2017.04.25. kedd
névnap: Márk
Vásárhelyi Mária blogja

Megpecsételődik a magyarországi civil társadalom sorsa

2017. március 31. 11:23

2016. őszén egy szép októberi délutánon az Október 6. utcában sétálgattunk. Körülöttünk, amerre néztünk, mindenhol jól öltözött, jókedvű diákok és tanárok beszélgettek sietősen vagy ráérősen. Magyar szót alig lehetett hallani, jól lehet a járókelők között sokan voltak magyarok. Csakhogy közülük - nemzeti hovatartozástól függetlenül - mindenki teljes természetességgel, hibátlanul beszélt angolul.

A lemenő nap sugarai lenyűgöző megvilágításba helyezték a CEU nemrégen átadott, fantasztikus új épületét. Egy más világba csöppentünk. Nem az egyébként Budapest utcáira jellemző gondterhelt, rohanó, elgyötört arcokat láttuk magunk körül, hanem egy felszabadult, pezsgő, jó kedvű utcakép tárult elénk. Teljesen olyan volt, mintha egy nyitott, jó hangulatú, európai világvárosban sétálnánk. Egy idő után barátaimnak megjegyeztem: Kíváncsi vagyok, hogy a kormány utasítására a CÖF mikor kezd tüntetéseket szervezni a CEU elé, hogy tiltakozzon az ellen, hogy mindenféle idegenszívű, kozmopolita elemek megszállták Budapest szívét.

A többiek csodálkozva kérdezték, hogy mire gondolok. Arra - válaszoltam - hogy egy ilyen szűk látókörű, bezárkózó, nacionalista kormány számára bizonyosan elviselhetetlen a látvány, hogy Budapest szívében van ez a kis sziget, ahol a fiatalok látványosan jól érzik magukat, angolul beszélgetnek egymással, felszabadultak és magabiztosak. És mindez Soros György nevéhez köthető.

Sétálópartnereim, csupa egyetemi ember, hitetlenkedve néztek rám, és bizonygatták, hogy a kormány ha akarna, sem tudna semmit tenni a CEU ellen, hiszen a működéséhez szükséges összes engedéllyel rendelkezik, elismerten Magyarország legszínvonalasabb felsőoktatási intézménye, saját tulajdonú ingatlanjai vannak és semmiféle hazai forrást nem vesz igénybe működéséhez.

Akkor azt válaszoltam, hogy olyan nincs, hogy ez a kormány semmit nem tud tenni az ellen, amit el akar törölni a föld színéről, hiszen hányszor gondoltuk és mondtuk már, hogy "nem, ezt nem lehet megtenni" és aztán mégis megtették.

Ha nincs törvény, amely ellehetetleníti az egyetem működését, akkor majd hoznak ilyet, ha törvénysértő módon kell kinyírni, akkor úgy fogják. Bár ne lett volna igazam!

Azt gondolom, hogy a CEU elleni hadjáratot, részben az irigység, részben a bosszú motiválja. Az irigység amiatt, hogy létrejött és működik egy ilyen színvonalas, nemzetközileg elismert, a magyarországi átlagnál sokkal jobb infrastruktúrával rendelkező, az oktatókat méltó módon javadalmazó, a diákoknak nagyszerű ösztöndíjakat biztosító felsőoktatási intézmény, és a bosszú amiatt, hogy nem sikerült megtörniük Sorost, és alapítványai továbbra is támogatják azokat az emberjogi civil szervezeteket, amelyek megpróbálnak segítséget nyújtani az üldözött, jogfosztott, kisemmizett menekülteknek és magyaroknak.

És persze mindezek hátterében a NER számára elviselhetetlen függetlenség és autonómia. Az a tény, hogy Magyarországon még léteznek olyan intézmények, amelyek saját forrásaikból, önállóan működnek és nincsenek rákényszerítve, hogy a kormány tenyeréből egyenek.

Hogy vannak ilyen intézmények az már 1998-ban is elviselhetetlen volt az első Fidesz kormány számára, a Soros által fenntartott hálózat ellen már akkor elkezdődtek a támadások. Ám akkor nem volt sem elég hatalma, sem elég ideje arra, hogy felszámolja ezeket.

Most azonban úgy látják, hogy itt az idő. És ha nem tudjuk megvédeni a CEU-t azzal nemcsak ez a nagyszerű intézmény szűnik meg Budapesten, hanem megpecsételődik a magyarországi civil társadalom sorsa is. A CEU sorsa messze túlmutat önmagán; ha hagyjuk, hogy elessen, az egyet fog jelenteni a magyar demokraták teljes önfeladásával.
Szerző: Vásárhelyi Mária
További Vásárhelyi Mária blogja hírek