvesztyija Kupa, amelyet nyilván ingyen kaptunk a baráti Szovjetuniótól... (Hála Istennek.)

A nagy változást a kábeltévé megjelenése hozta. Az Eurosport ugyanis közvetítette (és közvetíti ma is) a világ összes nagy versenyét. E sorok írója még jól emlékszik, hogy az egyetemi kollégiumban mekkora harcot vívott az MTV-t (Music Television) nézni szándékozó lányokkal a társalgó egyetlen tévéjének birtoklásáért. Sampras, Becker, Agassi, Ivanisevic voltak az akkori menők. (Hajrá Becker!) A nagy generációváltás azután 2003-ban jött el, amikor egy alig 22 svájci fiatalember váratlanul megnyerte Wimbledont. Roger Federer Phillipousiss ellen győzve lépett be a világsztárok szűk táborába, hogy onnan ki se essen azóta se.

2003 győzelem Philippoussis ellen


Az akkor még copfos srác egyébként nem tűnt nagyon semmilyennek. (Bocsánat a kifejezésért.) Nem volt balhés mint Mc Enroe, nem volt bombakezű mint Becker, nem volt sármőr mint Agassi. Leginkább talán Samprasra hasonlított. Játszott, érzelmi kitörések nélkül. (Pár kivétellel.) Mindez, azóta is jellemző rá.

A következő két évben Roddickot verte a wimbledoni döntőben, majd jött a Nadal korszak. A svájci és a spanyol évekig senkit nem engedett még a finálé közelébe sem. A jóképű, állandóan vibráló spanyol, és a csendes flegmával ütögető svájci vasárnap délutáni pötyögéseivé vált a világ legnagyobb teniszversenyének döntője. Persze mondhatják (joggal), hogy az ilyen pötyögést bármeddig elnéznék. Igazuk van. Háromszor döntötték el egymás között zsinórban az elsőség sorsát, végül mindháromszor a svájci emelhette fel a kupát.

2004 Andy Roddick ellen


2009-ben azután újra jött Roddick, és minden idők egyik legizgalmasabb wimbledoni döntője. Az ötjátszmás meccs utolsó szettje vélhetően a modern korszak leghosszabb küzdelme volt, amelyet végül 16-14-re nyert meg Federer.

2009 Roddick 16-14 a döntő szettben


Bele is fáradt a sikerbe, hiszen a következő két évben csak a negyeddöntőig jutott. Előbb Berdych, majd Tsonga verte meg a nyolc között.

2012-ben volt az első nagy visszatérése, simán menetelt a döntőig, ahol az akkor új reménység, Murray akarta megállítani. Hiába.

2012 Murray


2013 élete legsanyarúbb wimbledoni vereségét hozta Federernek, hiszen a második körben kikapott a világranglista 116. (!) helyén álló Sztahovszkijtól. Előtte tíz évig nem verte meg százon kívüli versenyző.

2014 és 16 között a svájci volt a szimpatikus vesztes. Két döntőt bukott Djokovics ellen, tavaly pedig a négy között kapott ki Raonictól. Ráadásul meg is sérült. Akkor sokan (szinte mindenki) azt gondolta, hogy itt a vége a teniszdiktátor tündöklésének. Maradnak neki a bemutatómeccsek, és (talán) a szakkommentátorság, ahogyan Wilandernek. A svájci azonban megnyerte élete legnagyobb meccsét, ráadásul két ellenféllel szemben. Az egyik a sérülés, a másik az öregedés volt. Az ausztrál nyílt bajnokságon olyan gyermeki akarattal küzdött, hogy szurkolói nem hittek a szemüknek. A mindig kimért tenisz professzor nem egy pontja után még mosolygott is! (Hogy egy pillanatra idecitáljuk a politikát: Federer nagyjából olyan "sűrűn" mosolyog, mint Áder János.) Sőt, a Nadal ellen megnyert döntő után úgy örült, ahogyan talán az első Grand Slam diadala után sem.

Azután jött Wimbledon, és a nyolcadik diadal. Ráadásul úgy, hogy egy szettet sem vesztett a tornán. Mindezt majdnem 36 esztendősen. Na ez az,a mire nincsenek szavak!

Sokan mondták róla 2012-es győzelme után, hogy most kellene visszavonulnia, a csúcson. Nem hallgatott rájuk, és igaza lett. Talán az a csúcs most jött el, de még ez sem biztos...
Szerző: Kancsal

További Sport hírek