2017.03.27. hétfő
névnap: Emánuel
Torgyán megmondja

Menni vagy maradni?

2016. szeptember 28. 09:30

Ez a kérdés merült fel az október 2-re kitűzött népszavazás ügyében, annak ellenére, hogy a válasz adott.

Maradni - mármint az EU-ban - csak akkor tudunk, ha megyünk népszavazni. A maradás - az október 2-i népszavazástól való távolmaradás - Magyarország szuverenitása egy igen lényeges elemének feladásával volna egyenértékű. Mert ha hazánk sorsdöntő kérdéseit illetően a közömbösség, tehát a népszavazástól való távolmaradás álláspontjára helyezkedünk, akkor előbb-utóbb kiránthatják lábunk alól a talajt. Az Európai Unió tagországainak az uniós együttműködést illetően markánsan elkülönülő álláspontjuk van. Az un. magországok lényegében Egyesült Európai Államokként szeretne működni, ehhez viszont a nemzetállamokat a szuverenitásuk legfőbb területein korlátozniuk kellene. Az EU tagállamainak másik, a megítélésem szerint napról-napra erősödő csoportja, köztük a Visegrádi Négyek, noha egyértelműen az unió hívei és szándékuk az uniós együttműködés erősítésére irányul, de annak jobbítási szándékával. Ezek az országok az európai országok és népek, valamint kultúrájuk sokszínűségének megőrzésén munkálkodnak, de az unió keretein belül.

A fent írtakból következik, hogy október 2-án Magyarországon az dől el, hogy kiállunk-e a magyar államiságunk és szuverenitásunk mellett vagy sem? Ha nem, akkor előbb-utóbb menthetetlenül feloldódunk az idegen népek tengerében. Márpedig a mi Szent István királyunk - bölcs államalapítónk - azért döntött a nyugati kereszténység felvétele és az önálló államiságunk megteremtése mellett, hogy magyarok maradhassunk az idegen népek tengerében. Joggal állapíthatjuk meg: A mi Szent István királyunk csodát vitt véghez. Nemcsak megmaradhattunk magyarnak, hanem Európa fontos részévé váltunk. Ötvöztük a keletről hozott magas szintű lovas kultúrát a nyugati kereszténység eszmerendszerével és e kettőből létrehoztuk a semmihez sem hasonlítható harmadikat, a felbecsülhetetlen kincset jelentő magyar nyelvet és kultúrát, melyet őseinknek - sohasem otthonmaradással! - sikerült megőrizniük, több mint ezer éven át.

Ne veszélyeztessük mindazt, amit őseink szent vérükkel és verejtékükkel számunkra kiharcoltak. Ezt csak akként tehetjük, ha most élünk annak jogával, melyet őseinkkel karöltve harcoltunk ki önmagunk számára. Ez a jog a népszavazás és népi kezdeményezés megtartásának kötelező előírása, ha azt kellő számú honpolgárunk igényli. Ha demokráciát akarunk, akkor a népszavazási jogunkkal élnünk kell! Ha ezt nem tesszük, akkor feladjuk a demokratikus állami berendezkedés nép általi gyakorolhatóságának - a választásokon való részvétel melletti - legjelentősebb eszközét. Vak az, aki nem látja és nem ismeri fel, hogy népszavazás nélkül nincs és nem is lehet demokrácia, mert a népfelség csak akkor létezik, ha ezzel a felségjoggal élünk is!

Mindebből következik, nem az a kérdés, hogy nekünk, magyaroknak élnünk kell-e a népfelség jogának gyakorlásával vagy sem, hanem, hogy a népszavazástól elzárkózó egyes uniós tagállamok miként gondolhatják, hogy a nép véleményét megismerhessék népszavazás nélkül. Ha az érintett uniós országok vezetői valóban demokratikus módon kívánnának eljárni az egész európai kultúrát és életvitelt fenyegető elözönlésünk ügyében, úgy kötelezővé kellene tenni, hogy ebben a kérdésben az összes uniós tagország tartson népszavazást. (Nem kell Nostradamusnak lennünk, hogy felismerjük, az ez irányú magyar kezdeményezés (is) rövidesen példaértékűvé válik.)

Amikor döntünk arról, hogy részt veszünk-e az október 2-ra kitűzött népszavazáson vagy sem, nemcsak arról döntünk, hogy élünk-e a népfelség alkotmányos jogával, vagy sem, hanem arról is, hogy döntünk-e a nemzeti szuverenitásunk egy fontos ügyében éppúgy, mint a nemzeti büszkeségünkből fakadó kötelezettségünknek eleget teszünk-e vagy sem?

Végtelenül ostobának kell lenni ahhoz, hogy fel ne ismerjük, az ellenőrizetlen népvándorlással való elözönlése Európának éppúgy veszélyezteti az egész világ kultúráját és elérhető jólétét reprezentáló Európát, mint a kötelező befogadási kvóta mások általi előírása. A kötelező kvóta szerinti befogadás olyan agyrém, melyet józan ésszel támogatni nem lehet. Az ellen fel kell lépnünk. De a fellépésünk lehetőségei korlátozottak. Csupán a népszavazás során kifejthető állásfoglalásunkra korlátozódik. És ha bármelyikünk végigtekint az Európa teljes elözönlésével fenyegető népvándorlás országonkénti megítélésével, akkor szembeötlő módon meg kell állapítanunk, hogy ezt a veszélyt ránk szabadító, illetve az ellen fel nem lépő országok vezetői éppúgy kénytelenek belátni, hogy Magyarország példáját követniük kell, mint ahogy Magyarország állampolgárain túlmenően ezt a veszélyt Európa mind több országának lakossága kezdi felismerni. Ne tévesszen meg senkit Luxemburg külügyminiszterének, az Európai Unió jogában járatlan kijelentése, miszerint minket a migránsügyben tanúsított (és azóta több ország által átvett) álláspontunk miatt ki kell zárni az Európai Unióból. Eltekintve attól, hogy ez a luxemburgi külügyminiszteri kijelentés az Európai Unió jogával szemben álló képtelenség, az ilyen értelmetlen és alaptalan támadásokra akkor adhatunk csattanós választ, ha minél többen elmegyünk szavazni október 2-án és határozott nemmel utasítjuk el, hogy mások döntsenek helyettünk a saját életünk ügyében.

Ami pedig a már alig-alig létező, baloldali-liberális, egymásnak is ellentmondó, azt az arcátlan hazugságát illeti, hogy a nem szavazat az Európai Unióból való kilépés szándékát jelzi, emlékeztetnem kell tisztelt internetező olvasóimat arra, hogy Európa mi vagyunk! Ezt bebizonyítottuk az egész világ ámulatát kiváltó '56-os szent forradalmunkkal és szabadságharcunkkal éppúgy, mint azzal is, hogy mi adtuk meg az egész világot rettegésben tartó szovjet-bolsevizmusnak a halálos döfést akkor, amikor a keletnémet menekültek tízezrei előtt kinyitottuk a szabadságba vezető kapukat. Ezért büszkén kell megállapítanunk, hogy rajtunk kívül senki sem bizonyította jobban, hogy mi az egységes, de sokszínű Európa rendíthetetlen hívei vagyunk. Mi Európa sokszínűségét és a nemzeti szuverenitásunkat megvédeni akaró uniós állampolgárokként állunk ki a megvédendő európai értékek mellet. Ugyanúgy, mint tettük az Szent István királyunk óta, minden sorsdöntő kérdésben.

Bizonyítsuk be ezt 2016. október 2-án is! Legyen ekkor (is!) a magyar nép egységes és nem szavazatával tegyen hitet az európai értékek, az Európai Unió, valamint szeretett hazánk mellett! Legyen a magyar ismét egységes és bátor!
Forrás: Sztárklikk
Szerző: Dr. Torgyán József
További Torgyán megmondja hírek