2017.11.24. péntek
névnap: Emma
Vásárhelyi Mária blogja

A szexuális visszaélésekről a médiában állást foglalni hatalmas felelősség

2017. november 11. 13:32

A minap Rónai Egon a Facebookon szóvá tette, hogy a zaklatási ügyekben eredménytelenül próbálnak szociológusokat, társadalomkutatókat behívni, rendre elutasítással találják szembe magukat. Ő ezt azzal magyarázta, hogy olyan társadalmi légkör alakult ki, hogy lassan mindenki fél elmondani a véleményét, mert tart a verbális lincseléstől. A posztjához több televíziós újságíró kollégája szólt hozzá, hasonló tapasztalatokról beszámolva és hasonló következtetésre jutva.

Én azonban részben másként látom ezt.

A nőkkel, gyengébbekkel, kiszolgáltatokkal szembeni erőszak, a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos kérdéskör rendkívül bonyolult, szerteágazó és persze nagyon érzékeny kérdés, amelyről a médiában állást foglalni hatalmas felelősség.

Bár Magyarországon ma a gender studies ismét üldözött tudományág lett, de attól még világszerte elismert és fontos diszciplina, amelynek könyvtárnyi irodalma és még nálunk is számos - elsősorban fiatal - szakértője van.

Azt gondolom, hogy egy ilyen kérdésről, éppen annak rendkívül érzékeny és bonyolult volta miatt, a média nyilvánosság számára valóban releváns véleményt azok tudnak mondani, akik ismerik ennek a problémának a történetét, a társadalmi okait és kezelésének lehetséges módszereit. Véleménye persze mindenkinek lehet ezekről az ügyekről, ahogyan nekem is van, és nyilván most családokban, baráti társaságokban is rengeteg szó esik erről, ezeknek a magánvéleményeknek a média nyilvánosságba emelése azonban szerintem elkerülhetetlenül bulvárosítja a problémát és éppen ellenkező hatást vált ki, mint amit szeretnénk, vagyis azt, hogy elinduljon egy megtisztulási és a kialakult társadalmi struktúrákat átrendező, modernizáló folyamat.

Nem véletlen, hogy az ebben a témában a médiában általam látott beszélgetések többsége érdektelen és lapos volt, gyakran ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatásnak vagy ítélethirdetésnek tűnt, nem ritkán tele jól érezhető személyes elfogultsággal. És persze elég sok butaságnak tűnő szentenciát is hallottam.

Érdekesek és tanulságosak csak azok a beszélgetések voltak számomra, amelyekben szakértők véleményét kérdezték meg erről. Mert persze ilyen is volt, ha a kelleténél sokkal kevesebb is.

Mindemellett persze nem akarom elvitatni a probléma nagyon érzékeny, kényes mivoltát és azt sem, hogy biztosan vannak sokan, akik valóban félnek nyilvánosan beszélni erről. De ez is részben azért van, mert nem tudják úgy eltávolítani a problémát, ahogyan ezt egy hozzáértő, felkészült szakember teszi, és elkerülhetetlenül összegabalyodnak a személyes érintettség és az elfogulatlan véleménynyilvánítás szálai.

Hiszen az én generációmban nem hiszem, hogy túl sok nő van, akit így vagy úgy nem érint(ett) személyesen is az abuzálás, molesztálás kérdése, és akkor a lelki bántalmazásról még nem is beszéltünk. És ez a személyes érintettség akkor is beszűrődik a véleményünkbe, ha észre sem veszik.

Ez persze nem érvényteleníti, csak árnyalja Rónai Egon véleményét arról, hogy sokan miért nem beszélnek szívesen a médiában erről a problémáról.

Azzal is mélyen egyetértek, hogy ebben a gyűlölettől átitatott légkörben sokakat valóban a verbális lincseléstől való félelem tart vissza attól, hogy nyilvánosan elmondja a véleményét bármiről. Ehhez elég a közösségi médiában megjelenő posztokat olvasgatni, amelyek egy részét őszinte gyűlölködők egy másik részét közpénzekből fizetett trollok írogatják.

És mindehhez hozzátenném, hogy az interjúalany megtalálását nyilván a magyar médiavilágban uralkodó macsó szemlélet is nehezíti, nevezetesen, hogy a média azt sugallja, hogy fontos dolgokról okosakat nálunk jószerivel csak a férfiak tudnak mondani.

Ezt nem kell mással illusztrálnom, mint hogy a különböző "talk" televíziók "komoly dolgokról" szóló vita műsoraiban a férfi-nő arány kb. 10:1 - természetesen a férfiak javára. (Bár alaposabban belegondolva azt hiszem felülbecsültem a nők arányát.) Így azután nem csoda, ha a nőknek sem rutinjuk, sem bátorságuk nincs elég a nyilvános szerepléshez.

Márpedig erről a kérdésről nehéz nők nélkül beszélgetni. Kiváltképp mivel a gender studies szakértői körében a férfi-nő arány éppen fordított lehet, mint a nyilvános szereplésekben.
Szerző: Vásárhelyi Mária

További Vásárhelyi Mária blogja hírek