2017.03.27. hétfő
névnap: Emánuel
Torgyán megmondja

Adjuk az MNB-s pénzeket az agráriumnak!

2016. május 26. 06:35

A Magyar Nemzeti Bank alapítványainak költekezése hazánk lakosságának nem kis részében kiverte a biztosítékot. Noha én nem kívánok e sorba beállni, nem tehetem meg, hogy ne nyilvánítsak véleményt ebben az ügyben.

Azonban a véleménynyilvánítást kevésnek tartom, mert szükséges annak végiggondolása is, hogy miként lehet ebből a helyzetből jogállami módon kikerülni úgy, hogy az az összmagyarság hasznára váljék.
Megítélésem szerint az alapítványok létrehozhatóságának vagy tilalmának fennállását illetően a jogi helyzet világos. A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény nem adott a Magyar Nemzeti Bank részére felhatalmazást arra, hogy ilyen költekezésű alapítványokat létrehozhasson. Nem árt tudni, hogy a Magyar Nemzeti Bankot illetően a törvényileg szabályozott helyzet az, hogy annak esetleges veszteségeit a magyar államnak kell viselnie. Ebből fakadóan nemcsak jogi, hanem logikai képtelenségnek is tartom, hogy noha a Magyar Nemzeti Bank rendelkezésére álló pénztömeget a magyar állam biztosította részére, annak kezelése során a magyar államnak csak a veszteséget kelljen viselnie, de a haszonhoz már ne legyen köze. Ez olyan képtelenség, amiről polemizálni sem érdemes.

De mindezeken felül nem árt megvizsgálni azt sem, hogy miből keletkezett a Magyar Nemzeti Banknak az a nyeresége, melynek tekintélyes hányadát az általa létrehozott és többnyire irányított alapítványokba helyezte át. A törvény értelmében a Magyar Nemzeti Bank a monetáris politikáért felel. Eltekintve attól, hogy - véleményem szerint - a Magyar Nemzeti Banknak nincsen olyan jogi és pénzügyi eszköztára, mellyel e feladatának egyedül, a magyar gazdaság egészétől függetlenül eredményesen eleget tehetne, nem árt megnézni, hogy a szóban forgó esetben miből keletkezett a Magyar Nemzeti Banknak az a nyeresége, melyet alapítványokba fektetett.

Feketén-fehéren kimutatható, hogy ez a nyereség a forint értékromlásából keletkezett. Kipoentírozva a helyzetet, akár azt is írhatnám, hogy az MNB a rossz monetáris politikájának hasznát fölözi le, míg annak terheit a magyar állampolgárokra terheli. Ha a magyarországi viszonyoknak alakulását csak a legutóbbi évekre vonatkozóan tesszük vizsgálat tárgyává, megállapítható, hogy a forint az euróhoz viszonyítva, a 260 forint körüli sávból, a 310-320 forint közti sávba került. Ez kétség kívül haszon az MNB-nek és jó lehet a Nyugatra exportálóknak, de mindenki másnak nem kis gazdasági romlást jelent. Márpedig azt teljes képtelenségnek tartom, hogy a Magyar Nemzeti Bank a saját árfolyam politikájából is eredő nyereséget lefölözze, a veszteséget pedig a magyar népre terhelje. A Magyar Nemzeti Bankot tehát nem illetheti meg a forint árfolyam veszteségéből keletkezett nyeresége. Ekként azt nem is vihette át az általa létrehozott és többnyire általa is irányított alapítványokba. Mi lehet akkor ebben a helyzetben a megoldás?

Álláspontom szerint a helyzet jövőbeni kezeléséhez mindenképpen szükség lenne egy új, a világ pénzügyi rendszerében bekövetkezett változásokat is figyelembe vevő jegybanki törvényre. De amíg ez megszületik, addig is a forint árfolyamveszteségén keletkező nemzeti banki hasznot a Magyar Államkincstárba kell áttelepíteni. Ez nem lenne idegen nemzetközi viszonylatban sem. De mi történjék a már létrehozott alapítványokkal és az MNB-től kapott pénzükkel? Az utóbbit illetően mindenekelőtt félreérthetetlenül, kormányzati állásfoglalásként is ki kell mondani, hogy a közpénzből semmilyen trükkel sem lehet semmilyen magánvagyont kreálni. Ezért ha az MNB akár a forint árfolyamvesztesége, akár a jó gazdálkodása következtében nyereségre tesz szert, az teljes egészében a magyar nemzeti vagyon részét képezi.

Azt azonban kifejezetten ellenezném, hogy az alapítványok vonatkozásában bármiféle visszaható hatályú jogi rendelkezés történjék. A visszamenőleges hatályú törvénykezést, mint a jogállamisággal szemben álló, joghatállyal nem bíró rendelkezéseket kell elbírálni. A meglévő alapítványi vagyont illetően pedig meg kell vizsgálni, hogy annak a köz érdekében való felhasználása a népgazdaság mely területén lehetséges. Nem vitatom, hogy az ingatlanba történő befektetés vagy más értéktárgyakba történő beruházás is hasznot hozó lehet. Azonban csak hosszabb távon. Rövid távon ellenben lehetőség nyílna arra, hogy a meglévő alapítványi pénzeszközöket a magyar agráriumba, valamint a feldolgozó ipar létrehozásába, továbbá fejlesztésébe fektessék. Ezeken a területeken nemcsak minden fillér beruházás megtérülne, hanem jelentős hasznot is hozna, mégpedig rövid idő alatt. Ráadásul ezzel meg lehetne menteni a mindinkább elnéptelenedő mezőgazdasági települések jelentős részét. Továbbá meg lehetne állítani a mezőgazdasági térségekből történő elképesztő mértékű elvándorlást is. Márpedig nem lehet eléggé hangoztatni, hogy az agráriumba és a feldolgozóiparba történő beruházás nemcsak lendületet adhatna az egész magyar gazdaságnak, hanem az jelentős lépés lenne a nemzetmegtartó erő megtartása érdekében is. Márpedig úgy gondolom, hogy ez a szempont felülír minden egyebet.

Végül nem hallgathatom el azt a véleményemet sem, hogy ez a megoldás még azért is volna előnyös a teljes magyar gazdaságra nézve, mert a már meglévő MNB alapítványok pénzének ilyen felhasználása nem minősülne az európai jog szempontjából tiltott állami támogatásnak sem. Ekként tehát a magyar gazdaság számára meghatározó fontosságú Magyar Nemzeti Bankkal szembeni, valamennyiünk számára kárt okozó támadásokat okafogyottá lehetne tenni, és valamennyiünk hasznát jelentő nemzeti fellendülés érdekében lehetne felhasználni a még alapítványokban fellelhető pénzösszegeket. Az egyéb vagyontárgyaikra pedig ki lehetne mondani, hogy azok a nemzeti vagyon részét képezik. Ekként a kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna.
Forrás: Sztárklikk
Szerző: Dr. Torgyán József
További Torgyán megmondja hírek