Szolidaritást vállalok a Jobbikkal

2017. December. 08. 05:58

A világnak, amelyben élünk, a teljes abszurditását jelzi, hogy görcsbe rándult a gyomrom, amikor meghallottam, hogy a Fidesz milyen eszközökkel akarja harcképtelenné, a választásokon esélytelenné tenni a Jobbikot. Miközben amúgy, óriási megkönnyebbüléssel fogadtam volna, ha a Jobbik elbukik és nem lesz újra parlamenti párt. De NEM ilyen áron és módszerekkel.

Annak örültem volna, ha tisztességes versenyben a demokratikus pártok nemcsak legyőzik a szélsőjobboldali pártot, hanem megsemmisítő kiütéses győzelmet aratnak felette. (Nem mintha erre most bármiféle esély mutatkozna). Így azonban, hogy a Fidesz, korlátlan hatalmával visszaélve, nemtelen eszközökkel, adminisztratív úton kívánja eltakarítani az útból jelenleg legnagyobb politikai riválisát, azt gondolom, hogy a diktatúra építése szintet lépett.

És nem tehetek mást, mint hogy szolidaritást vállalok a Jobbikkal, nem a szélsőjobboldali párttal, hanem a plurális demokrácia - általam mélyen elutasított - szereplőjével.

Hogy melyik Fidesz által megszállt államigazgatási, hatalmi szerv - a NAV vagy az ügyészség - tett bejelentést az ugyancsak a kormánypárt totális megszállása alatt működő Állami Számvevőszéknél a Jobbik gazdálkodása miatt, az lényegében teljesen mindegy. Hiszen ezek az intézmények mind egy rugóra járnak, amelyet a Fidesz ill. Orbán Viktor rángat a háttérben.

Az a párt akarja most a tiltott kampányfinanszírozás vádjával kicsinálni a Jobbikot, amelyik 1994 óta gátlástalanul finanszírozza önmagát és kampányait lopott közpénzekből. Már az 1993-ban kirobbant székházügy is részben erről szólt. És részben persze a párt vezetőinek közvagyonból történő meggazdagodásáról. Ahogyan azóta is minden erről szól.

Az a párt akarja ilyen mocskos eszközökkel kinyírni legfőbb riválisát, amelyről éppen a minap derült ki, hogy a 2014-es választási kampányát ki sem fizette az akkor még őt finanszírozó Simicska Lajos cégének. És persze, ha valamiért nem fizetünk, akkor erről nincs is számla, így azután dokumentum sincs, amely bizonyítaná, hogy a Fidesz 2010-es és 2014-es kampánya a sokszorosába került annak, mint amit utólag bevallott. Illetve a sokszorosába került volna, ha kifizette volna.

És az a párt, amely az általa kreált és közpénzekből finanszírozott álcivil szervezetek több százmilliós kormánypárti plakátkampányait és rendezvényeit is a mi pénzünkből fizeti.

És az a párt, amely ugyancsak közpénzekből bonyolítja a legkülönbözőbb média-plakát és DM kampányokat - közérdekű tájékoztatásnak hazudva azokat.

Az ÁSZ megszólaltatott illetékese pedig képes a közönség pofájába hazudni, hogy a Fidesz kampányköltéseit náluk senki nem kifogásolta, hozzájuk nem érkezett erről bejelentés, ezért aztán nem is vizsgálták. Aztán jön Vona Gábor és elmondja, hogy ők már hónapokkal ezelőtt, amikor Simicskáék nyilvánosan elmondták, hogy a Fidesz nem fizetett az óriásplakátokért, bejelentést tettek. És feljelentést tettek más pártok is. Már arra sem ügyelnek, hogy legalább egyformát hazudjanak.

A politikai riválisok hatalmi eszközökkel történő kinyírása már sokkal inkább hajaz a diktatúrák, mint az autoriter rendszerek módszereire.

És senkinek ne legyenek illúziói; ez már nem a Fidesz és Jobbik ügye, ez egy újabb hatalmas szeg a magyar demokrácia koporsójába és előrevetíti azt is, hogy hogyan fogják adminisztratív eszközökkel ellehetetleníteni azt, hogy választásokon bárki legyőzze őket. Nyilvánvaló, hogy semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, ha úgy látják, hogy veszélybe kerül választási győzelmük. Hiszen már a 2014. elején meghozott törvényt is, amelyre most hivatkoznak, azért fogadták el, hogy szükség esetén jogi eszközökkel radírozzák le a pályáról a számukra veszélyesnek tűnő riválisukat. Abban ugyanis biztosak lehettek, hogy az ő kampányfinanszírozásukban egyetlen általuk uralt intézmény sem fog kivetnivalót találni.

Persze ez azt is jelzi, hogy félnek, hogy egyáltalán nem biztosak győzelmükben. Hiszen egyébként nem nyúlnának ennyire ordítóan átlátszó eszközökhöz. Gondolom a folyamatosan közpénzekből végzett és titokban tartott közvéleménykutatási eredmények azt jelzik, hogy veszélybe kerülhet a választási győzelmük.

Ez a lépésük mintha valamiféle pánikról is árulkodna. Hiszen ha nem félnének, akkor tudnák, hogy ez a Jobbik elleni fellépés annyira aljas és árulkodó, hogy könnyen ellenük fordulhatnak sokan azok közül is, akik egyébként nem mennének el szavazni. És persze a félelem rossz tanácsadó. Hiszen a kormánypártoknak éppen az a legnagyobb félelme, hogy a jelenleg apatikus közönség egy részét sikerül az ellenzéki pártoknak mozgósítani. És bízom benne, hogy ezzel a lépésükkel sokat tettek a kormányváltást akarók mozgósítása érdekében.
Szerző: Vásárhelyi Mária