2017.10.17. kedd
névnap: Hedvig
Tüttő-hütte

A nap, amikor unokát szültem

2015. december 15. 12:26

Az első szülésem napja inkább volt a fizikai és lelki összeroppanásom, mint az önmegvalósításom csúcsa, de erről bővebben inkább a véresszülések.hu blogon írnék.  Mert persze a szülés az fáj, de egy "szittya magyar" nő bírja a fájdalmat.

Én gyerekkorom óta nagyon sok minden akartam lenni. Autóversenyző, villamosvezető, állatorvos, ornitológus és persze a fejemben volt, hogy egy nap majd anya is leszek, de úgy gondoltam, hogy majd a villamosvezetés mellett csak úgy természetesen.

Az egyik gyerekkori barátnőm felnőttként elsősorban édesanya akart lenni, így fogadtuk el egymást, senki nem győzködte a másikat arról, hogy az övé az egyetlen igaz út, igaz nem is voltunk se házelnökök, se házmesterek.

A korosztályom a családalapítás terén különböző utat jár be. Mások a vágyak, az álmok, a lehetőségek és mi is mások vagyunk. Van olyan, akinek minden vágya, hogy édesanya lehessen, de nem talál párt; van olyan, akinek van párja, de a férfi nem akar gyereket; meg sok olyan is, akinek nem lehet; és egyre többen vannak azok, akik tudatosan gyermektelenek vagy maximum egy gyermeket vállalnak. Hogy miért? Például azért mert a ránk zúduló elvárások nyomasztóak:

"Egy igazi nő az anyaságban teljesedik ki. Minden nő tud szülni, szoptatni, ha nem akkor az agyával van baj. Az igazi nő szülés után pár nappal, de legkésőbb három hónappal már belefér a régi farmerjába, mert ha nem, akkor akaratgyenge és el fogja veszíteni a férjét. A jó anya kizárólag szoptatja a gyerekét - minimum hat hónapig, de inkább tovább. Biopiacon vásárol, közben főz-mos-takarít és boldogan várja haza a munkában megfáradt férjét és persze amint lehet, maga is karriert csinál."

"Mikor szülsz nekünk unokát?"

Ez a tipikus kérdések egyike, amivel a generációmat terrorizálják a felmenői. Nekem szerencsém volt, mert még "időben" szültem, mielőtt a család és a társadalom elvárásai rám nehezedtek volna.

Az egyik kolléganőnek azzal "kedveskedett" egy "jóbarát" egy hosszú kocsiút során, hogy egy nőnek harminc felett minden év duplán számít, mert az a bizonyos biológiai óra egyre gyorsabban ketyeg...

Két gyerekkel még én is megkaptam egy képviselőtársamtól, hogy miért nem szülök többet ha képes vagyok rá. Én mondtam, hogy két gyerek nekem pont elég, sőt néha még sok is...

Nem normális az, hogy magyarázkodnunk kell olyan dolgok miatt, ami a legbensőbb magánügyünk. "Az én testem, az én döntésem" szokták mondani a hozzám hasonló nemzetromboló szoclibek.

De nézzük racionálisan a felvetést. Kövér László a nemzet inszeminátora azt akarja, hogy a magyar nők, elsősorban a felső jövedelmi harmadból - honnan máshonnan -, szüljenek gyereket, hogy a magyar nemzet fennmaradhasson, mert az 1,3 termékenységi ráta mellett napjai meg vannak számlálva és a Kárpát-medence, a Föld szívcsakrájával együtt, a Soros által pénzelt "multikulti migráncsok" martalékává válik.

Bevetik a mézesmadzagot (adókedvezmény a gazdagoknak), meg a lelki nyomást: "Szülj vagy nem vagy hazafi és nyugdíjad sem lesz!". Csak azt az apróságot felejtik el, hogy Magyarországon nemcsak a jövő bizonytalan, hanem a jelen is elviselhetetlen.

Amíg itthon minden harmadik gyermek súlyos anyagi nélkülözésben él, amíg két fizetésből is nehéz megélni, (nemhogy egyből), amíg a nőkre hárul a nem fizetett munkák zöme, addig itthon aligha fog több gyermek születni. A hőn áhított felső harmad megszületett gyermekei pedig láthatóan nem akarnak itthon maradni és a gazdasági kivándorlók egyre népesebb táborát erősítik.
Szerző: Tüttő Kata

További Tüttő-hütte hírek